Feszültségteljes világban élünk, amelyben mindenki a maga módján keresi a boldoguláshoz vezető utat. Valahogy az embernek olyan érzése van, hogy jó is lehetne minden, hisz az adottságaink kiválóak, és állítólag lángelme a magyar…! Akkor miért nem mennek úgy a dolgaink, ahogy elvárnánk?!
Nézetem szerint a szerepzavar, szereptévesztés a probléma! Nagyon sokan mást csinálnak –
vagy kénytelenek mást csinálni – mint amihez értenek. Aktuális téma például a
„népképviselőink” helye, szerepe, megválasztása, hisz hamarosan döntenünk kell, hogy kiknek adunk bizalmat.
"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel." - egy „Széchenyi-idézet”, amely bölcsen rámutat arra, hogy a választópolgárok felelőssége nem kicsi! Ha rosszul választunk, döntünk; nincs reklamáció! Ha nem megyünk el szavazni és ezzel másokra próbáljuk testálni a felelősséget; egy szavunk nem lehet!
Most pedig van miből (kikből, te jó Isten!?) választani! Ott állnak a sarkokon, vagy a települések főterein kis pultjaiknál, az öltönyt, nyakkendőt dzsekire, baseball sapkára váltott politikacsinálóink. Széles mosoly, megalázkodó testtartás, elvegyülés a
„nép” között, hangzatos szlogenek, az ellenfelek ócsárolása, „megváltói” ígéretek! Számtalan trükkel próbálják a bizalmunkat elnyerni.
Aztán dönt a szavazópolgár, ízlése, hite, naivitása szerint. Ennyi volt a szerepe! Az urak - a választásokat követően - ruhát és stílust váltanak, vagyis azok lesznek, akik egyébként valójában. Tudatosan félremagyarázott, félreértett szerepkörükben, abból osztanak nekünk, ami a miénk, az adófizetőké, vagyis azt kapjuk -
ha nem örök ígéret marad - ami jár! Ajándékként hozzák el nekünk –
az utat, járdát, kórházat, óvodát, stb. – és éreztetik velünk, hogy mi vagyunk a szerencse fiai és adományuk kizárólagosan az értékteremtő teljesítményüknek és „kegyúri” jó szívüknek köszönhető. Olyan ez uraim, mint a tolvaj, aki ellopja a falubelije disznóját és a károsultat
„kóstolóval” lepi meg!
Vagyis; nem akarunk önöktől ajándékokat kapni! Először is ne vigyék el, –
„ezer” adó formájában, a bürokrácia kiterjesztésével! – ami a miénk! A közjóra befizetett forintjainkat, az EU-s forráslehetőségeinket pedig tegyék ki az
„asztalra”! Mert, ami jár nekünk, abban mi (megye, kistérség, város, falu) akarunk dönteni! Nem kérünk a
„vízfej” ötleteiből, a mondvacsinált irányelvekből, mert a magunkhoz való eszünk még megmaradt! Talán!?
Patyi Elemér