Cseh László, Jakabos Zsuzsanna, Takács Krisztián és Kapás Boglárka interjút adott lapunknak.
A hétvégi úszóversenyen nem volt hiány nagy nevekből.
Szombaton és vasárnap a reggeltől estig tartó versenyszámokban mintegy 400 versenyző állt a rajtkövekre a fedett uszodában, hogy a Szombathelyi Vízmű SC által szervezett 12. Claudius Alpok Adria Kupán összemérjék tudásukat.
Szombathelyen senki sem bonyolított még le ilyen színvonalas versenyt – áll a kiadott sajtóanyagban. A kijelentés nem légből kapott, erről mi is meggyőződhettünk.
Egyrészt sztárparádé várta az úszás szerelmeseit a fedett uszodában: a hazai úszósport legeredményesebb versenyzői közül Cseh László, Bernek Péter, Jakabos Zsuzsanna, Kapás Boglárka, Takács Krisztián jött a megyeszékhelyre, közülük többen egyenesen a dohai világbajnokságról.
Az úszók idejét a világversenyeken is használatos Omega időmérőkkel mérték.
A versenyeredményeket Magyarországon egyedülálló módon online is lehetett követni.
A különféle versenyszámokban a helyi tehetségek együtt indultak az olimpikonokkal.
Cseh László: A legjobb akartam lenni
(Olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, többszörös magyar bajnok.)
– Jártál már Szombathelyen?
– Most vagyok itt először. Ezért nagyon örültem annak, hogy jutott időm kicsit szétnézni a városban. Gyermekkoromban nem adatott meg nekem az, hogy eljussak az ország különböző településeire, de szerencsére most, felnőttként mindent be tudok pótolni.
– Úgy látom, jól érzed magad a versenyen.
– Jól látod. Itt mindenki jókedvű. Az uszodán pedig látszik, hogy régebben épült, de kulturált. És ami a legfontosabb, hogy sok gyerek van itt.
– Mennyi esélye van Magyarországon egy gyereknek arra, hogy akár olyan eredményeket is elérjen, mint amilyenekkel te büszkélkedhetsz?
– A 12–15 éves kor a legkritikusabb, a gyerekeket leginkább ekkor kell motiválni, hogy továbbra is ússzanak.
– Hogyan?
– Nem kell feltétlenül nagy, sok pénzbe kerülő dolgokra gondolni: már az is motivációs tényező, ha látják, hogy az uszodában jó a csapat, az edzések, versenyek jó hangulatúak. És nagyon fontos, hogy megtérüljön a befektetett munka, jöjjenek az eredmények.
– Téged mi hajtott?
– Én szerettem volna a legjobb lenni, aki minden versenyt megnyer.
– Milyennek tartod a hazai utánpótlás-programot?
– A Jövő bajnokai program hatására egyre több gyerek kap kedvet az úszáshoz, ami jelentősen megnöveli azt a létszámot, amiből meríteni lehet. De az is lényeges, hogy milyen szakemberek keze alá kerülnek a gyerekek.
– Van elég jó edző?
– Szerencsére a hazai szakembergárda jelentősen fejlődött az elmúlt években. Biztos vagyok abban, hogy jó úton járunk.
Jakabos Zsuzsanna: Nem dőlhetek hátra
(Ifjúsági, rövid pályás, ezüst- és bronzérmes Európa-bajnok, olimpikon.)
– Az előbb jöttél ki a medencéből, egy újabb számban úsztál együtt a gyerekekkel. Gondolom, nem igaziból versenyeztél.
– Természetesen nem. De most is azt tartottam szem előtt, hogy ha a vízben vagyok, gyakoroljak valamit, ami kevésbé megy.
– Mi volt az?
– Elég rosszak a fordulóim, mert nagyon keveset delfinezek. Az előbb lassan úsztam, viszont a fordulókat jól megcsináltam, hosszan kidelfineztem őket.
– Akkor sem lazítasz, ha hullafáradt vagy?
– Tényleg fáradt vagyok. Egész héten edzettem, tegnap vizsgáztam, éjszaka alig aludtam, és most a hétvégi pihenő helyett sok számban indulok. De nem dőlhetek hátra, fáradtság ide vagy oda, tudom, mi a feladatom.
– Nagyon eltökélt vagy. És tudod, mi jutott még eszembe rólad? Hogy sokszor mintha túlságosan is elmerülnél a saját világodban. Ugyanezt éreztem akkor, amikor fél éve itt voltál a Jövő bajnokai regionális úszóversenyen.
– Igaz, hogy sokszor csak magammal foglalkozom. Ennek az az oka, hogy alapvetően zárkózott vagyok.
– Mondtad, hogy vizsgáztál. Sikerült?
– Még nem tudom, de remélem.
– A Wekerle Sándor főiskoláról beszélünk, ugye?
– Igen, oda járok emberi erőforrás szakra. Mediátornak tanulok.
– Mert jó, ha az úszás mellett van egy „rendes” szakmád is?
– Fontosnak tartom, hogy elvégezzem az egyetemet. Levelező szakra járok, a sport miatt lassan megy, de meglesz. És azért is jó a tanulás, mert néha szükségem van arra, hogy ne csak az úszással foglalkozzam.
– Az ünnepek alatt pedig talán még pihenésre is jut idő.
– Biztos, hogy idén a szokásosnál rövidebb lesz a karácsonyi pihenő, mert az egy évvel ezelőtti vállműtétem miatt sok időt ki kellett hagynom. Van mit pótolnom.
