A Vasmegyei Lapok 1888. február 26-án nagy örömmel állapította meg: „Szombathely halad, már van egy hordárunk is.”
A hordár foglalkozás a 19. században a közszolgák közé tartozott. Az elöljáróságok mint elsőfokú iparhatóságok adták ki az engedélyt egyes hordároknak.
Az engedélyes a kiállított engedély- és számjogosítvány alapján jogot szerzett a részére megjelölt állomáshelyen, illetőleg állomáshelyeken a megállapított díjszabályzat szerint küldönc- és szállítási szolgálatokat, s az ezekkel összefüggő rokontermészetű megbízásokat teljesíteni; de az itt megjelölt foglalkozási körrel meg nem egyező üzletekkel a hordárok nem foglalkozhattak. Különösen tilos volt a színházi-, hangverseny- és báli jegyekkel való üzérkedés, a szolgálatnak erőszakos és tolakodó módon való ajánlgatása, s főleg erkölcstelen megbízások közvetítése. Az ellenőrzést a rendőrség gyakorolta.
A Vasmegyei Lapok 1888. február 26-án nagy örömmel állapította meg: „ Szombathely halad, már van egy hordárunk is.” Aki a város bérszolgákra vonatkozó szabályrendelet értelmében köteles volt a „nagy közönség” parancsait gyalogszerrel vagy targoncán teljesíteni.
Díjazása 20 – 40 krajcárig terjedt, ám több szolgálatért további fizetséget is kaphatott. A hírlapíró megnyugvással állapította meg, hogy városunk hordárának köszönhetően az ” illatos piros levélkék, szerelemről beszélő csokrok a legnagyobb pontossággal fognak ezután az 1-ső számú hordár által rendeltetési helyükre juttatni.”
A képeslapok Pittmann Ildikó gyűjteményéből származnak.
Szombathelyi elsők
Az olvasók figyelmébe ajánlja a Berzsenyi Könyvtár Helyismereti gyűjteménye
www.bdmk.hu