A vasárnapi munka tilalmáról: de mit és miért nem szabad?

2010.12.05. 20:22

Olvasóink megosztottak a kérdésben. „Akkor viszont nem értem, mit is akarnak ezzel elérni?” – fogalmaz egyikük.

Vasárnapi munka tilalma

Jó eséllyel a közeljövőben megváltozik a vasárnapi munkavégzés szabályozása. A körképünkből kiderül, hogy az első hallásra egyszerű probléma nem is annyira egyszerű. Olvasóink is megosztottak a kérdésben. „Akkor viszont nem értem, mit is akarnak ezzel elérni?” – fogalmaz egyikük.

Őszintén szólva, nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy az új kormány felállásával végre valaki felmelegíti azt a törvénytervezetet, amelyet a KDNP terjesztett még az előző országgyűlés elé, nevezetesen, azt „amelyben kezdeményezték, hogy a vasárnap ismét valódi általános pihenőnap legyen, és csak azoknak kelljen ilyenkor is dolgozniuk, akiknek a munkájára ténylegesen alapvető társadalmi szükséglet mutatkozik.”
 
Nem is kellett csalódnom, bár most a Jobbik állt „a munkavállalók pihenéshez való jogának védelme, az európai kulturális hagyományokhoz igazodó szabad vasárnap biztosítása” ügyének élére.
 
Vasárnapi munka tilalma
 
Az viszont némi csalódást keltett bennem, hogy nem mindenkire vonatkozik a vasárnap, mint dologtiltó nap, sőt egyáltalán nem tilalmas a munka, pedig nem bántam volna, ha nem kell ezt a napot is lábascsörgetéssel kezdeni és befejezni.
 
Nekem szabad a vasárnap
 
Némi büszkeséggel tölt azonban el, hogy azon sokmillió munkavállaló közé tartozhatom, akiknek a munkájára ténylegesen „alapvető társadalmi szükséglet mutatkozik.” Ilyenek például a mentők, tűzoltók, rendőrök, orvosok, ápolók, vendéglátók, művészek, sportolók, népművelők, teremőrök, mozigépészek, folyamatos műszakban gályázó szalagmunkások (vasárnap hat óra erejéig), továbbá pékek, fejőnők, sofőrök és kicsike kereskedők, azaz mindenki, akinek munkahelye nem éppen egy 175 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzlet.
 
Bár a sajtómunkások mint olyanok a jobbikos listában nem szerepelnek, de nincsenek is onnét kizárva, így megnyugtató, hogy továbbra is szabad vasárnap tudósítani rétesfesztiválról, zászlóavatásról, kormányszóvivői sajtótájékoztatókról, továbbá hétfőn az újságok nem üres lapokkal jelennek meg, a tévé se sötétül el, a rádióban is lesz vasárnapi újság, és az online médiafelületeken sem a 404-es hibaüzenet olvasható vasárnap. (Ha esetleg mégis, az nem a szabad vasárnap jegyében történik.)
 
Vasárnapi munka tilalma
 
A méltóság és a személy
 
A törvénytervezet magyarázata is tartogat néhány érdekes megközelítést, ami antropológiai szempontból releváns, ámde kicsit felemás: „az ember nem profittermelő eszköz, tárgy, hanem méltósággal rendelkező személy” – jelentik ki a regulát tervező jobbikos képviselők. Mivel a munka tilalma meglehetősen szűk körre értelmezhető, az érintetteken (azaz a 175 négyzetméternél kisebb üzletekben, vagy azokon kívül) dolgozók akkor most micsodák? Nem profittermelők, vagy nem személyek? Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg nem méltósággal rendelkező személyek.
 
 Hagyományokkal a jövőbe
 
Ne merüljünk bele a nyelvészkedésbe, nem kell kákán is csomót keresni, maradjunk a hagyományoknál és törvény indoklásánál: „Történelmi hagyományunkon (sic) hozzá tartozik, hogy a vasárnapokat az emberek pihenéssel, családjukkal, kikapcsolódással töltötték. Az egész heti munka után fizikálisan, mentálisan szüksége van mindenkinek pihenésre, szüksége van arra, hogy családja körében tudja eltölteni a hét utolsó napját.” (Már aki, ugyebár, mert valahogy ezúttal is elkerülte a figyelmét a jogalkotónak, hogy vannak szép számmal, akik nem 175 négyzetméteres boltban dolgoznak, most akkor velük mi lesz, kérem szépen?)
 
