Nem ez az első furcsaság a szombathelyi utcanevekkel.
A szombathelyi kulturális bizottság áldását adta egy lakossági kezdeményezésre, melynek következtében a városban a közeljövőben hivatalosan is Privát utca lesz az, amit eddig csak az ott lakók hívtak így maguk között.
E hét elején ülésezett Szombathely kulturális bizottsága (képünkön), amely számos fontos napirendi kérdés között megtárgyalta a Privát utca ügyét is, mi több, rá is bólintott a lakossági kezdeményezésre. Így gyakorlatilag sínre került az ügy. Végleges persze csak akkor lesz, ha a közgyűlés – várhatóan ősszel - megszavazza az utcanevet, de a bizottsági ülésen – ahol részt vett az Alon tudósítója is - úgy tűnt, ennek nehezen képzelhető el az ellenkezője.
A Privát utcának nemcsak a neve a furcsa, de a története is, még ha nem is példa nélkül álló.
Szombathelynek eme új utcáját, amely a parkerdei részben, a lovasiskola felett található, korábban ősszel nevezte el a képviselőtestület (a bizottság azt kérte, ne hangsúlyozzuk, hogy kiről, mert félreértésre adhat okot). Az ott lakók néhány hete azzal a kéréssel fordultak Sági Józsefhez, a bizottság elnökéhez, hogy szeretnék megtartani a korábban általuk kitalált és évek óta használt, Privát utca nevet. Ezt ők választották, félig humorból, félig komolyan, abból a megfontolásból, hogy ők laknak ott, mintegy privátilag. Csináltak is annak idején kis táblácskákat.
A bizottság respektálta a kérést, 8 igennel támogatta a javaslatot, azzal a kiegészítéssel, hogy a szombathelyi személyiségről később egy másik utcát nevezzenek el.
Az eset kapcsán megkerestük Feiszt Györgyöt, a levéltár igazgató-helyettesét, az utcanevek szakértőjét, és nem mellesleg a bizottság tagját, hogy további érdekességeket tudjunk meg a szombathelyi utcaelnevezések történetéből.
A szakember azzal kezdte, több száz évvel ezelőtt még szokás volt az utcákat valamely jellegzetességükről elnevezni, legyen szó egy ott található személy szobráról vagy fizikai tulajdonságáról. Ilyen például, hogy a Kőszegi utca egykor Föl utca volt, mivel ez vezetett felfele az akkor még jóval kisebb városban. Ilyen a Fő tér is, amit egykor (sokan emlékeznek még rá) kissé értelmetlenül átneveztek Köztárság térre, de a lakosság továbbra is főtérnek mondta.
Ami a szobrokat illeti, szombathelyi specialitás, hogy egy-egy teret nem az ott található személy szobrával kapcsolatban neveztek el, hanem egészen más valakiről. Vegyük csak néhány példát: kinek a szobra is található Ady Endre terén? Petőfi Sándoré. A Március 15. téren nem a 48-as szabadságharcosok szobra, hanem egy 2. világháborús emlékmű látható.
10 egyéb érdekesség, melyeket Feiszt Györgytől hallottunk.
1. Szabó Miklós utca: Ezt az utcát még 1898-ban nevezték el a Szombathely tudós, jogász emberről, és a névadás annyira telitalálat volt, hogy azóta soha, egyetlen politikai rendszer sem keresztelte át.
2. Szabó Imre utca: Ez azért érdekes, mert igazából nem tudni róla, hogy ki volt a névadó. Talán egy háborús veterán.
3. Élmunkás és Szabadföld utcák: Bár a rendszerváltásra a teljes névkisöprés volt a jellemző, ezek megmaradtak, mert a lakóknak megfelelt. Ami érhető, hiszen ki akarja minden iratán lecserélni a lakcímét (vállalkozók esetében pecsétet is) holmi névváltoztatási felbuzdulás miatt.
4. Károlyi Gáspár tér: Az egyik legtöbb nevet viselte. 1898-tól Mátyás király tér, 1930-tól Horthy Miklós tér, 1945-ben Ady Endre tér, 1946-tól Szabadság tér volt. 1990-től viseli a magyar reformáció nagy alakjának a nevét.
5. Joskar-Ola lakótelep: Érdemes lenne az ott lakók között is felmérést végezni, hogy ki tudja, honnan származik az elnevezés, és főleg, hogy mit jelent. Joskar-Ola egy mari nemzetiségű testvértelepülés, a Vas megye és a Mari Köztársaság közötti testvérmegye megállapodás következményeként kapta nevet. A szó jelentése egyébként vörös csillag.
6. Széll Kálmán utca: 1894-ben, tehát még a névadó életében nevezték el róla az utcát, amit 1950-ben Sztálin, 1962-ben pedig Savaria útra kereszteltek át. 1990-ben kapta vissza ma is ismert megnevezését.
7. Brenner Park: politikai befolyásra 1949-ben elnevezték Puskin-ligetnek (van ott egy Puskin-szobor is), ám ezt soha senki nem használta, a szombathelyi emberek végig Brenner Parknak nevezték.
8. A kommunizmus idején a politikusok úgy vélték az embereket jobb munkára ösztönzi az, ha olyan jól hangzó utcákban lakhatnak, mint Élmunkás, Vörös zászló, Szabadföld, vagy akár a Turjanics Anna utca (mai Hazatius Ferenc u.). Turjanics mellesleg egy háborús partizánnő volt. 1945-ben Lengyelország felett kiugrott egy repülőből, azóta nem látták… Egy ideig tehát neki is volt szombathelyi utcája, de a kapcsolatot nem érdemes keresni a város és közte, ugyanis nincs. Elég szürreális névadás.
9. Beloiannisz utcának is nevezték a mai Kőszegi utcát, mégpedig 1950 és 1966 között. Ez is természetesen felső utasítás volt, ám az emberek gyakorlatilag ki sem tudták olvasni, nemhogy használatban elterjedjen, így aztán a város legrégebbi utcája már 1966-ban visszakapta eredeti nevét. (Egyébként Nikosz Beloiannisz, a görög kommunista mozgalom jelentős alakja volt.)
10. Joliot Curie sétány: 1959 és 1966 között a mai Szőlősi sétány neve volt. Iréne Joliot - Curie és Frederic Joliot-Curie francia fizikusok, Nobel-díjasok voltak, az év világon semmi kapcsolatuk sem volt Szombathellyel.
Feiszt György egyébként azon a véleményen van, hogy ha már személyekről nevezünk el utcákat, akkor arra haláluk után 10 éven belül ne kerüljön sor. Hozzátette: Szombathely esetében azokat a személyeket kell előnyben részesíteni, akik születésük révén kötődnek a városhoz, illetve azokról, akik sokat tettek a városért. És akkor nem lesz még egy Turjanics Anna utcánk…