Kombinált ajándékdoboz ez a darab. Egy csilingelő, porcukros hógömb, amit néha jól össze kell rázni, hogy meginduljon benne a hóesés. Béres Attila újra a Weöres Sándor Színházban rendezett. Czika László fotóival.
Becsülendő olyan szaglásszínművet létrehozni, ahol majd mindegyik érzékszervünk harcot vív a dramaturgiával. Vagyis könnyű a látásra és a hallásra alapozni valamit, hiszen azok (esetek nagyobb részében) professzionálisan adottak a daraboknál. Ugyanakkor nehéz megjeleníteni a mentolos fogpasztát, a virágos kölnit, a tejkrémek és selymes púderek világát úgy, hogy az orrunk méterekre van a színpadtól. Béres Attilának sikerült bizsergetően sallangmentes színművet megteremteni, amivel múltszimatolás közben mégiscsak a jelenre keres választ.
László Miklós vígjátéka a két világháború közti boldog békeidőket idézi. Azt az időszakot, mikor az eladónak még volt ideje kiszolgálni a vevőket, sőt tudott hangosan és illedelmesen (el)köszönni. Horesnyi Balázs díszletéhez amúgy is jól passzol a precíz modor. A sok-sok apró fiók és a kis üvegcsék között pontos játékba révedhetünk. Percre időzítve mutat mindent a díszlet origójába függesztett óra is. Meg aztán ott az a hatalmas tejüvegfal, ami mögött hull a hó, karácsonyi jelzőfényként az illatszertár ajtaja fölött csendben lapul egy csokor piros szalaggal átkötött fagyöngy. Ez az ajtó választ el minket a hófödte Váci utcától, ezen keresztül szállingóznak a bundakabátos, kalucsnis vásárlók a 30-as évek pesti drogériájába. Zajlik a keménykalapos nagyvárosi élet a szappanok, a fürdősók és a Mona Lisa-tubusok közt, amit csak elvétve szakít meg egy-egy karcos és jóleső dal a régi rádióból. Két hét múlva karácsony, ehhez nem kell illat, benne van a levegőben.
Súlytalanul és gyorsan azonosulhatunk a szereplőkkel: a bájos álmodozóval (Nagy Cili) az igyekvő szerelmessel (Kálmánchelyi Zoltán), a sármőrrel (Endrődy Krisztián), a megcsalt férjjel (Jordán Tamás), a kelekótyával (Orosz Róbert és Szerémi Zoltán), a munkáját féltővel (Szabó Tibor) vagy a munka elől menekülővel (Fekete Linda). Kis emberek ők nagy gondokkal, ahogyan mi nézők is.
Béres, a magány elől menekülők nagymestereként matematikai alapossággal csavarja a szálakat a megoldás irányába. Bár ez olykor kétirányú utca, a szereplők legnagyobb akadályát kiszámíthatóan saját maguk jelentik. A darab lopakodva adagolja a romantikus közhelyeket, óvatosan fecskendezi belénk az kortalan remény (néha giccses) és a nagybetűs szeretet lehetőségét. De nem megy el egészen a happy endig, ettől lesz emészthető.
Jordán Tamás Hammerschmidt úrként az illatszertár bölcs vezetője, aki ha kell ordít, ha kell segít, de a megszokott életébe csavar került. Felesége megcsalja az egyik alkalmazottjával. Kálmánchelyi Zoltán, mint Asztalos úr régóta levelezésben áll egy hölggyel, akiről idővel kiderül, hogy Nagy Cili alias Balázs Róza vagyis Rózsa kisasszony, szintén az illatszertár dolgozója. Asztalos előszeretettel cukkolja Balázs kisasszonyt azzal, hogy Rózának nevezi. Összevesznek mindenen, mint egy szerelmes pár. Hármuk életéből építkezik a történet és hármuk játéka is a legkiemelkedőbb.
A Béres-féle Illatszertár kapujához nem kell nagy és nehéz kulcs, hogy kinyissuk, elég csak bekukucskálni a kulcslyukon. Kevésbé tartalmas, elvétve lírai, de mindenekelőtt mai.
Időtartam: 3 felvonás két 15 perces szünettel (első felvonás 45 perc, második felvonás 45 perc, harmadik felvonás 35 perc)
Értékelés: 8/10
