Vaslady, avagy hogyan ne ismerjük meg Margaret Thatchert (filmkritika)

2012.04.18. 14:50

Témáját tekintve az évtized filmje is lehetett volna a Vaslady. Erre utal, hogy még úgy is mellbe vág, hogy számtalan sebtől vérzik.

Vaslady filmkritika

„Még várhattak volna vele” – nagyjából így lehet összefoglalni a brit kritikusok általános véleményét Phyllida Lloyd filmjéről, mellyel mellesleg Meryl Streep az idén bezsebelte a legjobb női alakításért járó Oscar-díjat.

Vaslady filmkritika

Kivételesen mindkét értékeléssel egyet lehet érteni, és ez az egyetértés egyben jelzi, erről a filmről nem könnyű fekete-fehér ítéletet mondani, legalább olyan ellentmondásos, mint annak tárgya, az egykori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher.

A kérdőjelek valószínűleg már akkor megválaszolhatatlanok voltak, amikor annak készítői még egyetlen kockát sem forgattak le.

Vaslady filmkritika

Szerencsés-e filmet forgatni arról a politikusról, akinek munkássága, illetve annak eredménye még közel sem tisztázott? Szerencsés-e filmet forgatni egy beteg, idős asszonyról, aki még él? Szerencsés-e számtalan réteget belezsúfolni egy 100 perces filmbe, úgy, hogy annak minden rétege önállóan is alig-alig lenne belepasszírozható?

Vaslady filmkritika

A legnagyobb kérdőjel azonban azon a körül van, hogy hova is akartak a készítők kilyukadni? Ha életrajzi film volt a cél, ahhoz miért kellett az idős, beteg személyiséget a kirakatba tenni, ha Margaret Thatcher politikai vetületét akarták megismertetni a nézőkkel, akkor azt minek dugdosták el a jelenetek között.

Vaslady filmkritika

Talán nem vagyunk rosszmájúak, ha azt gyanítjuk, az alkotók igyekeztek minél gyorsabban minél több bőrt lehúzni arról a témáról, amely valóban filmre és könyvbe kívánkozik, és amelyre feltehetően még sokan kívánnak majd lecsapni.

A kevesebb ebben az esetben azonban több lett volna.

A Vaslady belekap Margaret Thatchert politikai karrierjébe, néhány villámjelenettel igyekezve megmagyarázni, hogyan lesz egy kisvárosi boltos lányából egy nagyhatalom miniszterelnöke. Így erről fogalmunk nem lesz, mint a mozi előtt.

Vaslady filmkritika

A főszereplő mindeközben és mellesleg családi élet él, férjhez megy, gyereket szül, megöregszik. Úgy. hogy  egyik pillanatban fiatal, másikban öreg.

A háttérben közben viharzik a brit történelem, szakszervezeti megmozdulásokkal, halálos utcai összecsapásokkal, politikusi életet követelő IRA-bombatámadásokkal, punk mozgalommal és a Falkland-háborúval. Ezek közül még az utóbbi kapja a legtöbb figyelmet, de 5-10 perc alatt lemegy ez is, amerikai nagykövetestől, csatahajóstól, katonahullástól.

Vaslady filmkritika

Kapunk egy villámnézetet a brit politikai belső világáról, néhány kocka erejéig felvillan a parlamenti alsóház, a Whitehall és a Mall, a függöny mögötti hatalmi játsszák.

Mindez egy demenciával napi harcot folytató és a harcban alulmaradó alul maradó idős nő visszaemlékezésein keresztül szűrődik vissza a jelenbe, nem egyszer a halott férjjel való társalgás melléktermékeként.

Vaslady filmkritika

Mielőtt az olvasó arra a végkövetkeztetésre jutna, hogy ennek tükrében nem sok értelme van megnézni a filmet, némi váratlan fordulattal mégiscsak azt kell mondanunk: a Vaslady összességében nem rossz film.

Nemcsak azért, mert technikailag professzionálisan van összerakva, vagy mert Meryl Streep még egy kormányprogram felolvasását is sikerre vinné, hanem mert – talán szándékosan, talán véletlenül - vannak a filmben olyan elemek, melyek a fentebb említetteknél mélyebb dimenziókban fejtik ki hatásukat.

Vaslady filmkritika

Miközben az egykori miniszterelnök régi videókat néz, élet és halál üzen nekünk a jeleneteken keresztül, de legalább ennyire képesek összeszorítani a torkunkat a szerelem és a magány zárójelesnek szánt megjelenítései.

Ha figyelmesen nézzük a filmet – jó lenne, ha magyar politikusok közül minél többet látnák -, közösségi üzenetek is kisejlenek belőle a nőiességről vagy társadalmi felelősségről.

Vaslady filmkritika

A Vaslady olyan film, ami kalaposan meghintáztatja a nézőt. Miközben nézi, nagyon tetszik neki, mikor kijön a moziból, rájön, hogy mégsem annyira. El kell telnie egy-két napnak, amíg a mérleg beáll a végleges helyére.

Mint ahogy el kell telnie néhány évtizednek ahhoz, hogy Margaret Thatcher is helyére kerüljön. Talán majd más alkotás jobban hozzásegít ehhez.

Értékelés: 7 /10

.