Ha közel a húsvét

2014.04.17. 08:46

"Az ember úgy 60 körül, a kerti munka közben szívesen megpihen a padon a tavaszi napsütésben." György István Péter jegyzete.

Az ember úgy 60 körül, a kerti munka közben szívesen megpihen a padon a tavaszi napsütésben.
 

Tudják, érdekes ez az állapot, mert még sok az el nem végzett munka, az elvarratlan szál. Néha-néha, ha nehezebbek is léptek, azért tovább indulunk a zarándokúton. Lelkileg többször is a padló közelébe érünk, de onnan feltornásszuk magunkat, minden csak akarat és egy jó adag szerencse kérdése. Újra építjük lelkünket, persze semmi sem lesz ugyanaz, mint előtte. Változunk, világunk is ezt teszi. Ki számolta meg életében, hogy hányszor volt fenn és hányszor lenn. Az élet élni akar és ez a világunk legfontosabb mozgatója. Merjünk optimisták lenni!
 
Kicsi diófa
 
A minap arra lettem figyelmes, hogy egyik hatvanon túli ismerősöm diófákat ültetett. Közben beszélgettünk múltról, jelenről és a jövőről is. A magyar nép lelkében nemzedékről nemzedékre átöröklődött a népdalban rejlő mondás igazsága, aki diófát ültet, nem biztos, hogy a hasznát is élvezni fogja.
 
„Én ültettem a diófát, más köti hozzá a lovát,
Én szerettem meg egy széplányt, más éli vele világát.”
 
Nem csak gyermekeinkben élünk tovább, hanem a környezetben, egy-egy fában és alkotásban.
 

Őszintén, ki ne szeretne boldog lenni és tovább élni.  Mindnyájunk lelkében ott lakozik ez a vágy, éljünk vele és teljesedjen ki életünk. Nem kellenek hozzá nagy történések és dolgok. A hétköznapokban is megtaláljuk ezt a pótolhatatlan érzést. Kell a jó elhatározás, akár egy facsemete és a kellék az ásó és némi önzetlenség. Tessék kipróbálni, a lélek erősödni fog. Sokkal gazdagabbak leszünk, újjászületünk.
 
Horatius, alkotása erejében bízva, példát mutatott sokunknak. Hitének alapgondolata minket is bíztathat, ha bátran a jövőbe tekintünk:

 „Non omnis moriar”, nem fogok egészen meghalni.
 
Szerző és fotó: György István Péter
.