György István Péter jegyzete.
Mindnyájan közlekedünk. Ki gyalog, ki vonattal vagy autóbusszal, saját közlekedési eszközzel. Alapelv egymás testi épségének megóvása.
Ausztriában megfigyeltem, hogy a szőlőtermelő vidéken a borospincék előtti közlekedési úton figyelembe vették az adott helyre jellemző szokásokat. A megengedett legnagyobb sebességet kiegészítve figyelemfelhívó táblával is, 30-50 km/h-ban határozták meg, Ők odaát természetesnek tekintik, hogy segítik a biztonságos közlekedést, az emberek testi épségének megóvását. Figyelembe veszik a gazdálkodók érdekeit, a helyi szokásokat. Az ilyen pincékkel övezett részen gyakoribb a gyalogos, kerékpáros és munkagépekkel történő közlekedés, nem ritka a kamionforgalom. Gyakran előfordul, hogy a szomszédok meglátogatják egymást, koccintanak, illetve turisták is bort fogyasztanak.
Könnyen belátható, hogy a szőlőtermelő helyeken a balesetveszély napszakonként és évszakonként is folyamatosan változik. A sógoroknál ezt már rég tudják. Nézzünk csak körül, miképp gondolkodunk mi itthon, hasonló helyzetben.
Adott a szőlőtermelő hely a Somló, annak is Somlójenőhöz tartozó oldala. A hely jellemzője, hogy az úttest mindkét oldalán borspincék vannak. A nagy forgalmú út kissé nyomvályús, felületi hibákkal tarkított. A vizsgált hely közelében éles kanyar van, és az onnan érkező gépjárművek alapesetben is komoly veszélyt jelentenek a gyalogosan, kerékpárral közlekedők számára.
Vállalkozó kedvű gazda gondol egy merészet és bővíti vállalkozását. Vendégváró, igényesen kialakított borkóstoló és árusító helyet alakít ki a forgalmas út közelében. A borturizmust fellendíteni és a Somló hírnevét is öregbíteni szeretné. Az úttest túloldalán levő saját tulajdonú telken autóbusz részére is alkalmas parkolót alakít ki. A 8411. számú összekötő út egyes napszakokban rendkívül forgalmas.
Feltehető a kérdés, hogy a legnagyobb gondosság mellett, miképp védhető meg az idelátogató vendégek testi épsége az úttesten történő átkelés alatt. A tapasztalatok alapján joggal feltételezhető, hogy a közeli kanyarban hirtelen a megengedettnél lényegesen nagyobb sebességgel haladó gépjármű bukkan fel. Egy autóbusznyi 40-45 fős csoport, gyermekes családok, mozgásában korlátozott emberek éppen az úttesten mennek át, vagy borkóstolás után a parkoló autóbuszhoz mennek vissza. A veszélyt tovább fokozza, hogy az érintett szakaszon közvilágítás sincs létesítve.
A múltban már megtörtént, hogy ezen a szakaszon a nem megfelelő sebességgel közlekedő személygépkocsi két szomszédos borospince előtti kerítést tarolt le és az úttest szélétől 5 méterrel beljebb levő cseresznyefánál fejezte be pályafutását. Az sem ritka eset, hogy a 90-100 km/h sebességgel döngető megrakott kamionok elhaladása esetén kisebb földrengést élnek át az úttesthez közeli borospincében tartózkodók. Ilyenkor még a hordók is megremegnek. Az épületekben keletkező repedések is árulkodó jelek.
Ezen felsorolt veszélyek ismeretében vizsgáljuk meg közelebbről egy konkrét eseten, egy sebességcsökkentésre irányuló kérelem életpályáját. A potenciális balesetveszélyt időben felismerő vállalkozó kérelmével a területileg illetékes Magyar Közút Nonprofit Zrt. Igazgatóságához fordult. A részére megküldött állásfoglalásban elutasító válasz érkezett:
„A fentiek értelmében nem tartjuk indokoltnak a fenti szakaszon sebességkorlátozás bevezetését. Az összekötő út ezen szakaszán lakott területen kívül a KRESZ által meghatározott sebességhatárok betartásával biztonságosan lehet közlekedni”.
A két eset országonkénti megítélése közötti különbség jól érzékelhető. Reméljük, még idejében szólunk. Az ember testi épségének, életének fokozott védelme mindannyiunk közös érdeke és felelőssége. Ehhez pedig, ebben az esetben csak egyetlen jó megoldás létezik, a sebességcsökkentési kérelem újragondolása és támogatása.
Szerző és fotó: György István Péter civil tudósító