Kedves ballagó Diákunk!
Lehet a Gondviselés műve vagy csak véletlen történések egybeesése, ám tény, hogy léted kezdete és iskolád „újjászületésének” csodája időben egybeesett. Megtapasztalt igazság: egy új élet világrajövetelét ugyan fájdalom kíséri, de idővel minden rejtély értelmet kap.
Meg kell élned a pillanatot, hogy felismerd kiváltságos helyzetedet. Ballagó diákként az a fajta kitüntetett figyelem vesz körül, amelyből megsejthetők a legértékesebb dolgok: az otthon örök biztonsága, édesanyád jósága, édesapád áldozatvállalása, nagyszüleid irántad érzett feltétel nélküli elfogadása vagy éppen az a bizalom, amellyel tanáraid ajándékoztak meg gimnáziumi éveid során. Ellentmondásokkal terhes világunkban fontos, hogy legyen egy olyan eligazodási pont az életedben, ahol ismernek és neveden szólítanak, a valódi forrás, ahova örökösen visszatérhetsz terheidet letenni és feltöltődni.
Fogadd el, hogy az élet nem ad meg mindent, amire vágysz, de ennek tudatában is törekedj a legtöbbet kihozni magadból! Rád is igaz, hogy gondolkodó, alkotó és teremtő lény vagy. A tudás persze még nem azonos a bölcsességgel. Az emberben néha felerősödik az érzés, hogy köze van a végtelenhez, az emberfelettihez, a transzcendenshez. Ez minden hit alapja. Állj ki bátran meggyőződésed mellett!
Valamennyien megjárjuk a magunk Golgotáját, ezért hiszem, hogy a mindennapok küzdelmei által megérlelt tapasztalás Téged is rá fog ébreszteni arra, hogy boldogságod előbbre való a boldogulásnál. Kívánom, hogy a földi javak segítsenek céljaid megvalósításában, de ne feledd, csak az örökkévalók tökéletesítenek! Ilyen a szereteted, amit köszönünk.
„Befejezetlen szentély a szíved,
szentséges titkok gyönyörű temploma;
áldozatból épül benne oltár, s véget nem ér
a kegyelmek folyama.” (Simon A.)
Isten áldása kísérjen utadon!
Véghné Busics Hilda, igazgató