A válaszokat szigorú keretek közé fogtuk. Mindenkinek három dalt kellett kiválasztania.
A válaszokat szigorú keretek közé fogtuk. Mindenkinek három dalt kellett kiválasztania.
Kánya Dóra
Tegnap este elalvás előtt Mahlert hallgattam, délután Guns N’ Roses számokat üvöltöttünk egy barátommal vezetés közben, most írás közben Zaz szól. Mit hallgatok én mostanában? A változatosság nálam a legállandóbb tényező a zenét illetően.
Radiohead-et nagyon régóta hallgatok, a sokszor ritmikátlan ritmusaiktól hipp-hopp kibillenek az adott pillanatomból és belekerülök az övébe. Thom Yorke egy állat, kifejezetten jó emberi és zenei ösztönökkel. Nem tudom megunni, pedig megpróbáltam.
Nina Simone hangja az ihaj-csuhaj kategória, pedig ez sem mai darab. Lehet, hogy nem vagyok kibékülve korunk zenei kínálatával, nem tudom. Szóval Nina meg az a bizonyos hang, lehet, hogy ezt hiányolom a maiakból. Mindegy. A Thomas Crown ügy című filmhez köthető pár perces szösszenet nálam a telitalálat kategória. Pár napja René Magritte-ról keresgéltem az interneten, innen jutott eszembe újra.
Massive Attack mindig jöhet. Mostanában éppen több mint kevesebb. Magyarázni nem kell, hallgatni inkább.
Rózsa Melinda
Keiner mag Faustmann: Wien – Berlin
Ebben a vidám és nem túl bonyolult kis dalban benne van a nyár, a szabadság, a fesztiválozás, az utazások, a beázott sátor, a koncerten ugrálás – még akkor is, ha igazából nem erről írták. De nekem erről (is) szól. Hangerőt neki.
Quimby: Legyen vörös
Nem volt kérdés, hogy e rövidke lista nem lehet meg Quimby nélkül. A Quimby-cédék ott sorakoznak a lejátszó mellett, egyik kopottabb, mint a másik... Ha nem is minden nap, de a „heti többször” címke már vállalható, ahogy annak töredelmes bevallása is, hogy vannak olyan dalszövegeik, amelyeket ezredik meghallgatásra értek csak meg igazán (vagy soha... szmájli.) Noch dazu: életem egyik legizzasztóbb félórája volt, amikor koncert közben megpróbáltam magyarul nem értő barátomnak élőben fordítani, miről énekelnek (megint szmájli). Miért pont a Legyen vörös? Adta magát... legyen...
Tindersticks: Another Night In
Ez meg azok közé tartozik, amit a youtube-on találtam, teljesen véletlenül, és szerelem első látásra-hallásra. Az együttesről semmit nem tudok, a többi dalukba párszor belehallgattam, de egyik sem fogott meg annyira, mint ez. Jófajta bor illik hozzá. Magyar vagy francia, mindegy, csak a színe legyen vörös...
Józing Antal
Portishead: Road
Ez a dal csak ízelítő, példa arra, hogy az utóbbi hetekben zeneileg ismét visszatekertem a cd-lejátszómat a kilencvenes évek közepének trip-hop dalaira. Nem túl vidám zene, viszont állja az idők próbáját.