A hagyományokra való hivatkozás tiszteletre méltó törekvés, de azért ne menjünk nagyon messzi a történelembe. Mert akkor kiderül, hogy a vasárnap „a vásártartás eredetileg szokásos napja.” A vasárnap szót is a vásárból eredeztetik néprajztudósok és nyelvészek. Márpedig ha volt vásár, volt ott vásárló is, és kellett legyen árus, kofa, kupec, akik kiszolgálták a vásárlókat. A „szabad” jelző is félrevezető lehet – különösen egy alföldi etnográfusnak, aki biztosan tudja, hogy a sokadalom mellett a „szabadság” szót is használták vásárokra.
 
Debrecenben egyenesen nagyszabadság szóval illették:„a feudalizmus, a rendiség korlátai között a debreceni vásárok azon kevés intézmények közé tartoztak, amelyeken viszonylag szabad, az árucsere lehetőségét biztosító és ezzel a vásártartónak is nem kevés hasznot hajtó független körülmények uralkodtak; akár úgy, hogy a megnyílt, a határnapra összejött vásárokon a vásárra érvényes helyi rendszabályok – például elővásárlási, vásárlási tilalmak, kikötések stb. – figyelembevételével szabad, jogos volt a vásár, az adás-vétel.”
 
Vasárnapi munka tilalma
 
Shoppingolás nincs kizárva
 
Ám lehet, hogy épp ezért nem rugaszkodik el teljesen a Jobbik javaslata a hagyományoktól, mert arról most sincs szó, hogy ne lenne szabad, vagy ne lenne jogos a hét utolsó napján az adás-vétel. Bármely plázában bármit vásárolhatunk, ami csak maradék mentális és fizikai erőkből telik, amennyiben ezekben a bevásárlóközpontokban, centerekben az üzletek kisebbek 175 négyzetméternél. Arról sincs szó, hogy ne lehetne ezekben shopokban profitot termelni a dolgozók révén, csak és kizárólag arról van szó, hogy a 175 négyzetméternél (vagy a KDNP javaslata szerint 280 négyzetméternél) nagyobb üzleteket kell zárva tartani.
 
Hogy miért, arra nincs magyarázat. Legalább is törvénytervezetben.
 
Olvasóink szerint
 
Olvasóink megosztottak a kérdésben. Róza korábban dolgozott a kereskedelemben, vasárnap is. Azt mondja, hogy aki vasárnap is nyitva tartó üzletben vállal munkát, tudja, hogy a hét utolsó munkanapja is munkanap, ha nem is mindegyik. Neki jól jött a pluszpénz is, amit a hivatalosan munkaszüneti napon keresett, és forgalom is volt a boltban. Jól járt a vevő, az eladó és a tulajdonos is – összegzi. Azt teszi még hozzá, hogy tényleg sokan vannak, akik csak vasárnap tudnak megejteni egy heti bevásárlást, közéjük sorolja azokat is, akik épp egy multi-boltban dolgoznak, de vásárolni nem abban a boltban, hanem egy másikban akarnak. Említi azt is, munkaerő-leépítéssel járhat a rövidülő munkaidő.
 
Az egyik vasárnap is nyitva tartó üzlet pénztárosa – egy paradicsompürét blokkol nekünk -viszont örülne a vasárnapi zárva tartásnak, és megjegyzi, náluk a vezetőségnek sem lenne ellenére.
 
Egyik pécsi olvasónk kifejezetten ellenzi a vasárnapi zárva tartást, sőt tipikusan „macsó dumának” tartja a hivatkozás miatt: „A Fidesz és a Jobbik nőfelfogását tükrözi. Egy nő vasárnap főzzön a családnak, etesse meg őket, majd mosogasson el. Esetleg templomba elmehet, de nem ám shoppingolni! Aki két műszakban dolgozik, annak nincs kedve még munka után vagy előtt a boltba futkorászni. Így szombaton vagy vasárnap kipiheni magát, és szépen felkerekedik a család, kényelmes sétálgatva, bevásárolunk a következő hétre. És az fáj a jobboldalnak, hogy inkább vásárolgatunk, mint a templompadot koptatjuk” – osztja meg velünk gondolatait a középkorú férfi.
 
Évát annál a boltnál szólítjuk meg, ahol a pénztárost kérdeztük. Azt mondja, ő bármelyik nap be tud vásárolni, nem zavarná, ha vasárnap zárva lennének a boltok. Mindenkinek jár a vasárnapi pihenő. Amikor azt mondjuk, hogy csak az akkora boltok lennének zárva, amelyikben ő éppen most vásárolt, sőt még a gyári munkások is dolgozhatnának másokkal együtt vasárnap, azt válaszolja: „Akkor viszont nem értem. Mit is akarnak ezzel elérni?”

 

.