Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

2014.11.06. 07:12

Egykori dolgozók meséltek személyes élményeikről a Berzsenyi Dániel Könyvtárban.

1914. április 8-án kezdődött meg a Kovács, későbbi nevén Savaria Szálloda építése Szombathelyen. Ebből az alkalomból rendezett kerekasztal-beszélgetést és kiállításmegnyitót a könyvtár szerdán délután. Sokakat érdekeltek a történetek, megtelt a létesítmény negyedik emeletén található konferenciaterem.

Nagy Éva, a könyvtár igazgatója köszöntőjében a közösségi média fontosságáról beszélt: a Facebook kellett ahhoz, hogy a szombathelyi lokálpatrióták egymásra találjanak.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Nagy Éva könyvtárigazgató

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a szállodával kapcsolatos személyes emlékek, tárgyi dokumentumok összegyűjtésére és a rendezvényhez kapcsolódó egyéb események „reklámozására” július 22-én létrehoztak egy Facebook-oldalt. A csatlakozókat arra kérték, hogy osszák meg a szállodával kapcsolatos emlékeiket, fotóikat, illetve akinek lehetősége van rá, járuljon hozzá a készülő kiállítás anyagához.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Szalainé Bodor Edit

A szervezésben oroszlánrészt vállaló Szalainé Bodor Edit könyvtáros olyan összefogást indított el, amelyre ritkán akad példa a megyeszékhelyen. Ennek köszönhetően a Savaria Szálló, mint téma élni kezdett. „Szombathely büszke lehet arra, hogy ilyen polgárai vannak” - hangsúlyozta Nagy Éva.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Balról jobbra: Sellyei Gábor, Koós Antal, Pass Erzsébet, Kenesei János, Kőrössy Tamás, Horváth József, Spiegler Tibor és Őri Dezső

A beszélgetést moderáló Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtő (Nagy Éva szerint helytörténész) úgy fogalmazott, hogy ezúttal nem egy épületről lesz szó, hanem egy 100 éves gyönyörű arisztokrata hölgyről, Szombathely büszkeségéről, akiért a férfiak rajongtak, sőt, olyanok is akadtak, akik szerelmesek voltak belé. Sőt, talán még ma is azok. „A feleségemet és más hölgy hozzátartozóimat látva tudom, hogy féltékenyek erre a gyönyörű hölgyre, mert mindig sokkal több időt töltöttem vele, mint amennyit ők szerettek volna. Életrajza rendkívül érdekes, itt-ott kicsit keszekusza, mint minden rendes arisztokrata hölgy életrajza” - folytatta Spiegler Tibor.

A szálló történetét Horváth József helytörténész foglalta össze.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Majd Sellyei Gábor belsőépítész arról beszélt, hogy a Savaria szálló az egyetlen olyan épület Szombathelyen, amely a helyén van. Hogy mit jelent ez? A MÁV igazgatóság és a környező épületek egységes képet mutattak 100 évvel ezelőtt. A szálloda épületével zárták le a budapesti Andrássy út mintájára épült sugárutat, a Széll Kálmán utcát. „Ott áll tengelyben, méltóságteljesen, ahogy illik” - mondta a szakember.

A szecessziós, kissé az art deco stílusjegyeit is magán viselő épület „átkozottul korszerű”-nek számított 1914-ben. Olyan megoldásokkal éltek a korabeli konstruktőrök, hogy meg kell emelnünk a kalapunkat előttük. Mindezt még különlegessé teszi a gondos kőművesmunka – fejtegette Sellyei Gábor.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Őri Dezső egykori igazgató életében a Savaria Szálló volt az egyetlen olyan vendéglátóhely, ahova nem azért hívták vezetőnek, mert rendet kellett csinálnia. Elődje, a korábbi katonatiszt, Tóth István nyugdíjazása után vette át a szálloda vezetését. „Csak folytatni kellett a korábban elkezdett munkát, hiszen a szálló mindig nagyon jól működött.”

