Az író a Mesterkurzus: az élet dolgai c. előadássorozat részeként volt az MMIK vendége.
Benne vagyunk a káprázatvilágban. El kell érnünk arra a szintre, hogy külső rálátásunk legyen magunkra. Akárha egy hegedűs volnánk, aki sok év felkészülés, gyakorlás után léphet szintet: lehet részese egy zenekarnak.
Nagyszüleink nyomdokain
Talán csak még a meg is idézett Csernus doktor („Ki a hiteles ember?”) nevére telik meg ennyire önismereti kérdésekre fogékony – főleg nőkből álló – közönséggel valamelyik szombathelyi kulturális központ. Pedig valljuk be, egyikük nevét sem olvashatjuk a lexikonban a spanyolviasz címszó mellett mérvadónak.
A mondandójuk magva, kiindulópontja, konklúzióik és részösszefoglalóik tételmondata (bevallottan) az emberiség történetével egykorú. És ahogy kisiskolásként az évszámokat és a nehezebb történelmi neveket a tenyerünkbe írtuk, hogy mindig kéznél legyen, úgy Müllerék lényegi állításai is elférnének ott. Míg azonban a józan paraszti ésszel megáldott, nyolc általánost végzett nagyszüleinkre legyintünk, hogy „mit tud maga a mai világról, mikor húsz négyzetkilométeren élte le az életét?”, addig egy messziről jött íróembernek isszuk a szavait és velük kapcsolatban mélyértelműséget emlegetünk. Mert sok könyvet írt a témában és – esetünkben – Jézus szavain túl Buddhától is idéz. Meg bűn, bűnhődés és túlvilág mellett érzékelést, reinkarnációt, spiritualitást és transzcendenciát is szóba hoz. A körítés azonban sokat nyom a latba.
Lelki vakfoltok
Popper Péter és Müller Péter indította el a Mesterkurzus sorozatot hét éve. Ennek keretében tartott előadást többek között Feldmár András pszichológus és Csernus Imre is. Az önismeret mibenlétét járták körbe mindannyian, ha más és más megközelítéssel is. Ugyanis ez minden emberi viszonyulás alapja. Amennyiben ennen magunkkal nem jöttünk egyenesbe, akkor hogyan gondoljuk akár a hozzánk legközelebb állók megismerését, elfogadását és szeretését?
Lelki vakfoltok miatt nem látunk tisztán, mondja Müller. Példázatul előjön belőle a drámaíró, aki A csengésben címmel két klasszikus japán elbeszélést dramatizált. A művekből 1950-ben A vihar kapujában néven film is készült Kuroszava Akira rendezésében. A történet dióhéjban: történik egy nemi erőszak és egy gyilkosság, amit nemcsak mindhárom fél (ideértve a megidézett halottat), de a tanú is másként mesél el. Azaz, magyarázza Müller, mindegyikük önmaga varázslatában él.
Ahogy mi is, akik az MMIK nagytermében ülünk. Szubjektív világot ismerünk el valóságosnak a maga káprázatában, olyat, ahol a saját szemszögünkből ítéljük meg az adott történést. Hiba hát az oly gyakori objektív igazság emlegetése. A megfigyelő dönti el, hogy mit tart valóságosnak. A saját káprázatvilágunkból, a saját életmesénkből nem tudunk kilépni. Miként személyes mennyországunk, úgy önmagunktól ránk szabott poklunk is van. Modern pszichológiai megközelítéssel: a tudatos énünk mellett egy annál jóvalta nagyobb tudattalan határozza meg az ön- és világképünket. Ez utóbbinak a megismerése egy élet munkája vagy még annyi is kevés hozzá. Addig ismétlődik az „életmesénk”, amíg nem tisztázzuk a gyengeségeinket és nem látunk rájuk „kívülről”.
A magyar sorstól a kísérőjelenségekig
Szent István király az egyik oldalon, vele szemben Koppány. Ma is él ez a dilemma. Hová csatlakozzunk? Számos választási lehetőség pettyezi a múltunkat. Kuruc-labanc, népi-urbánus, MSZP-Fidesz stb. És a kérdések. Mibe bűvöltem bele magam? Honnan csap ki belőlem az indulat? Méltó vagyok-e arra, hogy kereszténynek valljam magam? Életemet tudom-e adni a barátomért? Hol kezdődik a valóság? És a hazugság? Etc.
Müller szerint az előbbiekre való rádöbbenéskor kezdődik az igazi szakralitás, megvilágosodás, megtérés. Ott fordul meg a tudat a maga középpontja felé és látja hiteltelennek az addig objektívnek elfogadott világot. Akkor ki tudjuk mondani, hogy mi vagyunk a hibásak, hogy minden velünk megeső történésnek célja van. Csak ezzel a felismeréssel válunk képessé változtatni az életünkön. Ez minden spirituális tanítás alapgondolata Jézustól Buddháig.
Az író önmagát hegedűnek írja le egy univerzális szellem kezében, ami percenként elhangolódik, de újra és újra fölhangolja magát. Neki nem az a feladata most, hogy tessen vagy meggyőzzön minket, hanem hogy a hallgatóságának lelkében szikrákat lobbantson. Eddig el kellett jutnia. Az évtizedekkel korábban rátestált egyedülléttől a közvetetten ható író léten át a jelenlegihez hasonló személyes találkozásokig.
Fontos azonban tudnunk, figyelmez Müller, hogy az önismeret nem azonos a lelkiismeret furdalással vagy a bűntudattal. Azok csak kísérőjelenségek, ha a jelzésértékük nagy is.
Kérdések, válaszok
Egy hölgy az első ráeszméléséről kérdezi Müllert. Ez 1956-ban volt, meséli, amikor rálőttek, több golyó fúródott a testébe. Látta magát kívülről. Emlékszik, nagyobb volt a halál békességének vonzása, mint annak az igénye, hogy visszatérjen a roncsolt földi porhüvelyébe. És mégis visszatért. Rálátott a saját „hülyeségeire.” Az azóta eltelt időben több hasonló kisebb élménye volt, de az első intenzitásához mérhető soha. Mindez persze korántsem azt jelenti, hogy nem köt néha az előbbiekkel nem teljesen összeegyeztethető kompromisszumokat. Azokra is szükség van időnként az élet gördülékenyebbé tételéhez.
Egy úr a magasabb szintű, a társadalmi ráeszmélés mikéntjéről érdeklődik. Müller a feladatunknak az önmagunk megismerését tekinti, és csak utána jöhet a család és a nagyobb közösségek megváltoztatása. Kicsitől a nagyobb felé. Miként a házasságban is: nem a társunkban kell keresni a hibát, hanem bennünk, és ha már tisztába jöttünk magunkkal, akkor fordulhatunk a másik felé a változtatás igényével. Nem lehet a mai világból kiszállni, tudni kell ma élni, tér vissza Müller a feltett kérdéshez. A jelen kor ugyan nem kedvez az önmagunkra találásnak, de ez nem lehet semmire mentség, sem gátja a ráeszmélésnek. Miként Jézus is mondja, szelídnek, egyben ravasznak kell lennünk. Felismerni a démonainkat és győzni önmagunk felett.
Az előadás után dedikálás következik. Annyian vagyunk a könyves asztalok mellett, hogy az esorokírója csak percek múltán veszi észre, hogy a szignógyűjtés már javában zajlik.