Jó eséllyel a közeljövőben megváltozik a vasárnapi munkavégzés szabályozása. A körképünkből kiderül, hogy az első hallásra egyszerű probléma nem is annyira egyszerű. Olvasóink is megosztottak a kérdésben. „Akkor viszont nem értem, mit is akarnak ezzel elérni?” – fogalmaz egyikük.
Őszintén szólva, nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy az új kormány felállásával végre valaki felmelegíti azt a törvénytervezetet, amelyet a KDNP terjesztett még az előző országgyűlés elé, nevezetesen, azt „
amelyben kezdeményezték, hogy a vasárnap ismét valódi általános pihenőnap legyen, és csak azoknak kelljen ilyenkor is dolgozniuk, akiknek a munkájára ténylegesen alapvető társadalmi szükséglet mutatkozik.”
Nem is kellett csalódnom, bár most a Jobbik állt „a munkavállalók pihenéshez való jogának védelme, az európai kulturális hagyományokhoz igazodó szabad vasárnap biztosítása” ügyének élére.
Az viszont némi csalódást keltett bennem, hogy nem mindenkire vonatkozik a vasárnap, mint dologtiltó nap, sőt egyáltalán nem tilalmas a munka, pedig nem bántam volna, ha nem kell ezt a napot is lábascsörgetéssel kezdeni és befejezni.
Nekem szabad a vasárnap
Némi büszkeséggel tölt azonban el, hogy azon sokmillió munkavállaló közé tartozhatom, akiknek a munkájára ténylegesen „alapvető társadalmi szükséglet mutatkozik.” Ilyenek például a mentők, tűzoltók, rendőrök, orvosok, ápolók, vendéglátók, művészek, sportolók, népművelők, teremőrök, mozigépészek, folyamatos műszakban gályázó szalagmunkások (vasárnap hat óra erejéig), továbbá pékek, fejőnők, sofőrök és kicsike kereskedők, azaz mindenki, akinek munkahelye nem éppen egy 175 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzlet.
Bár a sajtómunkások mint olyanok a
jobbikos listában nem szerepelnek, de nincsenek is onnét kizárva, így megnyugtató, hogy továbbra is szabad vasárnap tudósítani rétesfesztiválról, zászlóavatásról, kormányszóvivői sajtótájékoztatókról, továbbá hétfőn az újságok nem üres lapokkal jelennek meg, a tévé se sötétül el, a rádióban is lesz vasárnapi újság, és az online médiafelületeken sem a 404-es hibaüzenet olvasható vasárnap. (Ha esetleg mégis, az nem a szabad vasárnap jegyében történik.)
A méltóság és a személy
A törvénytervezet magyarázata is tartogat néhány érdekes megközelítést, ami antropológiai szempontból releváns, ámde kicsit felemás: „az ember nem profittermelő eszköz, tárgy, hanem méltósággal rendelkező személy” – jelentik ki a regulát tervező jobbikos képviselők. Mivel a munka tilalma meglehetősen szűk körre értelmezhető, az érintetteken (azaz a 175 négyzetméternél kisebb üzletekben, vagy azokon kívül) dolgozók akkor most micsodák? Nem profittermelők, vagy nem személyek? Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg nem méltósággal rendelkező személyek.
Hagyományokkal a jövőbe
Ne merüljünk bele a nyelvészkedésbe, nem kell kákán is csomót keresni, maradjunk a hagyományoknál és törvény indoklásánál: „Történelmi hagyományunkon (sic) hozzá tartozik, hogy a vasárnapokat az emberek pihenéssel, családjukkal, kikapcsolódással töltötték. Az egész heti munka után fizikálisan, mentálisan szüksége van mindenkinek pihenésre, szüksége van arra, hogy családja körében tudja eltölteni a hét utolsó napját.” (Már aki, ugyebár, mert valahogy ezúttal is elkerülte a figyelmét a jogalkotónak, hogy vannak szép számmal, akik nem 175 négyzetméteres boltban dolgoznak, most akkor velük mi lesz, kérem szépen?)
A hagyományokra való hivatkozás tiszteletre méltó törekvés, de azért ne menjünk nagyon messzi a történelembe. Mert akkor kiderül, hogy a vasárnap „
a vásártartás eredetileg szokásos napja.” A vasárnap szót is a vásárból eredeztetik néprajztudósok és nyelvészek. Márpedig ha volt vásár, volt ott vásárló is, és kellett legyen árus, kofa, kupec, akik kiszolgálták a vásárlókat. A „szabad” jelző is félrevezető lehet – különösen egy alföldi etnográfusnak, aki biztosan tudja, hogy a sokadalom mellett a „szabadság” szót is használták vásárokra.
