Elmeséljük, mert szeretjük.
A városvezetés több mint egy éven át tartó tervezgetés és viták után közzétette a végleges közlekedési tervezetet. Az új közlekedési szabályok a nyáron lépnek életbe. Az új burkolat kialakításához csak később, 2014-ben látnak hozzá.
A Mariahilfer Strassén jelenleg naponta 15 ezer autó, ötezer kerékpáros és több mint százezer gyalogos fordul meg.
Az utca középső szakasza a jövőben autóforgalomtól mentes terület lesz, ahová gépjárművek csak kivételes esetben hajthatnak be. Továbbra is közlekedik a bevásárlóutcán egy helyi járatú autóbusz, beengedik az üzleteket ellátó szállítókat is, és a kerékpárosok is használhatják az utcát.
A Mariahilfer Strasse mindkét végén különleges közlekedési övezeteket alakítanak ki azért, hogy a környékbeli utcákban található parkolóházak továbbra is megközelíthetőek legyenek. A "találkozási zónának" nevezett útszakaszokon a gyalogosok, az autósok és a kerékpárosok egyenlő jogokat élveznek majd. A megengedett legnagyobb sebesség itt 20 km/h lesz. Ilyen övezeteket most először próbálnak ki Ausztriában.
"Ezzel egyszerű, innovatív és modern forgalomcsökkentő megoldást találtunk. A Mariahilfer Strasse vonzóbb hely lesz nemcsak a lakók, de minden gazdasági szereplő és a sok ezer vásárló számára is" - vélekedett Maria Vassilakou Zöld párti alpolgármester.
A szociáldemokrata-zöld bécsi városvezetés jobboldali ellenzéke egyáltalán nem elégedett a változtatásokkal. Ők azt szerették volna, ha a környékbeli lakók dönthetik el, akarnak-e egyáltalán sétálóutcát. Vannak ugyanis, akik szerint a forgalmas utca lezárása dugókat okoz majd a környéken. Az érintett kereskedők egy része is szkeptikus, ők a vásárlók számának csökkenésétől és szállítási nehézségektől tartanak.
Az én Mariahilferstrassém
Nem tudom, kedves olvasó, ön hogy van ezzel a Bécs dologgal, én a magam részéről egyféle kedves ismerősnek tartom a várost. Míg Budapest a nagyszájú, nagyhangú közeli rokon, akit nem én választottam, és aki tehetségét és kiváló adottságait leginkább közönséges és primitív ügyekre tékozolja, addig Bécs olyan barát, akivel mindig jó összefutni és csendesen elbeszélgetni egy kávéház szegletében az élet dolgairól. Okosan és kifinomultan.
Nem mindig volt így. A Mariahilfer Strassét például kimondottan rühelltem a nyolcvanas évek legvégén, a kilencvenes évek elején. Ez volt az az időszak, amikor honfitársaink útra keltek, hogy megtakarított kis pénzüket fagyasztóládákra és B-kategóriás hifitornyokra költsék el, miközben a kedves osztrákok kiírták a boltok bejáratára, hogy „Magyar ne lopj!”. Igazi bugris hangulata volt a helynek.
Aztán lecsengett a nagy bevásárlási láz, a kelet-európaiak más önkompenzációs úti célokat találtak maguknak, a Mariahilfer Strasse és környéke pedig lassan, de biztosan Bécs egyik legszerethetőbb környéke lett.
Míg a puccos Kartner Strasse vagy a Graben környékén az ember leginkább buta turistának vagy csórónak érzi magát, addig a közép európaiasan kozmopolita, az egykori monarchia szebbik arcát a 21. századba átmentő, de mégis nagyon bécsi Mariahilfer kinyílik, befogad. S miközben a számos kávéház vagy borozó egyikében emelgetjük a poharunkat, egy rövid időre abban az illúzióban ringathatjuk magunkat, hogy jó helyen vagyunk, és hogy talán nem is zökkent ki az idő, vagy ha idő, akkor nem a mi dolgunk helyre tolni azt. Az idő meg amúgy is mintha állna errefelé.
És abban bízunk, hogy Mariahilfer Strasse sétáló utcává alakítása mindebben semmi változást nem hoz, a japán turistáknak ugyanígy nem lesz ideje erre jönni, a magyar bevásárlók kitartanak Parndorf mellett.
És ha szerencsénk van, esetleg még több szék fér el a kávéházak előtt. Mert egy ilyen menedékre még láthatóan sokáig szükségünk lesz. (J. A.)