Tekintettel az év végi lazább napokra, adódik a kérdés. És a válaszok?
Bognár Ildikó
A tévé nálam leginkább csendesen meghúzza magát a helyén: ugyanis ritkán nyúlok a távirányító felé, akkor is kétféle programtípus kapcsán. Vagy élő sportközvetítésbe szeretnék bekapcsolódni, azok közül is elsősorban a csapatsportok és a nagy világversenyek küzdelmeibe, vagy természetfilmek kapcsán ülök a "doboz" elé. A sorozatok nem vonzanak.
Azt gondolom, leginkább az idősebb generáció mániákus sorozatfüggő, de bizonyára vannak fiatalok is, akik a címéről ismert Barátok közt kedvéért rohannak haza a tv elé.
Egy dologra viszont határozottan emlékszem néhány évvel ezelőttről: volt a 24 című nagysikerű, na azt, akkor, az első évadot kifejezetten vártam: olyan érdekfeszítően lezáratlanul hagytak egy-egy epizódot, hogy képtelen voltam kihagyni a következőt. Így elmondhatom, hogy van sorozatélményem, ha nem is vagyok függő a témában.
Kánya Dóra
Ritkán van szabadidőm arra, hogy leüljek a tévé elé és bámuljam. Ha netán mégis lenne egy-két lyukas órám, akkor is inkább a laptopon nézek filmeket, sorozatokat.
Szerencsére online már korábban felkerül az angol nyelvű – magyar feliratos verzió minden, most futó sorozatról. Nem vagyok függő, nem esek kétségbe, ha az egyik héten nem tudom megnézni az éppen futó epizódot. A magyar alkotásokat abszolút nem nézem, a kereskedelmi csatornákon futókat nem tartom se minőségi, de tartalmas sorozatnak.
Szeretem ellenben az HBO-produkciókat, különösen a Trónok harcát. Az orvosos szekcióból A Grace klinikát kedvelem, a nyomozósból a Dr. Csontot és a Gyilkos emléket.
Tamasits Dorottya
Utazás közben rengeteget olvasom, keresztrejtvényt fejtek vagy írok, így amikor végre hazaérek, jól esik bekucorodni az ágyba és kikapcsolódni a tévé előtt. Persze nem vagyok függő, és természetesen az sem mindegy, mit nézek meg, de szeretem a változatosságot és nem kizárólag egyetlen típusú műsor vonz.
Sorozatok tekintetében messze elkerülöm a szappanoperákat, egyáltalán nem kötnek le, sőt, kifejezetten irritálnak. A vígjátéksorozatokat viszont nagyon szeretem, így hiába láttam már minden epizódját többször, minden alkalommal jól szórakozom a Rém rendes családon, a Jóbarátokon, vagy az Alfon. Ugyanígy szívesen nézem a Dr. Csontot, illetve régen A Grace klinika és a Gyilkos elmék és a Szökés is gyakran odavonzott a készülék elé.
Várnai Zsuzsa
Tévében semmilyet. Már nincs olyan sorozat vagy műsor, amiért érdemes lenne bekapcsolni. Igaz a tévé csatornáink száma is tíz alatti, de az is lehet, hogy öt. Pár éve, amikor bővített műholdas tévé csomag előfizetésünk volt, akkor is sokszor feltettük a kérdést, megéri előfizetni? Hűségidő lejártakor egyből lemondtuk, és bevallom, nekem egyáltalán nem hiányzik.
Jó néhány éve a tévé készülék már csak lejátszóként funkcionál. Lejátszóként, azaz akkor indítom el, amikor nekem tetszik. Így nincsenek reklámok, amik a 120 perces filmet 200 percessé nyújtanak, és ha kedvem úgy tartja, a felénél is lekapcsolhatom. Online vagy dvd-ről már bármit meg lehet nézni.
Nemrég fejeztük be a Kaliforgia utolsó évadát. Pár hete a Törtetők egyik évadát vettem elő a vasárnapi főzéshez, nem is azért, hogy nézzem, csak háttér „zajnak”. Nagyon jó a magyar szinkron, imádom Ari Gold (Jeremy Piven) aranyköpéseit. A napokban fejezzük be a 24, pörgős, akciósorozat utolsó rendhagyó 12 részes évadát.
Szeretem angolul nézni, angol vagy magyar felirattal (mert ez még így is követhető) a Sikersorozat amerikai-angol vígjátéksorozatot, melynek főszereplője Matt LeBlanc, aki saját magát, a színész Matt LeBlanc-t alakítja a filmben.
Tudom mindegyik műfajban ezek a sorozatok a valóságtól erősen elrugaszkodottak, de ilyen kikapcsolódásra is szükség van néha.
Józing Antal
Tévét csak nagyon ritkán nézek, havonta egy-két órát, így a tévésorozatok területén is meglehetősen bizonytalanul mozgok. Tudom, van olyan, hogy „Barátok közt”, és még valami a másik csatornán, aminek a címére most hirtelen nem emlékszem. Azt hiszem, ezekből egyetlen részt sem láttam. Nem azért, mert akkora kultúrsznob lennék, hanem mert őszintén nem kötlek le.
Máig emlékszem, hogy a nyolcvanas évek vége felé milyen méreggel átitatott szomorúsággal néztem végig az első Szomszédok adását, gyanítva, hogy valami véget ért, és valami új kezdődik a magyar televíziózás történetében. Azóta már tudjuk, mit jelent ez a valami új. De ha az embereknek ez kell, hát hadd szóljon.
De az sem igaz, hogy soha nem nézek sorozatot. Az elmúlt egy-két évben hármat s néztem, részben DVD-ről, részben internetről. A Yes Minister egy régi, humorosságában is roppant tanulságos angol sitcom a politikacsinálás kulisszatitkairól. Most értem végig a Gengszterkorzó 5., utolsó évadján. Ez egy amerikai sorozat a szervezett bűnözés működéséről. Nagyon erősen kezdett, de a végére kicsit ellaposodott. Végignéztem, hogy elmondhassam, vagy egy sorozat, melynek minden epizódját láttam. Jókat derültem az An Idiot Abriad (Egy idióta külföldön) című angol félreallity-n is, melyet dvd kaptam ajándékba.
Most hogy ezeket leírtam, eszembe jutott: majdnem nézek klasszikus tévésorozatot is: ha beleakadok az M1-en futó magyar „Munkaügyek”-be, általában nem kapcsolom ki a tévét.