Sztárokkal a terepen: Igazi tankot vezettünk, helikoptereztünk egy játékszoftver bemutatóján

Igen, kérem, veszélyes szakma ez. Lassan tisztes listát írhatnék már arról, milyen járművekre szálltam már fel „munkaköri kötelességből”, hogy messzebb ne menjek, nem is oly rég épp itt írtam a kétéltű buszról. Most a katonai helikopter és a harckocsi következett. Velem volt Zimány Linda, Dukai Regina, Pirner Alma és Serdült Orsi. Többek között.

Ha az Alon egy bulvárlap lenne, akkor azt írnám, tankba pattantak, helikopterrel cirkáltak azok a bátor, akadályt nem ismerő celebek, akik részt vettek a Battlefield: Bad Company 2 megjelenése alkalmából rendezett sajtóeseményen. Vállalkozó kedvű hírességeink nem mindennapi körülmények között tették próbára képességeiket, a sajtó nem kevésbé bátor (és időmilliomos...) képviselőivel együtt a várpalotai Fenyves-erdően játszottak katonásdit.

Előbb repültünk egyet helikopterrel a környék meg a város felett, ami mintha legóból lenne így nézvést, szédítő volt elsőre, és idegesítő a zaj, és az, hogy amiatt csak óriási fülessel lehet utazni, de ez talán csak az első kézt percben volt így, onnan kezdve már nézelődés, gyönyörködés, szájtátás, nemmehetünkmégegyetkár.

No, de ami ennél még durvább, tankot vezettünk árkon-bokron, vízen, kavicsdombon... A pontosság kedvéért: csak a nagyon elszántak (pl. F.) vezettek tankot, mi, a többiek, megelégedtünk az utas státusszal, ami nem feltétlen volt kisebb kihívás, különösen a nyitott járművön, kanyarban. Vagy a dombon, ahova felfelé menet csak az eget látod, olyan szögben áll a járgány, aztén átbillen az énnemtom hány tonnás tank, és megindul lefelé...

Erre is van ugyanis vállalkozás Magyarországon: céges bulikra, csapatépítő tréningekre, vagy egyszerűen baráti társaságoknak ökörködésre szerveznek katonásdit. Öt vagy hat tankjuk van, britális szovjet monstrumok, hangosak és drágák, de el kell ismerni, tényleg jó buli. Még be is öltöztetik a résztvevőket terepszínű overallba, így nyugodtan mehetünk sima utcai ruhában, amennyiben nem tűsarkú topán jár hozzá. A drágák, az úgy értve, hogy 80-100 ezer forint egy órás program, típustól, körök számától függően. Egy tankra.

Ami miatt az egész kirándulást szervezték, vagyis a Battlefield: Bad Company 2-t is kipróbálhattuk természetesen, így az igazi után jött még a virtuális katonásdi a konzoloknál. Ami a játékot illeti, gyakorlatilag lehetetlen összefoglalni röviden. Aki ismeri az elsőt, úgyis sejti, miről van szó, aki egyáltalán nem él effélékkel, annak talán azt mondanám, hogy katonai akciójáték, többjátékos is, meg egyéni hadjáratos is, és egészen elképesztő látványvilága és grafikája van, és precíz: ha mondjuk a falat lövöd, nem csak felvillanó paszmatokkal jelzi, hogy találtál, de rombolsz is rendesen.

Szóval, ha az Alon bulvárlap lenne (még mindig nem az), azt is idemásolnám, ami az esemény utáni (direkt volt) sajóanyagban áll, azaz, hogy szívükhöz kaptak a várpalotaiak, mikor egy helikopter húzott el a fejük fölött, majd nem sokkal ezután hatalmas tankok dübörögtek a Fenyves-erdő felé.

Hát ha még a megszálló csapatokat alkotó hazai hírességeket látták volna! A talpig terepszínű hacukába bújt hírességek először virtuálisan, majd a valóságban is belekóstolhattak a harc ízébe. (Előbb a lányokról, akik élőben is éppoly egyformák – talán Almát kivéve, na –, mint ahogy ott feszítenek a helikopter előtt, melyikük melyik? cserélhetők, feledhetők:) Zimány Lindát és Dukai Reginát mindkét verzió lenyűgözte. Pirner Almának titkos vágya vált valóra, amikor felkapaszkodhatott a félelmetes T55-ös botkormányához. (Remélem, ez is direkt volt.) Serdült Orsi a rally felkészülés alkalmával kiképző pályán töltött órák miatt szinte veteránnak számított a többiek között. Puskás Peti legnagyobb sajnálatára csak a helikopterezésig jutott, mivel rohanásban volt, de mint mondta, már attól is adrenalinsokkot kapott, hogy látta Kovács Áront tankot vezetni. Bárdosi Sándor szíve szerint tankkal távozott volna az eseményről, annyira élvezte a katonásdit.

Ehelyett azonban ő is a busszal indult vissza Budapestre, mint mi, egyszerű földi halandók.

Különben Bárdosi jó fej, aláírom, egész úton őt hallgattuk, sztorizgatott megállás nélkül.
De mindez csak azután történt, hogy a program stílszerű zárásaként kaptunk egy rendes ebédet amolyan hadsereg módra: gulyást a gulyáságyúból.

Fotó: Bakos Ferenc