A leglátványosabb jelenetek Jordán Tamás vezényletével zajlottak a Fő téren.
Ha ön, kedves olvasó, ezeket a mondatokat olvassa, barátkozzon meg a gondolattal, hogy a kisebbséghez tartozik.
Az emberek nagy többségét ugyanis – és erre mindenféle statisztikáink vannak - módfelett hidegen hagyja a hagyományos értelemben vett kultúra. Az irodalom meg végképp.
Aki ma a könyveket, az olvasást igyekszik propadálni, annak afféle 21. századi Don Quijote-nak kell lennie.
Ha nagyon megerőszakoljuk, akár egy ilyen olvasat is kipasszírozható a Weöres Sándor Színház La Mancha lovagja című előadásából, amelyről majdnem kritikát is írtam.
A Weöres Sándor Színház mindenesetre péntek kora délután ott van a Fő téren Jordán Tamás személyében, aki a költészet La Mancha lovagját személyesíti meg a könyvhét szombathelyi megnyitóján.
Jordán, csodák csodájára, nem is szenved teljes vereséget a szélmalmoktól, ugyanis több száz diákkal elszavaltatja Weöres Sándor Valse Triste című versét.
Ebben, kedves olvasó, ilyen nem túl vidám sorok vannak:
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
A dolgok együttállásától, mi tagadás, kissé meghatódom.
Jordán „La Mancha” Tamásnak segítői is vannak a Fő téri csatában. Sági József, a kulturális bizottság elnöke az olvasás, a könyvek fontosságáról igyekszik meggyőzni az ifjúságot, Fűzfa Balázs irodalomtörténész pedig a költészet mellett érvel.
Akik szavaltak:
Középiskolák: Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola, Kanizsai Dorottya Gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola, Nagy Lajos Gimnázium, Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Szombathelyi Műszaki Szakképző Iskola.
Általános iskolák: Brenner János Általános Iskola, Neumann János Általános Iskola, Paragvári Utcai Általános Iskola, Zrínyi Ilona Általános Iskola.
Az esemény után először a romló szemnek tulajdonítom, hogy nem látok könyvárusokat a téren, de aztán felvilágosítanak, hogy idén ilyen már nincs, a könyvhét centruma immár a Savaria mozi árkádjai alatt van.
Átbattyogom. Van is egyetlen stand, ahol bezsákolom a 2013-as Körképet. 15 éve ezt teszem ilyenkor.
Az árusok egyébként nem szombathelyiek, így az áfás számlám kitöltéséhez nemcsak a nevemmel, de az irányítószámmal és a Bejczy utca betűzésével is megküzdenek.
Már azt hiszem, hogy ennyi az egész szombathelyi könyvhét, de kiderül, csak majdnem. Néhány óra múlva ugyanis a Líra és Lant könyvesbolt előtt belebotlok néhány másik könyves-standba és némi lanyha érdeklődésbe.
Amikor visszaérek a mozihoz, az utcai kisszínpadon két kanizsais srác Cseh Tamás-dalt (Csended vagyok) énekel kb. egy tucat érdeklődőnek.
Ezt összességében örömmel nyugtázom, és arra a következtetésre jutok, hogy talán nem is baj, hogy a könyvek és az irodalom már nem áll ki a fő térre kelletni magát, hanem szerényen visszahúzódott a kisutcába.
Legfeljebb kevesebben fognak ajánlatot tenni neki. Na és?
Az ünnepi könyvhét szombathelyi programja