Szenkovits Péter újságíró blogjából: a teremtuccse.blogspot.hu-ról.
Batyujában „pogácsával” – bőröndjében gitárral – indult szerencsét próbálni az Óperenciás tengeren is túlra a népmesei legkisebb fiú, hogy önmagának/országának/világnak megmutassa: mire képes az Ember. Szállodai konyhai mosogatóból - nem ripsz-ropsz, nem hipp-hopp, hanem: kiapadhatatlan tudásszomjától, szorgalmától űz(et)ve/hajtva, saját tehetségkutató viadalain (is) át-átvergődve - a blues koronázatlan királyává változ(hat)ott át. A csodát bensőjében hordozta/hordozza Szűcs Gábor/Little G. Weevil, a földkerekség legnagyobb blues zenei versenyének (Memphis, 2013) győztese. Angol, olasz, spanyol, osztrák, francia zenész társával - Európa top blues zenészeivel - olyan koncertet adott szombaton este a budapesti Trafóban (Kortárs Művészetek Házában), hogy csaknem az egész elcsépelt/elfuserált szókészletünket cserépkályha lángjába kellene hajítanunk, hogy a meg-megmaradó értékörökítők segítségével valamicskét sejtessük: boldogságfölszabadító hormoninjekcióikkal hadat üzentek mai (média)kuruzslók sok évi/évtizedes kúrák/kurzusok roncsoló-gyilkoló hatásai ellen. Megújulási folyamatokat gerjesztettek hallgatóságuk (zsúfolt ház volt) lelkében, szellemében, testében a férfi(művész)barátság teremtő erejével is; katarzisra születtünk, tehát vagyunk, jeligével.
Egy honi producer, Illés Gabriella gondolt egy nagyot sikerei csúcsán, s nem ment világgá, hanem – talán nem is kis bátorságról téve tanúságot – itthon álmodott nagyot: mi lenne, ha a hazai és a nemzetközi, méltatlanul mellőzött, klasszikus mesehősök – Királylány, Háromfejű Sárkány, Kismalac, Hüvelyk Matyi… – aktivizálódnának/föllázadnának e XXI. századi kütyü, tablet, video, agyleszívó/szívtörős világban, s rábírnák a híres/hírhedt, videós Játékkészítőt arra, hogy őket is iktassa be/vissza az aprónép/ifjúság képi napirendjébe; valamint olvassanak (olvassák őket is) újra, a saját képzeletük szárnyaljon/szárnyalhasson, hogy rá-, visszatalálhassanak a tiszta forrásvíz csodájára. Az ötletgazda(g)nő pénzt, paripát szerzett (a most még inkognitóban lévő befektető azt ígéri, idővel fölfedi magát – azért ezt alaposan meg kellene fontolnia!), megasztárokat szerződtetett, kibérelte a Duna-parttól kőhajításnyira lévő új Tüske Csarnokot, hogy ott aztán négy nap alatt tizenkét előadáson összesen vagy negyvenezer néző, ország-világ – s nemzetközi impresszáriók - előtt mutassák be azt az eredeti magyar akciómesét/popmusicalt, amely világhódító útjára indul(hatott volna), mint „életed legizgalmasabb színházi és összművészeti produkciója”. Ördög és pokol.
A csillagok állásával azonban valami gubanc lehet(ett); a szombat délutáni (teltházas) előadást látva legalábbis erre jutottunk. Grandiózus volt persze a látvány is, s idézzük csak a rendezőt, Magács Lászlót: „…mi azt próbáljuk elmondani, hogy legyen fantáziánk, meséljük a saját meséinket, és közben egyszer csak kiderül majd, hogy a királylány, a manó vagy épp a sárkány, akiket a színpadon látunk, mi magunk is lehetnénk”. Igen-igen: így is történhetne, azok is lennénk szíves-örömest! De hiszen nem is ezzel volt/van a gond, hanem minden más egyébbel. Legelsősorban azzal: a Játékkészítő a hazai, nevezzük így, kulturális bajnokságban legföljebb – hm, nincs mese! - a tabella középmezőnyében landol(t) 2014-ben. Nemzetközi vizekre navigálni - veszett fejsze nyele.
Little G.-ék csudakoncertje a Trafóban - az egyik szemünk kacag. S mi lennénk a legboldogabb csodafal(atkáz)ók, ha a másik sem könnyezne. Ámbár! Az egyébként barátságos Tüske Csarnokban azért mégiscsak fölcsillant – minden jó, ha (legalább) a vége jó… - egyetlenegy Százszorszép (ne legyünk telhetetlenek!), akit úgy hívnak: Király Linda.
Ugye, hall(asz) bennünket jó Tulipántündér/Titkos Befektető!? Ha valóban hungaricummal szeretné(d) megörvendeztetni a világot, akkor Little G. és a(z élet)mesébe illő, mágikus hangú, sugárzó egyéniségű Linda mögé muszáj komoly, profi hátteret varázsolni, (világ)színpad(ok)ra röptetni őket. Mert szárnyalásra teremtődtek külön-külön és együtt, közösen is. Mindannyiunk garantált nyereségére; Óperenciás tengeren (játék és közönség kikészítőkön jóval) túl.