Danics Dóra zseniális volt, de nagyrészt ugyanaz történt mint minden évben.
Danics Dóra zseniális volt, de nagyrészt ugyanaz történt, mint minden évben.
Volt is hollywoodi életérzés, meg nem is, a hatodik Hollywood Classics-on.
A Savaria Szimfonikus Zenekar filmzenéket bemutató estje idén a meghirdetett négy előadással, no meg sorozatos teltházakkal azt jelzi, hogy sikeres a rendezvény. Ehhez kétség sem fér.
Csütörtök esti premieren a szokásokhoz híven volt vörös szőnyeg, tűzijáték, pezsgőzés és jótékonykodáshoz kapcsolódó fotózkodás. Az utóbbi befolyt összegét az Aranyhíd Nevelési-Oktatási és Integrációs Központ Napház Alapítványának adják majd.
Szóval ez az az őszi fontos alkalom, ahol Szombathely krémjének illik megjelenni és vonulgatni.
Így tettek a helyi politikusaink is, akik a választási hajrában még ellátogattak egy ilyen – a szó legjobb értelmében vett rangos – eseményre.
Na de a műsorról:
Minden évben két, az országos médiából ismert, vagy nevezzük nevén őket: sztárokat hívnak meg műsorvezetőnek.
Idén Czippán Anett és Pindroch Csaba próbált hangulatot adni az estének, csak nem nagyon sikerült nekik. Felkészületlennek tűntek, erőltetett volt amit csináltak, vagyis amit próbáltak csinálni.
Ahogy az eddigi Hollywood Classics-ot, úgy a mostanit is Pejtsik Péter karmester irányította. Ő vitte a show-t most is a vállán, kellett hozzá nagyon, hogy gördülékenyebben folyjon az este. Jó, valószínűsíthető, hogy szombatra már bebetonozódik a műsorterv, tegnap voltak még hiányosságok.
A legpozitívabb élmény az X-faktorban feltűnt Danics Dóra volt. Bevallom nem néztem a tévében, így összehasonlítási alapom nincs, de élőben bámulatos volt. A hangi adottságai és a megjelenése is professzionális élményt adott, élvezet volt nézni, hallgatni.
A Hollywood Classics sorozatban minden évben lehetőséget kap egy fiatal, helyi tehetség. Gáspár Eszterrel tavasszal, a gyerekeknek szóló mesefilmes előadáson ismerkedhetett meg a közönség, most egy Alicia Keys-dallal állt színpadra több-kevesebb sikerrel. Kell neki még a rutin, de ígéretes, biztos vagyok benne, hogy hallunk még felőle.
Az est főszereplői mégis a filmzenék voltak: a Karib-tenger kalózaitól kezdve, a Szex és New Yorkon át a Gyűrűk Uráig egytől egyik emlékezetes pontjai voltak az estének. Ha lehet személyes kedvenceket választani, nekem az Amelie csodálatos élete, a James Bond: A világ nem elég és az Eredet voltak a nyertesek. Jó, hozzáteszem, nagyban dob rajtuk az is, hogy mint filmeket nagyon kedvelem.
A csúcs Chaplin és Brahms 5. magyar tánca köré épített, az ún. borotválós videó részlet volt, amit a Savaria Szimfonikus Zenekar a legnagyobb szakértelemmel lekövetett.
Jó ötlet volt, hogy a korábbi évekkel ellentétben nem nyomták szét a műsort más produkciókkal. Idén az Ungaresca Táncegyüttes táncolt zorbát, stílusosan a Zorba című film zenéjére és Horváth Ákos, a Weöres Sándor Színház színésze adta elő a négyfelvonásos magánszámát Háború és szerelem címmel.
A Távol Afrikától részlete közben befutott pár perc erejéig Berki Krisztián is az Édes Élet stábjával. Csendben leült, megörökítette telefonjával FEM3-mas műsorvezetőtársát, Czippán Anettet a színpadon, és mire véget értek a Távol Afrikától utolsó hangjai már el is hagyta a Bartók Termet.
Ezt inkább nem kommentálom.
Összességében elmondható, hogy maradt a minőségi színvonal, látszik rajta a sok munka, de mégis hiányzik az a lendület ami az elején még jellemezte a hangulatot.
Galéria
