Avagy első találkozásom a száguldó cirkusszal.
Egy véletlen szerencsének köszönhetően alakult úgy, hogy lehetőségem nyílt eljutni a jubileumi, 30. Magyar Nagydíjra. Vegyes érzések kavarogtak bennem a dologgal kapcsolatban, még akkor is, amikor Budapest felé robogott velem a vonat.
Ugyanis bár évek óta figyelemmel kísérem a Formula-1-es versenyeket, eddig sosem volt ínyemre a gondolat, hogy otthonom kényelmét egy zajos és poros pályára cseréljem, ahol ráadásul az időjárás viszontagságainak is folyton ki vagyok téve. Aggodalmaim ellenére azért nagy adag kíváncsisággal, két pár füldugóval és egy lehetetlen formájú szürke esőkabáttal mégiscsak nekivágtam a dolognak.
A két Ferrari lerajtolta a Mercedeseket
Csak szombaton és vasárnap estem át a Hungaroringhez és a Forma-1-hez tartozó procedúrán, azonban egy dolgot biztosan állíthatok: ez a 2-3 nap mozgáshiányosoknak, fogyókúrázóknak, mazochistáknak és inszomniában szenvedőknek is kiváló lehetőség! A menetrend ugyanis minden nap (ha közel az összes programot látni szeretnénk) a következő:
Kelés reggel 6-kor. Reggeli. 8-kor elhagyni a szállást, metró, majd fél órás döcögés a HÉV-en, ha szerencsénk van, ülve. Szilasligeten leszállás, majd bő fél óra gyaloglás az erősen emelkedő, ormótlan kavicsokkal teleszórt földúton a pályáig. Újabb 20 perc, mire az ember a táskavizsgáló és beléptető biztonsági őrökön túljutva elvergődik a helyére. Visszafele ugyanez, csak pepitában, annyi különbséggel, hogy Szilasliget helyett Mogyoródig gyalogoltunk, s ott szálltunk HÉV-re. Este 8-kor vacsora, majd bezuhanás az ágyba, és másnap minden kezdődik elölről.
Vettel megérdemelten nyert. Mellette a dobogón Danyiil Kvjat és Daniel Ricciardo
A szavak szaporítása előtt szeretném legelőször is eloszlatni a kételyeket azoknak, akiknek a Forma-1-ről még mindig ez a vicc jut az eszükbe: „Nézd! Ott jön Schumacher!” „Hol?” „Ott megy.”. Ugyanis a versenyből és az autókból sokkal több látszik néhány másodpercnél, a legtöbb lelátóról több szakasz belátható egyszerre, a kihelyezett számtalan óriáskivetítő pedig lehetővé teszi, hogy a futam végig követhető legyen, így semmiről sem kell lemondanunk (a kommentátorokon kívül), amit a televíziótól megkapnánk.
Ez nem Nico Rosberg futama volt
Na de akkor miért is éri meg az egész? Hát mert a tévében nem dübörögnek fel elementáris erővel azok a sok száz lóerős motorok egyszerre, nem csapja meg az orrunkat benzingőz és friss gumi illata, nem lengedeznek körülöttünk óriás zászlók és nem ordít fel minden egyes körben többtízezer ember kedvenc csapatát vagy pilótáját buzdítva. Egyszóval a feeling miatt. Bár a pakliban az is benne van, hogy az ember megfő a napon, vagy épp megfagy és elázik az esőben (velünk mindkettő megtörtént), de ez mind-mind hozzá tartozik a száguldó cirkuszhoz.
Ráadásul a belépő áráért nem csak a Forma1-et láthatjuk (bár kétségkívül az az egész hétvége sava-borsa), hanem egyéb betétfutamokat, például GP2, GP3, Porsche Szuperkupa versenyeket vagy a versenyzői parádét is.
Nico Hülkenberg (Force India) kocsija a gumifalba csapódott
Az étel-és italválaszték bőséges, azonban az árakat egyértelműen külföldi pénztárcához igazították (nem sok magyar engedheti meg magának, hogy 4800 forintért egyen gyrostálat például…). Azonban a szervezőket dicséri, hogy enni- és innivalót be lehet vinni – hőségben hűtőtáskát is –, így az igazságtalanul finom illatok ellenére megoldható, hogy különösebb költekezés nélkül megússzuk a napot. Azért egy jégkása (600 forint/3dl), fagyi (800 forint) vagy egy sör (800 forint/5dl) hébe-hóba belefér a büdzsébe. A megfizethetetlenség ugyanígy a szuvenírekre is vonatkozik.
Pozitívum még a magas fokú és jól megszervezett biztonsági szolgálat, és más sportágakkal ellentétben itt senki nem akar megverni, ha másik csapatnak szurkolsz. Mindenki vegyesen ül és remek a hangulat. Nekünk különösen szerencsénk volt, hogy Ferrari-drukkerként vérbeli olaszokkal ülhettünk együtt, akik aztán tényleg megadták a módját a szurkolásnak, majd Sebastian Vettel győzelme után az ünneplésnek.
Tripla élvezet férfiaknak: jó kocsik, finom sör és csinos lányok
A szurkolók egyöntetű véleménye szerint az idei volt az egyik legizgalmasabb nagydíj a pálya 30 éves történetében, s valóban kiszámíthatatlanra, körömrágósra sikeredett, felborítva a teljes papírformát. Akit konkrétan a futam cselekménye, a pontok jelenlegi állása és egyéb száraz tények érdekelnek, az többek között itt olvashat róla.
Hétfő reggel hazafele zötyögve az IC-n még mindig az élmények hatását latolgattam. Végül arra jutottam, hogy bár kimondhatatlanul fáradt vagyok, mégis nagyszerű és élménydús három napon vagyok túl. Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ott lehessek. Kedves Hungaroring, talán jövőre újra látjuk egymást.
Fotók: MTI