Szerkesztőségi körkérdés: Vannak-e kedves, régi tárgyaitok?

Néhány munkatársunk a régi, személyes tárgyak témakörét járja körül.

Józing Zsuzsa

Általában a tárgyakhoz nem ragaszkodom, ezért kedvenceim sincsenek.

Ha azt kellene felsorolni, hogy mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, valahogy így alakulna a lista: mp3-lejátszó, néhány gyertya, kedvenc verseskötet, egy tábla keserű csoki, egy üveg pezsgő. Csupa kellemes, de egyáltalán nem hasznos dolog.

Ha kedves régi tárgyra gondolok, akkor mindig valami személyes emlékhez kötődő jut eszembe. Most például két néhány centiméteres szalagdarabkát választottam. Karszalagokat, melyeket születésükkor kaptak a gyermekeim.

Rózsa Melinda (Rose)

Morzsi jó fej. Morzsi majdnem annyi idős mint, én. Morzsi fiúkutya, bár erről nincs bizonyosság, csak sejteni lehet – de ha így van, Morzsi az első fontos pasi az életemben. Nem vagyok hűtlen hozzá, néha ma is együtt alszunk.

Morzsi mindent kibír, minden húzást-nyúzást, szegénynek a dereka is el van törve, de még a mosógépet is túléli. Morzsi örök.

Kleinhappel Miklós

A tárgyakhoz fűződő viszonyom egy szóval leírható: semmilyen. Ezért nincs se régi, se új kedvenc tárgyam. A tárgyak azok tárgyak, így is kezelem őket.

Igaz, mint minden az életben, ez a kérdés sem fekete vagy fehér. A könyveimhez például ragaszkodom. Vagy ez a helyzet a régi magnókazettáimmal és az új CD-immel. Ezeket nem is szívesen adom kölcsön. Így egészen pontosan lemérhető, ki játszik fontos szerepet az életemben. Ha fizikai hordozón kaptál már tőlem kölcsön könyvet vagy zenét, nem csak elküldtem e-mailben, msn-en vagy Skype-on, akkor körön belül vagy. Igaz, elég szűk ez a kör, nagyjából egy emberéleten át tartó "munka" kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön, ezért az se keseredjen el, aki "csak" a második, harmadik körben található, azért ebben az esetben sem rossz a helyzet.

Az, hogy miért nem tudok mit kezdeni a tárgyakkal, hat szóban foglalható össze, ami igazából csak négy: nem látnak, nem hallanak, nem beszélnek. Még az sem tud kicsikarni kérges szívemből némi ragaszkodást, ha olyan személytől kapom, aki fontos számomra.

Valamilyen - a fentiek okán - egyáltalán nem rejtélyes oknál fogva nem is igazán kapok tárgyakat senkitől. Vagy ha mégis, akkor olyanokat, amelyeket használni lehet valamire. Na, ezeket nagyon tudom szeretni. Önző, öncélú módon lelkesedem értük. Kizsigerelem őket, az utolsó cseppig szívom a "vérüket". Addig, amíg a hasznomra válnak. Majd ha már nem, megszabadulok tőlük. Könyörtelenül eldobom, vagy éppen úgy váltogatom őket, ahogy más a zoknit. Nem lennék a saját tárgyam.

Józing Antal

Első nekifutásra kavarodás van az emlékképek között így. Amikor elköltöztem otthonról, anyu szép lassan kiselejtezte gyerekkori dolgaimat, amit csak részben bánok, nem biztos, hogy arra vágyok, hogy a sípolós Bobikutya a polcon felkavarjon bennem olyanokat, melyek tárgyak nélkül is intenzíven tudnak kavarogni, különösen furcsa álmú éjszakákon. Szóval nem vagyok a régi tárgyak nagy barátja. Vagy inkább pontosítok. Nem szeretem magam köré gyűjteni a tárgyakat, viszont ami megvan, azt nem dobom ki olyan könnyen. Itt vannak mellettem, emlékeztetnek, hol méz, hogy áfonya ízt importálva a múltból a jelenbe.

Vannak aztán különlegesebb esetek is. Másfél évtizede lehetett, amikor egy nyelviskolában tanítottam, arra lettem figyelmes, hogy a bérelt, apró tanteremben hetek óta rugdosnak a hallgatók egy tolltartót. Kézzel összetákolt, fekete műbőr förmedvény volt, olyan csúnya és szerencsétlen, hogy külön esztétikai kategóriát alkotott. Megsajnáltam. Olykor kicsit ciki volt elővenni, de évekig használtam, sok helyen járt velem, sok mindent látott. Aztán elvesztettem. Nem örültem neki.

A fotón viszont nem ezt a tolltartót, hanem a egykori gombfocikönyvemet látjátok. A gombfocikönyvet – időben felismerve a benne rejlő kuriozitást és a szülői lomtalanítás veszélyeit – az első között költöztettem ide Szombathelyre. A vaskos noteszt 12 éves koromban nyitottam, benne lelkesen és lelkiismeretesen vezettem gombfocicsapatom eredményeit, a gólokat, a góllövőket, hosszan értékeltem a csapatot, a az gombok egyéni teljesítményét, és a gombfocibajnokság – mely baráti körben zajlott – fényes és kevésbé fényes trendjeit, alakulását. Nem mondom meg, mikor hagytam abba a bejegyzéseket.