Nagy-Budapest: Hetven évvel ezelőtt csatoltak a fővároshoz 7 várost és 16 nagyközséget.
Számos irat maradt fenn Nagy-Budapest létrehozásával kapcsolatosan Budapest Főváros Levéltárában, a dokumentumok egy jó része a pártarchívumokban megőrzött iratanyagokból került elő, de megtalálhatóak korábbi tervezetek is - mondta el az M1 aktuális csatorna műsorában Kenyeres István, az intézmény főigazgatója.
Az addig is nagy beépítetlen vagy lazán beépített területekkel rendelkező főváros kiterjedése ezzel több mint kétszeresére nőtt, a nagyjából egymilliós lakosságszám pedig másfélmillióra emelkedett - idézték fel az M1 aktuális csatorna csütörtöki műsorában.
Kenyeres István főigazgató a határozat politikai és szakmai hátterét magyarázva kiemelte: a döntést ugyan 1949-ben hozták meg Rákosiék, de egy nagyon hosszú szakmai előkészítés előzte meg, amely 1906-1908-ra nyúlik vissza. Maga a konkrét határozat pedig az 1930-as évek közepétől előkészített munkákon alapul.
A főigazgató a döntés okai között említette, hogy már Budapest 1872-es megalkotásánál is látszott, hogy a főváros "ki fogja nőni magát", ami a századforduló idejére egyértelművé vált.
Emellett az is szerepet játszott benne, hogy Budapest mindig Béccsel akart rivalizálni. Felidézte, hogy Nagy-Bécset 1890-ben hozták létre, amikor több mint háromszorosára növekedett a város területe. Ekkor merült fel, hogy a fővárost érdemes lenne kiterjeszteni, bekebelezve azokat az elővárosokat, amelyek addigra szervesen összeépültek a fővárossal. Ez a terv azonban akkor nem tudott megvalósulni politikai és gazdasági okokból.
Hozzátette: Budapest határainak kiterjesztése az 1930-as években ismét napirendre került. A fővárossal egybeépült települések mellett ennek az is oka volt, hogy Budapestnek szüksége volt ipari- és zöldterületekre, illetve olyan részekre is, ahol újabb lakóterületek jöhettek volna létre.
Mint mondta, az általános rendezési terv 1948-ban készült el, ekkora konszenzus alakult ki, hogy mely településeket érdemes Budapesthez csatolni. Az akkori elképzelések szerint létrehoztak volna egy élhető övezetet egy mai modern nagyváros számára. Ezeket a terveket azonban felülírta az, hogy a hirtelen jelentősen megnövekedett lakosságszám miatt lakótelepeket kellett építeni. Mint mondta, az 1948-as rendezési terv nem számolt azzal, hogy ezeket a zöldterületeket ilyen sűrűségben fogják beépíteni. Az akkori tervek szerint "kicsit másként nézett volna ki Budapest", mint ami aztán az ötvenes évektől kezdve megvalósult - fűzte hozzá Kenyeres István.
A környező településeket az Országgyűlés 1949. december 20-án megszavazott 1949. évi 26. törvénye alapján csatolták Budapesthez.
Kenyeres István elmondta, hogy Budapest 1,6 milliós város lett, ami az akkori Európának körülbelül a hetedik legnagyobb városa volt.
Beszélt arról is, hogy Nagy-Budapest létrejöttét alapvetően vegyes érzelmekkel fogadta a lakosság, azokon a településeken, ahol addig nagyon elmaradott viszonyok között éltek, üdvözölték, viszont a nagyobb, fejlettebb városok lakosai, mint például Újpest, illetve a belső kerületek lakossága változó érzelmekkel fogadta.