Szerkesztőségünk hölgy tagjai válaszoltak a kérdésre.
Most, hogy itt a nőnap, elmondtuk gondolatainkat, kívánságainkat, miért szeretjük, vagy épp ellenkezőleg, miért nem rajongunk érte.
Bognár Ildikó: Nekem a nőnap pontosan abba a sorba illik, mint a Valentin-nap és társaik. Szeretem a spontán dolgokat, egy apró kis csokit, egy szál virágot, egy közös mozit, bármit, ami nem köthető naphoz, nem a "muszáj kategória". A nőnap is átment már üzletbe, a virág- és bonbonárusok aratnak. Pont azt veszik el, ami fontos volna: akkor jussak eszébe annak, aki megajándékoz, amikor neki fontos, amikor jólesik. Spontán.
Boros Patrícia: A nőnap számomra egy kicsit olyannak tűnik, mintha összemosták volna a többi „virágos ünneppel” (Valentin-napot az anyák napjával). Szerintem attól függ minden egyes nap jelentősége, hogy közösségi, illetve magánéleti szinten milyen tartalommal töltjük meg. A nőnapot egyébként izgalmas ünnepnek tartom. Ilyenkor megtelik a város virágcsokrokkal bóklászó férfiakkal, akik így egy-egy üzenetet is visznek magukkal az utcán. A virágnyelv pedig klasszikus módja a másik ember iránti érzelmek, gondolatok kifejezésének.
Kánya Dóra: Nem tartom fontosnak, hogy mindennek legyen egy napja, olyan, amikor csak arra bizonyos dologra figyelünk. Ilyen a nőnap is, ha egy évben csak egy nap köszönik meg a férfiak azt, hogy van édesanyjuk, párjuk, női rokonaik, barátaik, ismerőseik, az már régen rossz. Ha valaki figyelmes, az egész évben figyelmes, nem kell ahhoz nőnap.
Sebőkné Natália: Nem sok értelmét találom a nőnapnak, mert ha egy férfi szereti és tiszteli a nőket, azt egész évben, több alkalommal is kifejezi. Akit tisztelünk és becsülünk, azt ne csak egy bizonyos napon értékeljük! Mi, nők, mindig örülünk egy szép ékszernek, egy virágnak vagy néhány kedves szónak.
Tamasits Dorottya: Természetesen, mint minden nőnek, nekem is jól esik, ha a párom meglep nőnap alkalmából valami aprósággal. Ez az öröm azonban össze sem mérhető azzal, amikor minden ok nélkül csak úgy kapok tőle egy cserép virágot, vagy egy szelet süteményt. Sokkal boldogabb vagyok, mert tudom, hogy ilyenkor nem a „kötelességét teljesíti”, hanem az eszébe jutottam. Közhely, de valóban igaz a sokak által használt kifejezés, hogy nem csak egy bizonyos napon kell szeretni a másikat, hanem egész évben.