Szerkesztőségi körkérdés: Mennyire örültök a rezsicsökkentésnek?

A stadionos kör után egy újabb aktuálpolitikai téma. És hát munkatársaink továbbra is reménytelenül őszinték.

A stadionos kör után egy újabb aktuálpolitikai téma. És hát munkatársaink továbbra is reménytelenül őszinték.

Rózsa Melinda

Nem az a jó kifejezés, hogy nem örülök neki, hanem inkább az, hogy szkeptikus vagyok. Semmi sincs ingyen.

Ha valakitől elveszünk egy bevételi lehetőséget, akkor azt ő, ha megteheti, bizony be fogja pótolni máshol. A rezsicsökkentésben érintett szolgáltatók is ezt teszik, árat emeltek-emelnek a vállalkozók felé. Innentől meg továbbgyűrűzik az ügy: ha a pék drágábban kap áramot, akkor drágábban fogja adni a kenyeret is. Ha a gyár többet fizet a fűtésért, akkor le fogja nyirbálni a cafeteriát. Például. A sor végén így is, úgy is mi álljuk a cehhet. 

Amúgy persze, örül az ember havi egy-két ezer forintnak is. Én többnek speciel nemigen tudok, mert sem távfűtés, sem gáz nincs a házban. (Kapni valahol rezsicsökkentett tűzifát?)

Ahhoz igen sok statisztika és közvélemény-kutatás adatainak pontos ismerete kellene, hogy eldöntsük: a rezsicsökkentéssel – úgymond – sokat nyerő állampolgárok (távhős lakásban élő kisnyugdíjasok, stb.), mint tömeg, mennyire fedik le azt a szavazói réteget, akiket 2014-ben a Fidesz meg- vagy elhódítani szeretne. Némiképp nagyobbnak érzem erre az esélyt, mint egy lottó ötösre.

Józing Antal

Elismerem, hogy van vér a pucájaban annak, aki a gyengék védelmében nekiugrik a nagyfiúknak, sámlira áll és onnan megfejeli őket: édes kárörvendés látni a vértcseppet a szájuk szegletében, a meglepetést a szemükben. Mert tényleg van abban egy kis elégtétel, amikor ezek a simabeszédű, kigyúrt banditák kénytelenek visszaadni nekünk néhány einsdtandolt üveggolyót.

Csakhogy a „rezsi” szónak önmagában van egy áporodott, pesti gangos káposztaszaga, amihez sok mindent lehet társítani, csak éppen a jövőt nehéz.

Értem én, hogy az nekem jó, hogy több üveggolyóm megmarad, meg hogy tökös dolog ujjat mutatni az izomtrikós nagyfiúknak, csak ezt nem értem, hogy hogyan lesz ebből 21. századi - vagy akármilyen, de élhető - Magyarország.

Ha a rezsicsökkentés valami nagy és átfogó koncepció része lenne, aminek az a vége, hogy majd megszabadulunk a nagy szolgáltatók láncaitól, és boldogan futkározunk a virágos réten, akkor bólintanék és kész.

Csakhogy a bankok nagy megregulázásából az lett, hogy most háromszor annyi a bankköltségem, mint előtte, és azok a területek, ahova a mohó állam benyomult az utóbbi években, cseppet sem működnek jobban és gazdaságosabban, mint előtte. Sőt, sőt.

Szóval számomra meglehetősen rémisztő, hogy a kormányzati kampánynak a rezsicsökkentés a központi eleme. Félő, hogy a káposztaszag alaposan beleissza magát Magyarország amúgy is rozoga bútorzatába. 

Kleinhappel Miklós

A rezsicsökkentésen eddig 18 ezer 541 (villany), plusz 11 071 forintot (gáz) takarítottam meg. Az, hogy a víz- és csatornadíj szempontjából mekkora lesz az összeg, majd az októberben kiállított számlából derül ki. Vagyis tíz hónap alatt durván 30 ezer forint maradt a zsebemben.

Ez jó, való igaz, ilyet még egy kormány sem csinált, bőszen hangoztatja is miniszterelnöktől, szóvivőtől, Magyar Nemzeten, Magyar Televízión át Szombathelyi 7-ig sok száj.

És még nincs vége, a hírek szerint jön a vonat- és a buszjegyek áfájának csökkentése, meg ki tudja, micsoda, hiszen győztes csapaton ne változtass, végül is már csak fél évig kell ütni a vasat, utána meg jöhet megint az ideológia és féltucat újabb adó, hogy a kieső bevételeket valahogy pótolni lehessen. (Nagy tétekben mernék fogadni: a választásokkal kifullad a nagy rezsiharc. Idővel talán még az is kiderül, hogy nem is volt, mint ahogy mostanra az is kiderült, hogy 2010-ben fülkeforradalom sem volt.)

