Szent Mihály napja szeptember 29-én van. Mutatjuk a Mihály napi hagyományokat, népszokásokat, időjóslásokat, valamint a szüreti szokásokat.
Szent Mihály napja szeptember 29-én a hagyományos gazdasági év egyik fontos fordulópontja volt. Ehhez a naphoz kötődött az állatok behajtása, a pásztorok elszámoltatása, a szüret és az őszi lakodalmi időszak kezdete. Számos népi időjóslás is fennmaradt, amelyekből a közelgő télre próbáltak következtetni.
Szent Mihály napja szeptember 29-én a régi paraszti élet egyik fontos őszi fordulópontja volt. Ehhez a naphoz kötődött az állatok behajtása, a pásztorok elszámoltatása, számos vásár és mulatság, több vidéken pedig a szüret kezdete is. A néphagyomány időjósló megfigyeléseket is kapcsolt Mihály napjához, amelyekből a közelgő őszre és télre próbáltak következtetni.
A néphagyomány szerint a Szent György napján, április 24-én legelőre hajtott állatok Szent Mihály napja körül tértek vissza. Ez a nap ezért a pásztorélet egyik meghatározó időpontjának számított.
Szent Mihály napjához kapcsolódott a pásztorok elszámoltatása és szegődtetése is. A Hortobágy vidékén Mihály nap a pásztorok egyik legnagyobb ünnepe volt, amelyhez mulatságok és bálok is kapcsolódtak.
Országszerte híresek voltak a szentmihályi vásárok. A pásztorok ezeken szerezhették be vagy egészíthették ki felszerelésüket, a vásárok azonban ennél jóval nagyobb társadalmi eseménynek számítottak. Alkalmat adtak a találkozásra, a szórakozásra, az ismerkedésre és a hírek cseréjére is.
Szent Mihály napjához különösen sok időjárással kapcsolatos népi megfigyelés, szólás és közmondás kötődik. Ezekkel elsősorban azt próbálták megjósolni, milyen lesz az ősz és a közelgő tél.
„Szent Mihály lova deres, behozza a telet” – tartotta az egyik ismert mondás.
Azt is mondták, hogy ha Mihálykor dörög az ég, szép ősz, de kemény tél következhet.
Az Ipoly menti falvakban a fecskék viselkedését figyelték. Ha Szent Mihály napjáig még nem indultak el, a hagyomány szerint hosszú őszre számítottak.
A juhászok az állatok viselkedéséből is következtettek a télre. Úgy tartották, hogy ha Mihály éjszakáján a birkák összefekszenek, nagy tél várható, ha viszont szétszóródva pihennek, enyhébb tél jöhet.
A göcseji mondás szerint „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”, ami jól érzékelteti, hogy szeptember végére a hűvösebb idő beköszöntét várták.
A hidegebb évszak közeledését fejezte ki az a mondás is, amely szerint „Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet”. A bánáti hagyomány szerint ilyenkor „megszakad a fű gyökere”, míg a palicsiak úgy tartották, hogy a halak a víz fenekére húzódnak, és véget ér a halfogás időszaka.
Szent Mihály napjának a szőlőtermő vidékeken is nagy jelentősége volt. A déli szőlőhegyeken a korábban leszüretelt szőlő bora erre az időre már megforrhatott.
Dél-Magyarország egyes területein ezért Borszűrő Szent Mihály napjaként is emlegették szeptember 29-ét. Ettől az időponttól lehetett szűrni a bort, és ekkor kezdődhetett meg az őszi lakodalmak időszaka is.
Sok helyen, elsősorban az Alföldön és Eger környékén, Szent Mihály napjához kötötték a szüret kezdetét.
Egerben egykor annyira fontos eseménynek számított a szüret, hogy erre az időszakra még a bíráskodás is szünetelt. A diákok szabadságot kaptak, ugyanakkor elvárták tőlük, hogy részt vegyenek a szüreti munkában.
A hagyomány szerint Szent Mihály napja egyben a lakodalmak őszi időszakának kezdetét is jelentette. Ez az időszak november 25-ig, Katalin napjáig tartott.
A szüreti munkák befejezése és az újbor elkészülte kedvező időszakot teremtett a lakodalmak, bálok és más közösségi események számára.
Szent Mihály napjához női munkatilalom is kötődött. A népi hiedelem szerint annak, aki ezen a napon mosott, kisebesedett a keze.
A Mihály napi szokások jól mutatják, milyen fontos határnapnak számított szeptember 29. a hagyományos paraszti életben. Egyszerre kapcsolódott a pásztorkodáshoz, a szürethez, a vásárokhoz, a lakodalmakhoz és az évszakváltást jelző népi megfigyelésekhez.