Bikini: Quasimodo
Ahogy John Travoltának meg van bocsátva minden a Ponyvaregény miatt, úgy megbocsátva Nagy Ferónak a diszkóláz, a szélsőjobboldallal való kacérkodás, a korcsolyázás, az X-faktor, sőt még az a kiábrándító Sziget-koncert is, amivel néhány évvel ezelőtt keserített el. A megbocsátás oka esetében részben a külvárosi „fekete bárányok” Beatricéje, részben az úgynevezett ős-Bikini, amelyről méltatlanul kevés szó esik. Pedig a magyar poptörténet talán két legjobb lemeze (Hova lett …, XX. századi híradó) fűződik nevükhöz. A zene zseniális ötvözete volt a szürrealizmusnak, az ihletettségnek, a punknak, az alternatívnak, a színháznak, úgy, hogy közben nagyon rock and roll maradt. A formáció mindössze néhány évet élt meg, nem tudtak vele mit kezdeni sem az almaboros külvárosi csövesek, sem a pulóveres bölcsészhallgatók. A lemezek ma reggel jutottak eszembe és kerültek be a lemezjátszómba, tehát teljesen korrekt válasz a „Mlyen zenét hallgatsz mostanában?” kérdésre. Tudtommal nem maradt utánuk normális videofelvétel. A hangulatból azért visszaad valamit.
Analog Cuvee: Tulipán
Nincs igaza azoknak, akik szerint ma már nincsenek jó zenék. Vannak, csak kutakodni kell értük. Ilyen zenei turkáló számomra a Petőfi Rádió Akusztik műsorának az archívuma. Szinte minden nap belehallgatok. Itt találtam erre a dalra is, melyről korábban részletesen írtam a blogomban.
Kleinhappel Miklós
Három dalt kiválasztani piszok nehéz; sok mindent szívesen hallgatok.
Alapkövetelmény, hogy dallamos legyen a zene, mert egy zenét akkor tudok élvezni, ha tudom dúdolgatni is. A műfaj szinte mindegy, bár például lakodalmast, rapet, vagy éppen hörgős metált ritkán fogadok be; a középsőt még csak-csak, de a másik kettőt szinte kizárt.
Az aktuális dalt az határozza meg, hogy éppen mihez van kedvem. Így ebben a pillanatban két újdonságra, és egy néhány hónapos számra bökök rá.
Kezdésnek az angol soulénekes, John Newman első lemezét felvezető dalt választottam. Slágeres, pörgős. Valamint úgy „régi”, hogy közben új is; bírom ezt a kombinációt. Aki szereti Adele dalait, annak be fog jönni, akkor is, ha ebben másfajta energiák vannak. Közben elkészült a második klip is, az album pedig a napokban jelent meg, amire a két dal alapján kíváncsi vagyok. Ez a dalválasztás apropója.
Ezután vacilláltam a Daft Punk Get Luckyja és a következő szám között. Mindkettő ott lesz 2013 világslágerei között. Végül Robin Thicke, T. I. és Pharrell Williams Blurred Lines-e mellett döntöttem, mert egy laza marhulás az egész. A kettőben az a közös, hogy mindkettőnek Pharrell a producere és a vendégművésze.
Van néhány külföldi producer, akik munkáira odafigyelek, ilyen ő is. Bár az utóbbi években nem sikerült átütő dalokat készítenie (legalábbis nem érték el az ingerküszöbömet), de a 2000-es évek egyik meghatározója volt az ő és Chad Hugo alkotta The Neptunes producer duó. Olyan jó kis dalok jöttek ki a kezeik alól, mint: N. E. R. D. Maybe, No Doubt Hella Good, Britney Spears az I’m A Slave 4 You.
És egy hazai a végére: a magyar zenekarok közül a Republic volt az, amelyet az első pillanatban megkedveltem. Emlékszem, amikor egy Magyar Televíziós tehetségkutatón előadták a Neked könnyű lehetet, annak ellenére, hogy gyerek voltam még, fogalmam nem volt, miről szól a dal, egyszerűen kellett. Amikor 1990-ben megjelent az első lemezük, rohantam a lemezboltba érte. 23 évet töltöttünk együtt.
A Cipő halála óta eltelt időről azt gondolom, amit a gitáros–hangszerelő–dalszerző–szövegíró Tóth Zoltán megfogalmazott első önálló, Akkor kéne lóra szállni című dalában. Közben a fickó elkészítette a szólólemezét Húsvéti hó címmel, a napokban jelent meg. A címadó dallal zárom a hármasomat.