Hirdetés


Vétkes a néma cinkos – Gogol és a Mohácsi testvérek Revizora a szombathelyi színházban
wssz.hu, Fotó: Mészáros Zsolt

Vétkes a néma cinkos – Gogol és a Mohácsi testvérek Revizora a szombathelyi színházban

Szenkovits Péter

2018.10.08. 09:57

Gogol: Revizor a szombathelyi Weöres Sándor Színházban.

Hirdetés

teremtuccse.blogspot.hu

Szenkovits Péter

Cinkos vagyok. Rólam, nekem szól a Gogol-Mohácsi fivérek Revizora a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Szembesülök azzal: nem teszek meg minden tőlem telhetőt azért, hogy a korrupciós járvány ne szedjen még több áldozatot planétánkon.

 

Egyetlenegy szereplő sem makulátlan Gogol (1809-1852) komédiájában, ami amúgy a drámai főműve. A rendező Mohácsi János és a dramaturg Mohácsi István által átgyúrt alkotásban miért is lenne ez másképpen.

Nincs hiteles valaki, aki istenigazából szembeszáll a lopással, a gengszterséggel, a mocsoksággal? Ami e golyóbison zajlik, az már régen nem ostobaság, torzulás, visszásság, önteltség, kivagyiság, fennhéjázás, hanem az emberi/es/ség elleni, bűnszövetkezetben elkövetett – az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának illetékességi körébe tartozó – egyetemes jövőtiprás.  

 

Amikor vérbő, az életünket tükröző komédiát látva-hallva alig-alig tudok önmagamon nevetni, az tragédia. A szerzők – Gogol és a Mohácsi-fivérek – folyamatosan rá is tesznek (még szép!) egy-két lapáttal, markolóval, de szinte még így sem képesek olyan blődlit produkálni, amilyennel ne találkoznék nap, mint nap.

Én meg leginkább úgy teszek, mintha mindez nem is létezne. Ipiapacs. Kvázi ez a Marson vagy éppenséggel távoli univerzumban történne. Miközben – ne legyenek kétségeim efelől - maholnap bedarálnak engem is. Ha hagyom.

 

Igényességből, alázatból, teherbírásból ismét kitűnőre vizsgázik a rendszerszintű megkenhetőséget, a lelkét az ördögnek is eladó – előbb-utóbb (inkább előbb) minden sunyiságra, aljasságra képes - siserahadat fergetegesen ábrázoló WSSZ csapata.

Persze, nem mindenki fehér vagy fekete, ám a mérleg nyelve kivétel nélkül mindenkinél (hát, nem őrület?) a bűnrészesség felé billen. Landolás szennytengeren.

Hartai Petra a polgármester lányaként egész korosztályt reprezentál. A bányamérnök hallgató-álrevizorral, a vendégművész Lábodi Ádámmal megrendítő, számomra katartikus pillanatokat szereznek, hiszen sejtetik, éreztetik, hogy ez a szerelem, ha tényleg tiszta, makulátlan lenne/maradna - mert hiszen az igazi tűz benne van! -, akkor ennyi erővel akár el is tudnák söpörni a gennyzacskó káder-gyülekezetet.

Alberti Zsófi polgármester-feleségként a kékharisnyások hígagyú mintapéldánya; óvatosan kell bánni a szavakkal, mégis „idekörmölöm”: Alberti Zsófi zseniális! Bajomi Nagy György polgármesterként, mint máskor szintúgy, meg tud mutatni - momentán ebből a féregből - valami olyat, ami csak a jelentős deszkaművészek sajátja. Orosz Róbert az álrevizor – rögzítendő: Lábodi Ádám telitalálat! – barátjaként a szélkakasság szakértője.

Khell Zsolt díszlete arról szintúgy árulkodik, hogy a magán- és a közszféra egyformán posványos meg salakanyagos.

 

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Babits Mihály, 1883-1941 – Jónás könyve) A WSSZ hibátlanul szembesítő Revizora a nyugatos költőkirály örök érvényű intelmét sugározza felém s belém. Értem szól.