– Hiszen tudod, mi a dolgod.
– Pontosan.
Takács Krisztián: Győzd le saját magad!
(Bronzérmes rövid pályás Európa-bajnok, többszörös magyar bajnok, magyar olimpikon gyorsúszó.)
– Eszedbe jut a kisgyerek Takács Krisztián, ha ránézel az itt versenyző gyerekseregre?
– Olyannyira, hogy Ajkán, Kis Gergőnél nemrég előkerült egy videokazetta, a felvétel körülbelül húsz éve készült egy versenyen, amelyet itt rendeztek a szombathelyi fedett uszodában. A 6-os rajtkőről ugrottam a vízbe. Örömmel látom, hogy ez a mostani verseny is éppen olyan jó hangulatú, mint amilyen az volt.
– Számodra akkoriban miért volt fontos egy-egy ilyen megmérettetés?
– Emlékszem, majdnem minden hétvégén versenyeztünk, ami folyamatos fejlődési lehetőséget jelentett, és nem utolsó sorban állandó visszajelzést, hogy egyre jobbak vagyunk.
– Egyértelmű volt, hogy úszó akarsz lenni?
– Nagyon sokára értem be. Majdnem abbahagytam az úszást, mert nem jöttek a jelentősebb eredmények. Olyan gyenge teljesítményt nyújtottam mind egyesületi, mind országos szinten, hogy azt fontolgattam, focistának vagy kézilabdázónak állok, mivel futásban jó voltam.
– Történt valami, aminek köszönhetően mindez megfordult?
– Erre a mai napig keresem a választ. Odamentem a legnagyobb hazai utánpótlás-versenyre a 100 gyorson 1:05-ös időmmel, ott úsztam egy percet, amivel nyolcadikként a döntőbe kerültem, végül a dobogó harmadik fokáig jutottam. Ezután 50 méter gyorson megnyertem az ifi ob-t. Ebben a számban azóta is jó eredményeket érek el.
– Azért biztosan van elképzelésed arról, hogy korábban mi hiányzott?
– Talán az, hogy nem végeztem el azt a mennyiségű munkát, amire szükség lett volna. Egy példa: azelőtt nem jutottam el edzőtáborba. De időközben megerősödtem, ennek következtében sokkal jobb eredményeket produkáltam.
– Vannak, akiket már kisgyerekként nagy reményekkel kecsegtető tehetségnek tartanak, valahol mégis elvesznek. Úgy tűnik, ez fordítva sem ritkaság.
– Hiába tehetséges valaki, ha mentálisan nem alkalmas az úszásra. Akaratosnak kell lenni, bírni a monotóniát, és ki kell tudni zárni a külvilágot, hogy eszedbe se jusson, ki, milyen nevezési idővel úszik a melletted lévő sávban. Úszás közben ilyen szempontból nem az a fontos, hogy mire lesz elég a teljesítményed, hanem arra kell koncentrálni, hogy újra és újra legyőzd saját magad.
Kapás Boglárka: Az olimpiai aranyéremre gondolok, amikor beugrom a vízbe
(Európa-bajnok, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok.)
– Krisztiánnal az előbb arról beszéltünk, hogy ő sokára érett be. Veled mi a helyzet?
– Én még nem értem be. Érdekes dolog ez, mert egy 20–30 fős csoportban mindenki ugyanazt a fizikai felkészülési munkát végzi, mégis jó esetben csak 1–2 versenyző jut el nemzetközi versenyekre, és még kevesebben térnek haza éremmel.
– Szerinted ők minek köszönhetően emelkednek ki a mezőnyből?
– A mentális felkészülés döntő. Én az olimpiai aranyéremre gondolok, amikor egy hideg téli kora reggelen a vízbe ugrom. Ez minden nehézségen átsegít.
– Ezt a célt ki határozta meg, te vagy az edződ?
– Én. Sosem kellett másnak azt mondania, hogy legyek olimpiai bajnok. Ez fontos.
– Nehezen dolgoztad volna fel, ha nem kerültél volna a legjobb versenyzők közé?
– Biztosan. De akiből nem lesz nagy úszó, annak tudnia kell, hogy ő másban fogja megtalálni önmagát.
– A BVSC sportolója vagy. Olyan ott a közeg, amely minden szempontból inspirál?
– Szerencsére már igen.
– Már?
– Hosszabb ideje nem volt senki az egyesületben, aki az enyémekhez hasonló eredményeket ért volna el. Ez megváltozott annak köszönhetően, hogy Bernek Péter hozzánk igazolt. Óriási lendületet adott, hogy ott van, és fordítva ugyanez a helyzet. Így egészen más lesz készülni a jövő nyári világbajnokságra, majd az olimpiára.
– Most, a gyerekek között eszedbe jut, hogy nekik meg te adsz lendületet?
– Igen, és ez fantasztikus érzés. Azt sem felejtettem el, nekem mennyit jelentett, hogy kisgyerekkoromban találkozhattam a példaképemmel.
– Kiről van szó?
– Egerszegi Krisztináról. Akkor kedveltem meg, amikor öt éves koromban megnéztem a róla szóló filmet. Szimpatikus nő, akinek tiszteletre méltóak a sporteredményei. Nem véletlen, hogy a mai napig sok kis úszónak a példaképe.
(Fotó: Kánya Dóra)