Sört csapoltam a Savaria Karneválon

Ilyet még úgyse csináltam, Savaria Karneválon pultozni, tyű meg wow, benn vagyok a városban, és még fizetnek is érte. Lesznek közben szabad óráim, amikor körül tudok nézni, hát miért ne?

Amibe nem gondoltam bele előre, az a reggel 8 órai kezdés (csak addig van őrzése a sártornak), a déli hőség a műanyag ponyva alatt, meg a vihar, ami csak-csak ideért, annak ellenére, hogy megígérték.

Bár a vihar akkor még csak módjával jött, amíg dolgoztam, azért az elég félelmetes tud lenni, amikor a szél konkrétan emelgeti a sátrat. Miközben az utca csendesen kiürül, fázom, mint a kutya, és fogom a tartószerkezetet, biztos, ami biztos, és nagyon remélem, nem most vág bele a villám. Jön is a főnök, bezárunk. Másnap már ki se nyitunk azon a helyszínen, a sátor tényleg nem bírta, irány a sörtér.

Itt jövök rá, hogy milyen tehetséges vagyok a tepertőkrémes kenyér kenésében a korai órákban, zsúfolt pultban, álmosan. Kifejezetten szépek, na! És finomak, akár a vonyarci, szűretlen, házi főzésű sör, amiből 500-ért mérek egy korsót.

A dolog vendéglátós része nem egy nagy wasistdas, sör a hordóban, a többi a hűtőben, műanyag poharak vannak, még csak mosogatni se kell. Borravalót szinte senki nem ad, persze, érthető, itt csak ki- és nem felszolgálás van, de mintha évekkel ezelőtt még máshogy lett volna. Egy középkorú úr ásványvizet vesz, és kellemes meglepetésként értékeli, hogy nem kell külön fizetni a műanyag pohárért. (Atyavilág, hol vásárolhatott eddig?)

Reggel nagyon visszafogott a mozgás, jobbára csak ssssssshhhhhhh-ssssshhhhhhh hallatszik a belvárosban (söpörnek az üzletek előtt), de már ilyenkor is van vendég, negyed 9-kor négyfős társaság érkezik korsó sörökért, derűsen és hullafáradtan. Szemmel láthatón még annyit sem aludtak, mint én…

Aztán beindul a nap, jönnek a vendégek, néhány ismerőst sikerül jól meglepnem: tegnap még sajtókártya volt rám tűzve, ma meg csapolok. Ennek kapcsán emlegetjük kicsit a svájci frankot, és sokadjára is megállapítjuk, hogy itt valami nagy baj van, úgy általában – de most nem számít, mert nekünk, szombathelyieknek legalább van karneválunk.

És viharral vagy anélkül, minden évben ugyanúgy örülünk neki.