Biztos nem vagyok egyedül azzal a felismeréssel, hogy életünk során nincs két egyforma olyan napunk, amikor ugyanúgy éljük meg az idő múlását. Ebben rejlik az a csoda, ami minden naplementét felejthetetlenné tehet. A sokdimenziós lelki szemüveg segíti felfedezni azt az élményt, amit szemünkkel csak felszínesen láthatunk.
Szerző és fotó: György István Péter
Steel: Alkonytájt
Alkonytájt, mikor fáradnak a fények,
kipirult arcún réved felém az Ég,
tűzarany gyertyája íriszembe ég,
a csillagok bennem kigyúlni térnek.
Alkonytájt, mikor kontúrrá foszlik szét
a felhők csipke-szépe, és álmából
körém nyújtózik a csend, száz árnyából
éjszakát sarjad nekem az este-rét.
Alkonytájt, mikor szenderülni látszik
ezernyi szín-gyermek, s festőt játszik,
vállam gödrébe gömbölyödik a szél.
Alkonytájt, mikor pillám mögé ásít
a Hold, és sugara csak fakó jácint,
minden emlék-ízed szívverésemmel él.