Sajnos, ahogy az nálunk megszokott, a rezsicsökkentés is csupán politikai síkon értelmezhető.

Néhány szám: a 2010-es kormányváltás óta eddig kétszer (2011. és 2012. januártól) csökkent összesen körülbelül havi 10-10 ezer forinttal az összfizetésem az igazságos adórendszer meg egyéb bütykölgetések miatt; három állandó munkahelyem van. Ez eddig, 2013. októberéig, mínusz 452 ezer forint. Az egyik munkahelyemen szeptembertől harmadolták a fizetésemet, mert Magyarország jobban teljesít. Újabb mínusz 15 ezer havonta. Ráadásul ezt a zsebpénznek beillő fizetést is csak nagyritkán sikerül időben átutalni, rendszeresek a több hetes késések; igen, állami szektorról van szó. Fél százalékkal megemelt tb-járulék, 25-ről 27 százalékra emelt áfa, tranzakciós adó, megugró banki költségek, és hosszasan sorolhatnám. Az e-útdíj és társai miatti áremelkedések majd ezután jönnek. Ez az én Orbán-rezsim.

Most abba nem nagyon megyek bele, hogy azt, amit a kormány a közműcégekkel tervez, nevezetesen, hogy nonprofittá alakítja őket, már kipróbálta az ország a '60-as évektől a rendszerváltásig, és nem jött be. Lerohadt az egész rendszer, mert nem volt nyereség, amiből a fejlesztésekre lehetett volna költeni. A '90-es években meg az isten pénze sem lett volna elég behozni a lemaradást, ezért maradt a cégek külföldi kézbe adása, hogy egyáltalán legyen valamilyen szolgáltatás. Úgyhogy lehet szocializmust építeni a közműcégeknél is, csak nem vezet sehova. Vagyis de, a nyomorba.

Persze, dolgozhatnék többet, de ez nehezen fér bele akkor, amikor hajnali 4-kor kezdem a műszakot és este fejezem be. A 80 ezerért robotoló ápolónőnek se fér bele, mert ha ideje lenne is rá, hullafáradtan megy haza. Képezhetném magam, de mióta megszavaztuk, hogy a havi párezer forintos tandíj nemzetellenes, olyannyira nincs tandíj, hogy félévente két-háromszázezres költségtérítési díjakat kell fizetni a főiskolákon, egyetemeken. Nem jutottam se trafikhoz, se földhöz, se uniós forrásokhoz, állami megrendeléseim sincsenek; ezekből most minden eddiginél nagyobbat lehetne szakítani, de közösséget kellene hozzá vállalni olyanokkal, akikkel nagyon nem szívesen. Én meg tényleg csak akkor akarok templomba járni, ha szívből jön a dolog.

Az is egyértelmű, hogy nem az élelmiszerárak magasak, vagy éppen a rezsi sok, hanem - és talán ezen kellene változtatni - éhbérért dolgozik az emberek nagy része. De nem gond, a lényeg, hogy végre csökken a rezsi. Egy pöttyet azért most is felhúztam magam azon, hogy 2013-ban még mennyire sikeresen lehet építeni a Kádár-korszak szülte ösztönökre a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Egy normálisabb országban az olyan politikai elitet, mint amilyen Magyarországnak jutott, körberöhögnék a választók és elküldenék melegebb éghajlatra. De hát úgy kell nekünk.

Várnai Zsolt

Én örülök neki. Igaz némi racionalizáláson is túl vagyunk, összességében január óta nekünk 21 ezerről 16 ezerre csökkent a villanyszámlánk. Ennek kb. a fele lehet a rezsicsökkentés. A gáz nem ilyen egyértelmű, szerintem azt majd a szezon után látjuk.

Persze nem vagyok hülye, tökéletesen látom a dolog árnyoldalát is és azt is, hogyan használja ki az intézkedéseket a kormány kampány céljaira. Ott a számlán kötelezően minden infó, mennyi havi és mennyi „összesen”-t takarított meg nekünk a bölcs kormány. Okos.

És mégis, ha ránézek a villanyszámlára, átlag-választópolgárrá lényegülök. Szemem párásodik, gondolataim elfelhősödnek, és arra gondolok, hogy ezt is megérhettük: csökken a rezsi!

Hát így működik a dolog a fejekben.