Debrecenben egyenesen nagyszabadság szóval illették:„a feudalizmus, a rendiség korlátai között
a debreceni vásárok azon kevés intézmények közé tartoztak, amelyeken viszonylag szabad, az árucsere lehetőségét biztosító és ezzel a vásártartónak is nem kevés hasznot hajtó független körülmények uralkodtak; akár úgy, hogy a megnyílt, a határnapra összejött vásárokon a vásárra érvényes helyi rendszabályok – például elővásárlási, vásárlási tilalmak, kikötések stb. – figyelembevételével szabad, jogos volt a vásár, az adás-vétel.”
Shoppingolás nincs kizárva
Ám lehet, hogy épp ezért nem rugaszkodik el teljesen a Jobbik javaslata a hagyományoktól, mert arról most sincs szó, hogy ne lenne szabad, vagy ne lenne jogos a hét utolsó napján az adás-vétel. Bármely plázában bármit vásárolhatunk, ami csak maradék mentális és fizikai erőkből telik, amennyiben ezekben a bevásárlóközpontokban, centerekben az üzletek kisebbek 175 négyzetméternél. Arról sincs szó, hogy ne lehetne ezekben shopokban profitot termelni a dolgozók révén, csak és kizárólag arról van szó, hogy a 175 négyzetméternél (vagy a KDNP javaslata szerint 280 négyzetméternél) nagyobb üzleteket kell zárva tartani.
Hogy miért, arra nincs magyarázat. Legalább is törvénytervezetben.
Olvasóink szerint
Olvasóink megosztottak a kérdésben. Róza korábban dolgozott a kereskedelemben, vasárnap is. Azt mondja, hogy aki vasárnap is nyitva tartó üzletben vállal munkát, tudja, hogy a hét utolsó munkanapja is munkanap, ha nem is mindegyik. Neki jól jött a pluszpénz is, amit a hivatalosan munkaszüneti napon keresett, és forgalom is volt a boltban. Jól járt a vevő, az eladó és a tulajdonos is – összegzi. Azt teszi még hozzá, hogy tényleg sokan vannak, akik csak vasárnap tudnak megejteni egy heti bevásárlást, közéjük sorolja azokat is, akik épp egy multi-boltban dolgoznak, de vásárolni nem abban a boltban, hanem egy másikban akarnak. Említi azt is, munkaerő-leépítéssel járhat a rövidülő munkaidő.
Az egyik vasárnap is nyitva tartó üzlet pénztárosa – egy paradicsompürét blokkol nekünk -viszont örülne a vasárnapi zárva tartásnak, és megjegyzi, náluk a vezetőségnek sem lenne ellenére.
Egyik pécsi olvasónk kifejezetten ellenzi a vasárnapi zárva tartást, sőt tipikusan „macsó dumának” tartja a hivatkozás miatt: „A Fidesz és a Jobbik nőfelfogását tükrözi. Egy nő vasárnap főzzön a családnak, etesse meg őket, majd mosogasson el. Esetleg templomba elmehet, de nem ám shoppingolni! Aki két műszakban dolgozik, annak nincs kedve még munka után vagy előtt a boltba futkorászni. Így szombaton vagy vasárnap kipiheni magát, és szépen felkerekedik a család, kényelmes sétálgatva, bevásárolunk a következő hétre. És az fáj a jobboldalnak, hogy inkább vásárolgatunk, mint a templompadot koptatjuk” – osztja meg velünk gondolatait a középkorú férfi.
Évát annál a boltnál szólítjuk meg, ahol a pénztárost kérdeztük. Azt mondja, ő bármelyik nap be tud vásárolni, nem zavarná, ha vasárnap zárva lennének a boltok. Mindenkinek jár a vasárnapi pihenő. Amikor azt mondjuk, hogy csak az akkora boltok lennének zárva, amelyikben ő éppen most vásárolt, sőt még a gyári munkások is dolgozhatnának másokkal együtt vasárnap, azt válaszolja: „Akkor viszont nem értem. Mit is akarnak ezzel elérni?”