Körülbelül 150 szerep, 20 rendezés, és egy kamaszmosolyú, Jászai-díjas, Érdemes Művész – ezekkel a szavakkal konferálták fel a Siker Könyvtárban megtartott zenés, verses rendezvényen a színész–rendezőt.
Körülbelül 150 szerep, 20 rendezés, és egy kamaszmosolyú, Jászai-díjas, Érdemes Művész – ezekkel a szavakkal konferálták fel a Siker Könyvtárban megtartott zenés, verses rendezvényen színész–rendezőt.
Koltai Róbert a zsúfolásig megtelt helyiségben ezúttal nem öltötte fel senki más bőrét, hanem a sajátját mutatta meg. Főképp a pályájáról beszélt, de nem maradhatott el néhány produkció sem; zenés beszélgetést ígért a programajánló, az éneklés mellett aztán először a közönségben… vagyis a beszélgetőtársak között ülő néhány fiatal (az egyetem magyar szakos hallgatói voltak, és mint elmondták, éppen óráról lógtak), majd egy idősebb hölgy kérésére két vers is elhangzott.
Az Én, és a kisöcsémtől az Én, és a kisöcsémig – írhatnánk, ha távirati stílusban össze akarnánk foglalni a rendezvényt, mert mint kiderült, a Weöres Sándor Színházban jelenleg is futó Koltai-rendezés még a tavalyi évadban bemutatott Máli néninél is sikeresebb.
Nagy boldogság számomra, hogy immár a második szezonban rendezhetek, játszhatok Szombathelyen – kezdte Koltai.
Csak dicsérni tudom azt a várost, amely egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben új színházat hozott létre. Nem is akármilyen színházat, még ha ezt egyelőre még nem is látja minden szombathelyi – folytatta.
És következett az aktuális darab, az Én, és a kisöcsém, amelynek tegnapi (szerdai) előadása volt szerinte az eddigi legjobb. Később a darabról azt mondta, ha nem is olyan forradalmian új, más, mint amilyen annak idején például a Mara halála volt Kaposváron, amelynek záró, katarzist okozó jelenetében Máté Gábor kockakővel a kezében állt a Corvin-közben, de minden egyes előadással jobbá válik. Az ő neve talán arra is garancia, hogy az Én, és a kisöcsémet is sokáig játsszák majd, hiszen „védjegyévé vált”, hogy ha egy darabban szerepel, az általában hosszú távon műsoron marad. Még ebben a „politikailag kitisztogatott színházi világban” is, jó példa erre a Nemcsák Károly vezette József Attila Színházban futó Balfácánt vacsorára!, amely a mai napig mindig teltházat vonz.
A politika aztán szóba került egy, a kaposvári éveket… mit éveket, két és fél évtizedet firtató kérdés kapcsán is.
Idő: az 1960-as évek vége felé, amikor Koltai frissdiplomás színész volt. Hely: az a Kaposvár, amely akkoriban „az ország egyik legrosszabb” színházának adott otthont, ahol a párt által odaültetett igazgató vezette a társulatot. Évente nyolc–tíz bemutatót tartottak, főképp „vállalhatatlan operettekből” állt a repertoár. (A Szamba című filmjében ezt az időszakot mutatta be.)
Koltai azért került Kaposvárra, mert „máshova nem kellett”. Fiatal színészként a szerelmes szerepekre vágyott, de csak Lőrinc barátig jutott a Rómeó és Júliában. Később aztán félig-meddig kárpótolta az élet, amikor a Patika tévésorozatból ismert Vigyázz rám című dalt énekelte el (a szombathelyi rendezvényen is elhangzott). A kárpótlás azért volt felemás, mert a filmzenéket tartalmazó albumra már a zeneszerző, Dés László („aki remek dramaturg is”) énekelte fel a dalt. „Ez neked még nem érett be” – mondta Koltainak Dés, majd arra a kérdésre, hogy akkor a filmben miért énekelhette ő, azt a választ kapta: „A sorozat más, de a lemez megmarad.”
Szóval Kaposvár: kezdő színészként ott volt Zsámbéki Gábor, aki egyszer kitalálta, hogy a színháztól függetlenül a könyvtárban adjanak elő két egyfelvonásost. Ez volt a Gépírók és a Tigris. Éppen Kaposváron tartották a dunántúli színházak fesztiválját, ennek következtében az egész szakma felkapta a fejét arra, amit a fiatalok, köztük Csikós Gáborral és Tímár Évával megalkottak. A szakmai elismerés mellett a színházigazgató sem tudott elmenni, látva, hogy a szolnoki igazgató jóval több fizetéssel csábítgatta őket, az addiginál sokkal komolyabb lehetőségeket adott nekik.
A kaposvári színház ahogy most, úgy akkor is ellenzéki színház volt. Olyan hely, ahol „valami más” történik. Az 1975-ben bemutatott Godot-ra várva volt az első olyan darab, amelyet mindenkinek látnia kellett. Mentek is a nézők szervezetten buszokkal, vonattal az előadásokra.
A múltidézés után jött az egyetemistáktól a kérdés: van-e kedvenc költője Koltai Róbertnek? A művész József Attila és Radnóti Miklós nevét említette, mire az egyik hallgató megjegyezte, hogy van nála egy József Attila-kötet, ha lenne kedve szavalni. Itt van minden – mondta Koltai a fejére mutatva, majd ("ez most aktuális") belekezdett: "A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj..."
A vers után éneklés következett, elsőként a Nagy utazás, amelyet saját bevallása szerint ritkán énekel, mert ezt a dalt egyedül „Presser énekli autentikusan”. Ezt követően jött a fent is említett Vigyázz rám, végül pedig a Sose halunk meg musicalből a Legyen úgy. Szubjektív: Koltai ez utóbbi dalban, illetve a nem sokkal később szavalt másik versben, Heltai Jenő A vén kocsis dala című művében volt a legjobb ezen a délutánon.
Majd egy, a jövőbeni tervekről szóló kérdés következett. Megtudtuk, Koltai legközelebb a Thalia Színházban egy Tolsztoj-darabot rendez (bemutató áprilisban), rögtön utána Salgótarjánban Molière Képzelt betegének játssza a főszerepét. És „nem ugrik el”, ha jövőre újra megbízza valamilyen feladattal Jordán Tamás.
Valaki azt firtatta, hogy az eddig jelzett utolsó, december 2-ai előadás után játsszák-e még az Én, és a kisöcsémet, mert pillanatnyilag nem lehet rá jegyet kapni, és szívesen megnézné. Koltai azt mondta, a januári időpontokat egyelőre nem ismeri. Majd búcsúzott, és sietett a Weöres Sándor Színházba, ahol nem sokkal később már a színpadon komédiázott.