Az eseményen részt vesznek a Capella Savaria tagjai is.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, múlt pénteken, rövid szenvedés után elhunyt Szekendy Tamás orgona-, zongora-, csembalóművész, aki a szombathelyi zeneművészeti szakközépiskolában is tanított, illetve a Capella Savaria csembalistája is volt.
A Capella Savaria tagjai lapunkhoz eljuttatott közleményükben arról tájékoztatnak, hogy a megemlékezés és gyászszertartás a soproni Szent Mihály templomban (Szent Mihály utca) 2014. január 31-én, pénteken 14 órakor kezdődik.
A temetés a gyászszertartáshoz kapcsolódóan körülbelül 15 órakor lesz a Szent Mihály templom melletti temetőben.
A soproni eseményen részt vesznek a Capella Savaria tagjai is.
Az alábbi nekrológ szerzője Brandisz Márton, a szombathelyi zeneiskola igazgatója.
Szekendy Tamás (1961 – 2014)
Mély sajnálattal és megdöbbenéssel kaptuk a hírt, hogy szeretett muzsikustársunk, Szekendy Tamás szíve nem dobog többé.
1961-ben született Sopronban. Zenei tanulmányait egészen kicsi gyermekkorában tangóharmonikán kezdte, majd a soproni zeneiskolában zongorázni tanult. Tízévesen ismerkedett először az orgonálás nehézségeivel, majd 16 évesen a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába kerülve csiszolta tovább zongoratudását. Szülei halála után 1980-ban tanára jóvoltából Moszkvába került. 1985-ben kapott zongoraművészi diplomát a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban. Hazatérve először a „Győri Konzi”, majd 1987-től a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola zongora tanára és korrepetitora lett. 1985-ben friss diplomásként végighallgatta az I. Soproni Régi Zenei Napok hangversenyeit, és belehallgatott Jos van Immerseel csembalókurzusába is. Ekkor kezdett aktívan csembalózni, és érdeklődni a régi billentyűs hangszerek iránt. Szombathelyre kerülve lassan átvette a Capella Savariában a continuo-játékos szerepét. Rendszeresen szólózott a soproni, a győri és a szombathelyi szimfonikus zenekarokkal, egy-egy szólóestje mellett kedvelt kamarapartnere volt sok kiváló muzsikustársának. Rendszeresen orgonált a soproni templomokban, szívén viselte a Sopron környéki kisebb települések orgonáinak sorsát, segítette a soproni, a szombathelyi és a fertődi zeneiskolákat, kórusokat.
Improvizálni nagyon szeretett, szívesen utánozta híres zeneszerzők stílusát. Egyik nyilatkozatában kifejtette, hogy ő zeneszerzőnek is készült gyermekkorában. Nekünk többször volt alkalmunk hallani őt, akár csembalón, akár zongorán vagy orgonán. A Capella Savariával Európa sok országában járt, és eljutott Észak- és Dél-Amerikába is. Kedves történetek sokasága kapcsolódik az ő személyéhez, amelyeket bizonyára még sokáig emlegetni fogunk.
Mindenki szerette. Mindig mosolygós, kedves volt. Egyik méltatója mondta róla: „… olyan finoman szólalt meg a keze, mint a lelke ....”
Az ő szerény, kedves személyisége, finom humora sokunknak hiányozni fog. Fájó szívvel búcsúzunk tőle.
Nicholas McGegan-hez is eljutott a gyászhír, aki így emlékezik rá: „Azon kívül, hogy remek zenész volt, Tamás az egyik legkedvesebb, legaranyosabb ember volt ezen a Földön. A Capellásoknak is, és nekem is rettenetesen fog hiányozni.”
Szombathely, 2014. január 27.