30 fokos melegben halászlét főzni élmény, főleg ha lecsúszik mellé egy kis hideg sör vagy fröccs.
Délutánra váratlanul a motorosok érkeznek Tokorcsra, egy olyan faluba, melynek lélekszáma egyharmadával növekedett egy évtized alatt.
Tokorcs Vas megye egyik legkisebb települése. Lakóinak lélekszáma 1997-ben 256 fő volt. 2008. január 1-i adatok alapján 348 fő az állandó lakosok száma. Ez a lélekszám-növekedés 36%-os, amely országos szinten is kiemelkedően magas, hiszen a települések jelentős többségét egyre kevesebben lakják.
Kemenesalja nagy hagyományú bortermelő községe Tokorcs. Legmagasabb pontja a Radó-hegy, ahonnan tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik a Ság-hegytől egészen a Bakonyig elterülő tájra.
A fenti idézet a település honlapjáról való, és Dömölki Lajos polgármester köszöntőjében található. Egy életerős, tenni akaró közösség immár 15. halászléfőző versenyéről és falunapjáról számolok be.
Érkezéskor még bőven volt terület, a rendezvény szabadtéri programjainak helyet adó udvaron, a főzőverseny résztvevői viszont teljes gőzzel (pontosabban füsttel) dolgoztak. Egyáltalán nem irigyeltem őket, mert a 30 fok feletti hőmérséklet és a tűző nap mellett még saját magukat is hevítették bográcsaik, főzőüstjeik mellett.
Ilyenkor csak egy jó fröccs, vagy hideg sör segít, de ezek a csodaszerek is csak pár percig nyújtanak enyhülést. Bezzeg a pétanque-versenyen egymással küzdő versenyzők mit sem törődtek a kánikulával, a főzőhelyek füstjével. Semmilyen zavaró körülmény nem létezett számukra, mintegy három órán keresztül dobálták a tükörfényes golyókat, majd gratuláltak egymásnak, s azonnal nekiálltak az addigra elkészült halászlék tesztelésének.
Délután egyre megtelt az udvar, mindenkinek jutott valamelyik versengő csapat étkéből bőven ebédre való. Én is leteszteltem az egyik csapat remekét, nagyon meg voltam elégedve, s ekkor, villámcsapásként ért a polgármester invitálása, bizony egy másik adagot is le kellett gyűrnöm, akik ismernek, tudják, hogy nem könnyen, de megbirkóztam a feladattal.
Éppen ideje volt letennem a kanalat, megköszönni az ebédmeghívást, mert egyre erősebb motorzúgás hallatszott a főút felől. Nem részletezem, a képek magukért beszélnek. Szerintem át kell egy kicsit keresztelni jövőre a rendezvényt, illetve ki kell egészíteni a motoros fesztivál, vagy felvonulás szavakkal, a plakát és meghívó szöveget.
Meglátogattam az udvar végében gyakorlatozó íjászokat is, és egy-két ifjú hölgy alaposan meglepett. Egy-kettőre a csinos és jó céllövő Tell Vilmák országa lehetünk, ha így folytatják.
Zárásként, minden rajzoló, főző, dobálózó versenyző megkapta megérdemelt oklevelét, és díját, a zsűri elégedetten fejezte be munkáját, a győztesek és a többiek (vesztes itt nem volt) koruknak megfelelő itallal koccintottak. Nem-nem ért ekkor véget semmi, a tudósító távozott, a rendezvény pedig, zavartalanul folyt tovább.
Nem kérdeztem, de biztosra veszem, jön a tizenhatodik is. Aki a képek láttán részese szeretne lenni a következő falunapnak, az jegyezze elő naptárjába 2011-re Tokorcsot.
Nem fogja megbánni.
Kép és szöveg:
Gyuricza Imre