Egy darabig minden a nagyon is szokásos módon ment, mígnem este 10 óra felé eső formájában közbeszóltak az égiek. Képek.
Egy darabig minden a nagyon is szokásos módon ment, mígnem este 10 óra felé eső formájában közbeszóltak az égiek. Képek.
Egy darabig minden a nagyon is szokásos módon ment, mígnem este 10 óra felé eső formájában közbeszóltak az égiek.
Mostanság igazán nem panaszkodhatnak Szombathely polgárai a kulturális programok mennyiségére, legfeljebb azok időbeli eloszlására. Alighogy lecsengett a Mediawave Fesztivál, s kezdene rá-és áthangolódni a Lamantinra (leginkább a jövő csütörtök esti blues-estre), afféle intermezzóként tolakodik be a Szentivánéji vigasság a Csónakázótó ölelésében.
Jóllehet, Szent Iván napja naptárilag még odébb van, ám az ehhez kapcsolódó programok mindig az azt megelőző szombatra időzítettek.
A szervezők öt helyszínre invitálták a nagyérdeműt. A szigeten, a Tófürdőben és a szánkódomb alján felállított nagyszínpadon már délelőttől váltották egymást a programok.
Ezekkel egyidőben a Termálfürdőben az egészségmegőrzés volt a hívó szó. Az ajánlóban szereplő ötödik helyszínt, az emlékművet és környékét piknikezésre kínálták fel, este tíz után pedig ott lobbant volna fel az óriás máglya. Ám nem lobbant fel, mert menetrendszerű pontossággal érkezett meg a soproni gyors egy viharfelhő képében (ti. az időjárás-jósok 20 órára prognosztizálták, hogy a hidegfront Sopronnál átlépi a határt).
Az emlékműhöz már az esőáztatta kocsinkkal mentünk fel, de nem szálltunk ki. Ahogy megfordultunk a platón, hogy mi is hazainduljunk idejekorán a vigasságról, a lámpafényben egy rövid időre megpillantottuk az óriás máglyát. A rajta lévő védőfóliát kegyetlenül verte az eső, és szabkodta szél.
Minden beteljesületlenségben van valami mélyen szomorú.