Tavaly hétszer változott a törvény.
A 2015-ös változásokról csütörtökön beszéltek a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában.
Soha nem volt igazabb Hérakleitosz gondolata, miszerint az egyetlen állandó a változás maga, mint az utóbbi években.
Érvényes ez a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényre is, amelyet tavaly hétszer módosított a jogalkotó, és 2015 is hozott újabb fejleményeket. „Ne kérdezzék, idén hányszor változik még a törvény” – fogalmazott az egyik szakember, Nagy Marianna azon a csütörtöki rendezvényen, amelynek a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara adott otthont. Ezen az érintett cégek képviselői kaptak ingyenes tájékoztatást egyebek mellett a „művirágadóról” vagy éppen a „szappanadóról”.
A rendezvényen kiderült, a környezetvédelmi termékdíj megítélése kettős: egyrészt világos, érthető a célja, másrészt a megvalósítás valahol rossz vágányra futott.
Balról jobbra: Papp Róbert, Pomázi István és Nagy Marianna
Ez a „valahol” természetesen ismert. Pomázi István elmondta, 2008-tól egyre jobban érzékelhető, hogy a termékdíj kivetésekor mind inkább előnyt élvez az „adóbevétel szempontú megközelítés”, ezzel párhuzamosan háttérbe szorulnak a környezetvédelmi szempontok.
Így fordulhat elő az, hogy termékdíjkötelesek például a napkollektorok, amelyek használata jelentős energia-megtakarítást eredményez. Ugyan – fűzte hozzá Pomázi – az előállításuk nagy környezetterheléssel jár, de a napkollektorokat nagyrészt Kínában gyártják.
Igaz az is, hogy a mosóporoknak több, mint a háromnegyede „környezetgyilkos”, csakhogy a környezetbarát termékek után – amellett, hogy az előállításuk drágább – szintén kell termékdíjat fizetni. Ez még tovább drágítja őket.
Ugyancsak érdekes ellentmondás, hogy a lebomló, például cukornádból készült csomagolóanyagok is termékdíjkötelesek. A házilag készített (kézműves) szappanok viszont nem, holott sokkal nehezebben nyomon követhető, hogy ezekbe milyen anyagok kerülnek, mint a nagyüzemi tisztálkodószerek esetében, amelyek gyártásának minden szakaszát nagyon szigorúan ellenőrzik.
Minden esetre a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt be kell tartaniuk a cégeknek – igaz, nem könnyíti meg a dolgukat a rengeteg módosítás. Mint ahogy a szakemberekét sem: a kereskedelmi termékdíj ügyintéző képzést nyolc hónap alatt lehet elvégezni, ami azt jelenti, hogy a hallgató még be sem fejezte a kurzust, de már számtalan változtatást kell megtanulnia.
A rendezvényen a szakemberek egyetértettek abban, hogy a cégek szempontjából a nyilvántartás pontos, naprakész vezetésén áll vagy bukik a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyintézés sikere. Hiszen amíg a közelmúltban a cégeknek határidőre be kellett nyújtaniuk a bevallásukat, be kellett fizetniük a termékdíjat, most naprakészen kell vezetni a nyilvántartást attól függetlenül, hogy a következő bevallási határidő április 20-a. Ugyanis bármelyik nap kopogtathatnak a NAV munkatársai.
Papp Róbert azt hangsúlyozta, hogy a díjakat a termékek vámtarifaszáma alapján kell meghatározni. (Erre vonatkozóan Nagy Marianna hasznos tanácsot adott: a TARIC rendszerében az egész Európai Unióban elfogadott vámtarifaszámokat lehet megállapítani.)
Papp Róbert részletesen kitért a legutóbb termékdíjkötelessé tett termékekre: a nem textilből és papírból készült művirágokra, illetve levél- és gyümölcsutánzatokra, a fénymásoló papírra és a jegyzetfüzetre, az egyes barkácsgépekre, és az olyan nap mint nap használatos termékekre is, mint a törlőkendő, a szappan, valamint a csomagolóanyagok.