A beszélgetés egyetlen hölgytagja, Pass Erzsébet recepciósként dolgozott a szállodában. 1963-ban szerzett szakirányú képzettséget Budapesten, a Savaria Szálló volt az első munkahelye.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Azt tanulta az iskolában, hogy a vendégeket a legkedvesebb mosolyával kell fogadnia, beszélgetni kell velük, majd átadni nekik a szobát. Ha nem azt érzik a vendégek, hogy egy szállodába kellemes bemenni, akkor a recepciósok rosszul végzik a dolgukat.

A Savariában nem csak a külsőségekre adtak (a recepciósként dolgozó nők fekete kosztümöt viseltek, a férfiak öltönyt fehér inggel és nyakkendővel), hanem a legkiválóbb minőségű munkát várták el mindenkitől. Nem véletlenül, hiszen Spiegler Tibor kérdésére, hogy ki volt az a vendég, akire Pass Erzsébet a mai napig szívesen visszaemlékszik, az egykori recepciós kapásból sorolta a nagyobbnál nagyobb neveket, akik nem szálltak volna meg akárhol. Az 1985-ös felújítás előtti évekből megemlítette Fülöp Zsigmondot (103-as szoba), Gellért Károly őrségi fafaragó művészt (125-ös), '85 utánról pedig Marton Évát (311-es szoba) és Göncz Árpádot (218-as).

Ám számára a szállodához kapcsolódó legkedvesebb személy nem egy vendég volt, hanem a férje, akivel a közös munka során szépült szerelemmé a kapcsolatuk.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Koós Antal főúrként dolgozott a Savaria Szállóban 1957. augusztus elsejétől. Akkoriban a pincérszakma a megbecsült foglalkozások közé tartozott. A Savaria Szállóban a két főpincér felelt mindenért, ami az étteremhez tartozott, a fogyóeszközöktől a textíliákig. Frakkban dolgoztak. Csak a vendégtérben mozogtak, fogadták, ültették a vendégeket.

Természetesen a pincérek között is volt hierarchia: a főpincérek után az éthordók következtek, ők szmokingban és csokornyakkendőben szolgáltak fel. Az elsőéves segédeket italosoknak nevezték, a tanulókhoz hasonlóan fehér kabátot és hosszú nyakkendőt viseltek.

Kenesei János korábbi pincér a mai napig azt tartja, hogy a vendégeket az ajtóban kell fogadni, le kell segíteni a kabátjukat, az asztalnál pedig alájuk tolni a széket.

A Savaria Szállóban tematikája volt az asztaloknak, a teremhez illő teríték, díszítés alapkövetelménynek számított. A felszolgálók úgynevezett tükörszervizben dolgoztak: mindegyiküknek a velük szemben lévő kollégával kellett együttműködni. Egy időben, azonos mozdulattal tették az asztalra a fogásokat, szedték le a terítéket.

Egy előkelő arisztokrata hölgy – beszélgetés a 100 éves Savaria Szállóról

Kőrössy Tamás zenész úgy vélekedett, hogy egy vendéglátóhely stílusát mindig a szolgáltatott élőzene stílusa határozza meg. A Savaria Szállóban a szalonzene éppen úgy szerepelt a zenei repertoárban, mint a tánczene, de csak nívós számok szólalhattak meg, színvonalas előadásban. „A zenésznek hangulatot kell varázsolnia, ezzel becsábítania és ott tartania a vendéget” - mondta Kőrössy Tamás, aki az Azok a szép napok című dalba kezdene bele, ha a beszélgetés estéjén kellene eljátszania egy dalt a szállóban.

És ha már megvan a zene, akkor nem lehet megfeledkezni a menüről sem. Koós Antal a közelgő Márton-napra való tekintettel libavacsorával kedveskedne a vendégeknek, amely libaaprólék levesből, soproni mártással, burgonyapürével és párolt káposztával tálalt csirkecombból, vegyes rétesből és vörösborból állna.

A beszélgetés végén a szervezők nevében Szalainé Bodor Edit köszöntötte az Kondor házaspárt, akik 50 évvel ezelőtt a Savaria Szállóban tartották lakodalmukat. Majd a rendezvény a könyvtár földszintjén folytatódott, ahol az érdeklődők megtekinthették a szállóval kapcsolatos kiállítást. A jó hangulatot terített asztal és élőzene fokozta.

Galéria

.