Seres Mária Szombathelyen: "Az idő nekünk dolgozik"

Néhány száz méterrel odébb, a szombathelyi Fő tér másik végén a Jobbik tart választási nagygyűlést. Ott sincs telt ház, de a Civil Mozgalom valószínűleg a töredékével is megelégedne.

Kedden délután fél ötkor, a meghirdetett időpontban a Pannónia Étteremnél ugyanis a párt tisztségviselői, Vas megyei képviselőjelöltjei (Kohuth Győző Viktor és Szabó Erika) mellett ugyanis mindössze két média és körülbelül egy tucat szimpatizáns – többségükben hölgy - jelent meg.

Seres Mária néhány perces késéssel érkezik, a kampány előrehaladott állapotához képest meglepő frissességgel és lazasággal

Rövid tanácskozás után – mely során az is szóba került, hogy miért negligálják őket a közvélemény-kutatók és az országos média – a kis csapat beült az étterembe fórumozni, mi pedig gyorsan meginterjúvoltuk az elnökasszonyt.

Nem számított több emberre ezen a fórumon? Mert az az igazság, hogy én igen.

Féltünk, hogy nem fognak jönni az időpont miatt, így annyira nem vagyok meglepődve. Nincs tömeg sehol, az emberek inkább a televízióból szedik az információkat. Nem jellemzőek a nagy tömegrendezvények. Székesfehérváron például kis házak vannak felállítva, ott jelennek meg a vezetők, odamegy a sajtó, de a múltkor még Orbán Viktor körül sem voltak sokan. Ez a választás valahogy nem a mozgósításról szól. A jelöltjeink sok fórumot tartanak, de az én időm - ahogy a párt lehetőségei is - korlátozott. A szombathelyiek is kérték, hogy legyen később e a rendezvény, de nem tudtam megoldani, estére mennem kell egy televíziós szereplésre Budapestre.

Néhány perccel ezelőtt egy „folyosói beszélgetés” keretében elhangzott, hogy nem túl elégedettek a médiajelenléttel.

A helyi sajtó részéről nagyon erős érdeklődést érzékelek, viszont az országos médiából eléggé ki vagyunk szorulva. Azt hittem, nagyobb meglepetést okozunk azzal, hogy országos listát állítunk, de ezek szerint nem. Mindig öt pártról beszélnek a hat helyett, minket nem mérnek a közvélemény-kutatók, nem beszélnek rólunk a politilógusok, nem kutatják, mi van a háttérben. Pedig nagy dolog 44 szervezet közül bekerülni a legjobb hatba, úgyhogy sem szövetségesünk, sem pénzes támogatónk nem volt. Én egyértelmű sikerként könyvelem el a kilenc területi listát.

Nem kerülhető el az elcsépelt kérdés: milyen eredményre számítanak? Mindezek után és reálisan.

Matematikailag 3000 embert kell elérnünk minden egyes választókörzetben, ahol indulunk, ahhoz, hogy bekerüljünk a parlamentbe. Azt is tudom, hogy több olyan jelöltünk van, aki a második körben esélyes. Majdnem mindegy, hogy egy vagy tíz jelöltünk lesz képviselő, mivel azt a kontrollt, amire készülünk, egy ember is végre tudja hajtani az országgyűlésben.

Milyen tanulságai vannak az elmúlt hónapoknak?

Beszéltünk ilyesmiről a jelölttársakkal is. Arra a megállapításra jutottunk, hogy ha most vágnánk bele, már egészen biztosan mind a 19 megyében tudnánk listát állítani, és akkor nem lenne az, hogy az ország felében nem szavazhatnak ránk. De nem tudnám másként csinálni azt, ahogy jelölteket állítottunk, és nem lenne más az anyagi háttér sem. Kaptunk ilyen-olyan ajánlatokat, de a pénznek ára van, így tudni kell ezekre nemet mondani, hogy tisztán tudjuk tovább vinni a dolgokat. Látom a másik öt pártot, hogy milyen tömérdek pénzt költenek a kampányra, tudom, hogy mennyibe kerül egy országos óriásplakát vagy szórólap. Ezek több százmilliós tételek, amitől mi nagyon messze vagyunk. De ez nem baj, a mi üzenetünk az, hogy a választáson a választó a főszereplő, aki azt érzi, hogy tett valamit a jövőért. Meg kell szokni, hogy mi másként csináljuk a dolgokat, hogy van egy Civil Mozgalom, amely nem az adófizetők pénzéből él, nem adományokat gyűjt, hanem van mögötte egy csomó lelkes ember. Készülünk az önkormányzati választásokra, ahol be tudjuk bizonyítani, hogy a szavak mögött tettek is vannak, és akkor a következő választáson már nem lesz kérdés, hogy van-e ránk szüksége az országnak.

Nem idealista elképzelés ez?

Nem. Olyan sok rossz példa volt előttünk, kreált pártokkal és hasonlókkal. A nulláról csak így lehet indulni. Aki benne van, az tudja, hogy miről szól ez. A közös küzdelem kovácsol bennünket össze, szép lassan építkezünk, nem vagyunk türelmetlenek. Az idő nekünk dolgozik.