A lelket is edzeni kell – Bagdy Emőke telt házas előadást tartott Szombathelyen

Keep smiling, mondja az egyszerű amerikai, és nagyon lecsupaszítva a dolgot valami hasonlót mond a pszichológia is. Persze, tényleg csak nagyon lecsupaszítva. 

Messziről fordult rá a témájára a professzor asszony a Sportházban. Előadását ott kezdte, hogy mi az az egészségpszichológia, és mivel tud minket erősíteni. Paradigmaváltás történt: a pszichológia már nem azzal akar foglalkozni, hogy mi az, ami megbetegíti az embert (ez legyen az orvostudomány dolga).

Aki optimista, nagyobb eséllyel tud minden bajból kikerülni. Maga az optimizmus kicsit sovány kifejezés ide, hiszen benne van a derűlátás, a reménység belső képessége is.

A tudomány ezt ízekre szedte, és kiderült, van egy fő faktor, ami közös az optimistákban. Ez pedig az, hogy tudják, mit szeretnének tíz év múlva. Ha kitűzi valaki a célt, hogy tíz év múlva hol szeretne tartani, hogyan szeretne élni, és elgondolkozik azon, hogy mit tehet azért, hogy ezt elérje, akkor akarva-akaratlan is mindent ennek fog alárendelni.

Ez az, ami a magyar emberek többségéből hiányzik. Bagdy Emőke citált egy több mint hatezer fővel végzett vizsgálatot, amiből az derült ki, hogy a magyar társadalomban anómia van, az emberek több mint hatvan százalékának nincs jövőképe, nem tud előretekinteni, nem bízik, nem hisz.

Ez a bizonyos vizsgálat (Kopp Mária kutatása) nem egyszeri felmérés volt. Tíz év múlva visszatértek az alanyokhoz. Azok között, akiknek volt jövőképük, optimisták voltak, sokkal kevesebb volt a megbetegedések és halálozások száma, mint a reményvesztett, pesszimista csoportban.

A dolog tehát működik. Ha pozitívan állunk hozzá az életünkhöz, jobb is lesz. Még csak nem is az a legfontosabb, hogy megvalósítsuk azt a 10 éves távlatba kitűzött célt, elég, ha benne van a fejünkben.

A Harvard kutatóinak sok éven át tartó követéses vizsgálatát is példának hozta Bagdy Emőke. 25, 30, 35, 40 és 45 éves korukban interjúzták az alanyokat. Itt is megvolt a pesszimista meg az optimista csoport. 40 éves korukig nem volt szignifikáns különbség, aztán (az élet felénél) egyszerre kinyílt az olló. Szív- és keringési zavarok, daganatos betegségek, addikció, depresszió – ezek azok a betegségek, amelyek kezdtek előtörni. Jellemzően a pesszimistáknál.

Az optimizmus tanulható. És tanulni is kell, a magyar arányokat már vázolta a professzor asszony, és azt is hozzátette: a szüleinktől kapott minta irányadó. Ha ők pesszimisták voltak, igen nehéz az ellenkezőjére fordítanunk a saját gondolkodásunkat, mert a tőlük kapott mintát vesszük természetesnek. De tanulható.

Amerikában már olyan elterjedt a lélek edzése, mint a kocogás. Szoktassuk le magunkat a busongásról, az energiavámpírkodásról, hagyjuk el a panaszkodást, a negatív beszélgetéseket. (Aki ezt megszegi, fizet a perselybe.)

Tényleg nagyon amerikai megoldásnak hangzik, de úgy néz ki, működik. Az ember rászoktatja magát, hogy a jó dolgokkal foglalkozzon. Ha idáig eljutottunk, az első lépést már meg is tettük.