Az Alon megkérdezett öt ismert helyi újságírót, hogy szerintük mekkora most errefelé a sajtószabadság.
Március 15. nemcsak az 1848-as forradalom, de a szabad sajtó ünnepe is. Miközben a rendőrségen és a szocialistáknál erről hallgattuk a beszédeket, az Alon megkérdezett öt ismert helyi újságírót, hogy szerintük mekkora most errefelé a sajtószabadság.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vártnál sokkal nehezebben találtunk olyan sajtómunkásokat, aki arccal és névvel elmondták a véleményüket. Aki nem nyilatkozott, de időközben meggondolta magát, vagy kimaradt ebből a kérdezz-felelet játékunkból, az utólag pótolhatja a cikk utáni szövegmező kitöltésével.
Borsodi Zoltán (Rádió Szombathely)
A sajtószabadság az emberek szabadsága, ugyanakkor a sajtónak felelőssége is van, mindenekelőtt a tájékoztatás. Az emberek nem tudnak mindenhova odamenni, a sajtó viszont ezt megteheti, és fontos, hogy tisztába tegye, érthető formában közreadja a közélet, a politika és a gazdaság eseményeit. Ezért lényegi, hogy a sajtó szabad legyen és – az ésszerűség határain túl - ne korlátozzák. Mert a korlátozás mindig érdekekhez fűződik, és ha érdekek kerülnek a képbe, a tájékoztatás objektivitása sérülhet. Magyarországon jelenleg sajtószabadság van, de azért nem adok a tíz pontból tizet, mert bizonyos gazdasági és politikai érdekek közrejátszhatnak, melyeket én nem neveznék cenzúrának. Arról beszélek, amikor valaki azzal jön, hogy „tudod, ezt inkább ne”, „ezt inkább mondjuk másként”, vagy „ne mondjuk azt, hogy kevés, mondjuk azt, hogy nem elég”.
A sajtószabadság foka: 8/10
***
Györe Zoltán (szellemi szabadfoglalkozású)
Én nagyon kritikus vagyok a sajtóval és a saját munkámmal szemben is, melyet több mint három évtizede végzek. A szabadságjogok közé alapvetően hozzátartozik a sajtó szabadsága, amiért évszázadokon keresztül harcoltak az emberek. A mostani helyzetet kaotikusnak tartom, nem látom tisztán sem a garanciákat, sem azt, mi lehet a végkifejlete azoknak a jogszabályoknak, amelyeket az új kormány meghozott. De mivel nem rágtam át magam teljesen egészében a törvényeken és törvénytervezeteken, nagyon nehéz véleményt mondanom. Érdekes, hogy ennyire egymásnak feszül a kormány és ellenzék, hogy - politikai indíttatásból – ennyire másként ítélik meg a helyzetet. Mindenki azt félti, amit féltenünk kell, csak éppen a vélemények teljesen különbözőek, és ráadásként ott van az Európai Uniónak egy megint csak másfajta véleménye. Hogy mindebből mi kerekedik ki, azt nem tudom, de nagyon fájlalnám, ha a szakma bármely szintjén dolgozó emberek élete azért siklana ki, mert nem férnek be sehova sem. Amikor ugyanis eldöntjük, hogy elbocsátjuk, átszervezzük, csökkenjük a bérét valakinek vagy valakiknek, az lehet politikai kérdés, sérülhet a tájékoztatás.
A sajtószabadság foka: 5/10
***
Halmágyi Mikós (Vas Népe, főszerkesztő)
A sajtószabadság mértékének csökkentő tényezői között vannak gazdasági, politikai és közhangulati összetevők, emellett léteznek olvasói igények, és természetesen van maga a szakma, azaz az újságírók, akiknek képességeit, bátorságát és lehetőségeit szintén ide kell számítani. Bennünket nem korlátoznak semmiben, de ez nem jelenti azt, hogy nem mérlegelünk bizonyos szempontokat. A tulajdonos nem szól bele a munkánkba, a politika igyekszik beleszólni, de hál’ isten nincs abban a helyzetben - mi meg vagyunk -, hogy ezt nem kell figyelembe vennünk. Más kérdés, hogy mi történik a médiatörvény következetes alkalmazása esetén. Az a változtatás, ami az Európai Unió nyomására a törvényben most megtörtént, a sajtó - különösen a nyomtatott sajtó helyzetén - semmit nem változtat. Nem vagyok sem optimista, sem pesszimista, valójában azon múlik minden, miként lesz a törvény végrehajtva. Lehet, hogy sehogy, mert nincs meg a politikai szándék, bátorság, indok, és lehet, hogy végrehajtják, különböző elvek és elképzelések mentén.
A sajtószabadság foka: 7/10
***
Szilágyi József (Nyugat.hu)
Ha az új médiatörvény hatását nézzük a magyar sajtószabadságra, akkor azt mondhatjuk, hogy ilyen még nincs. Ami ránk, az elektronikus médiára érvényes, az még életbe sem lépett. Hogy a jövőben befolyásolni fogja-e a törvény a magyar sajtószabadságot, ebből a szempontból még nem lehet megítélni, ugyanakkor a lehetőséget megadja a politikának, illetve az éppen hatalmon levőknek, hogy beavatkozzon a sajtó mindennapi működésébe. Igaz, nem biztos, hogy élni is fog vele, mint ahogy erről néhány kormánypárti politikus már nyilatkozott. Én személy szerint nem örülök az új médiatörvénynek, mert szerintem minél kevesebb és minél egyértelműbb szabály kell. És itt idézném a EU-parlament zöld frakciójának a vezetőjét, Daniel Cohn-Bendit-et, aki szerint normál esetben nem az állam ellenőrzi a médiát, hanem a média az államot. A mindennapi tevékenységünkben még egyelőre nem vettünk észre semmit. A politika – mindkét oldalról - korábban is bele akart szólni a munkánkba, de ennek nincs köze a médiatörvényhez, és igazán kemény dolgokkal nem találkoztunk.
A sajtószabadság foka: 6/10
***
Czika László (fotóriporter)
Én elégedett vagyok a sajtószabadsággal, engem hagynak dolgozni, kedvemre fényképezhetem azt, amit szeretek. Leginkább Szombathelyt szeretném megmutatni az embereknek, pozitív és negatív színben egyaránt. A pozitív dolgokról könyvem jelent meg nemrégen, a negatívokat meg olykor személyesen is eljuttatom az illetékeseknek, hogy okuljanak belőle. Nem nagyon okulnak. Itt mondom el, hogy engem például nagyon zavar a város szemetessége. Fotózok jobb és baloldali politikusokat, az MTI kiadja a képeimet és a lapok szabadon felhasználhatják ezeket. Ha valamit nem tudnék publikálni, akkor feltölthetném mondjuk a Facebookra, és ugyanúgy körbeszaladna az országban. Tényleg nincs miért zúgolódnom.
A sajtószabadság foka: 10/10