Schiffer András, az LMP társelnöke szerint az a küzdelem, amely elindította az 1956-os forradalmat a nemzeti függetlenség érdekében, olyan követeléseket hordozott magában, amelyek megvalósításával a mai napig adósok vagyunk.
Az országgyűlési képviselő szerdán a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában, a párt megemlékezésén azt mondta, az 1956-os felkelés egyszerre volt szociális forradalom és nemzeti függetlenségi szabadságharc, 1989 után viszont a követelések egyike sem teljesült.
Schiffer András közölte, a forradalom lényege a nemzeti függetlenség kivívása és egy olyan társadalmi, politikai rendszer megteremtése volt, amelyben a rendszerváltó elit sem volt érdekelt. Hozzátette: bár 1989 a legitimációs alapját '56-ból vette, alig szólt másról, mint az állami vagyon szétosztásáról.
Az LMP-s politikus hangsúlyozta, hogy 1956 mindenestől a népé és nem az eliteké. Kiemelte, Európa történetében utoljára fordult elő, hogy egyszerre lépjenek fel a nemzeti önrendelkezés és az alsóbb néprétegek felemelkedése érdekében.
Schiffer András szerint a közbeszédnek vélhetően az a problémája 1956-tal, hogy a forradalom egyenlőséget, igazságot követelő munkásaival, munkástanácsaival nem illeszkedik sem a szélsőjobboldali "hőzöngéshez", sem a neoliberális vagy keresztény értékrendhez, sem pedig a "Kádár alatt jobb volt" nosztalgiához.
A társelnök kitért arra is, hogy egy nemzeti ünnep azért keletkezik, mert vannak sorsfordító események, amelyek összekapcsolják a közösséget, ezért nem hiába lett 1956-ból ünnep. Ez a nemzeti konszenzus, egység letéteményese, az egyike azoknak az eseményeknek, amely közös alap lehetne jobb- és baloldali, katolikus, protestáns, zsidó vagy ateista magyar ember számára - mondta.
Schiffer András azzal zárta beszédét: nem lehet úgy nemzeti önrendelkezést fenntartani, ha közben milliókat taszít rabszolgaságba a hatalom.