Egyre inkább hiányozik ez a társas kapcsolatokban

A valódi kapcsolatok hiánya és a virtuális kapcsolatok erősödése a jellemző napjainkban.

Sok a magányos ember, és szerinte ez inkább a kapcsolattartás eltérő módja, mint a konkrét személyes kapcsolatok hiánya, tehát többen inkább a virtuális térben tartják kapcsolataikat.

Az időseknek az egyéni magányból kilépést jelenti a világhálóra csatlakozás, régi ismerősökkel vehetik fel a kapcsolatot, olyan programokat kereshetnek, amelyeken hasonló korú társakkal találkozhatnak.

A fiataloknál sokszor talán nem is tűnik fel - minél fiatalabb valaki, annál kevésbé -, hogy az illetőnek nincsenek kortárs kapcsolatai, pedig az ember társas lény, szüksége van társakra és arra a társas támogatásra, amelyet a család, a barátok és a párkapcsolatok adhatnak.

Az, hogy, hogy sokan miért nem mozdulnak ki otthonról a mobiltelefonos kapcsolattartás helyett, két dolgot lehet e mögött sejteni. Az egyik az, hogy nem akarnak lemaradni semmiről, ami az ismerősökkel történik vagy a hírekben jelenik meg, a másik pedig a félelem attól, hogy kiszolgáltatottá válnak, sérülnek egy baráti vagy párkapcsolatban.

A valódi beszélgetéseket, a közös tevékenységek hiányoznak, nem pedig azt, hogy együtt ülnek be egy kávézóba, és "külön-külön nyomogatják" a telefonjukat. 

A virtuális valóság "borzasztóan torzít" és nem azt fejezi ki, hogy valaki milyen, hanem azt, hogy milyen szeretne lenni.