Hozzánk is megérkezett Bálint és Valentin napja.
Üzlet és szerelem, hagyomány és globalizáció. Meg még sok minden. Lényeg, hogy hozzánk is megérkezett Bálint és Valentin napja (a nem kívánt törlendő), a maga kifejlett valójában. Amiről aztán nagyon más véleménye van a szerkesztőség tagjainak. Ahogy azt megszoktuk, és aminek mindig úgy örülünk.
Kupi Györgyi
A Valentin-nappal komoly gondom van. Amely nem lenne, ha Valentint rendes nyelvhasználati szokás szerint a szenteknek (és külföldi uralkodóknak) járó magyarított névvel illetnénk. Tehát: nem Valentin, hanem Bálint.
A Bálint-napba teljesen bele tudnék nyugodni. Akik azt mondják, hogy ez egy újabb ürügy a konzumálásra, virágárusok és csokiszív-iparosok erőteljes kampányával, azoknak én azt mondom, ugyanilyen trend épp bálintkor azt mondani, hogy álljunk szilárdan ellent a konzumistaglobalista kísértésnek.
Aki azt mondja, hogy a Bálint-napi csokiszív giccses, annak azt tanácsolom, nézzen rá egy esküvői tortára.
Aki azt mondja, hogy a Bálint-nap nem gyökeres a magyar népszokásokban, annak csak félig van igaza, mert számon tartották időjósnapként (ha hideg száraz idő van, akkor jó termés lesz, idén erre pedig jó esély van), Mohácson böjtöltek, máshol tikot nem ültettek, volt, ahol meg a kőművesek mentek tömegesen misére, hogy egész évben óvja őket a munkahelyi balesetektől Bálint. Igaz, ennek köze nincs a szerelemhez, de a karácsonyfának is csak azóta van köze a karácsonyhoz, amióta így döntöttünk. Nem angolszász, hanem német hatásra, de mi a különbség? (És mi a különbség a virág- és a karácsonyfaárusok között?)
Hogy Bálint a szerelemesek védőszentje azért lett-e, mert a rómaiak ilyenkor ültek tavasz és párválasztó ünnepet (Luperkáliát), vagy mert tényleg visszaadta a pap Valentinus börtönőre lányának szeme világát, és annak írt levélkét is (a te Bálintod), vagy csak azért mert ilyenkor jönnek vissza a vadgalambok, akik nagyanyó falvédője szerint a szerelmeseket jelképezik – ki tudja? Lényeg az, hogy ezer ok van rá, hogy az egymásnak kedvesek köszöntsék egymást. Ha utálják a csokiszívet, a fokföldi ibolyára meg allergiásak, akkor megteszi egy a szokásosnál picit kiadósabb puszi is.
Aki azt mondja, álságos dolog egy napra időzíteni a szeretet-megnyilvánulásokat, annak azt mondom, számolja össze, hány nap szeret egy évben?
Rózsa Melinda (Rose)
Tudom ám én, hogy ez a Valentin-nap csak egy olyan csinált ünnep, üzleti céllal és hagyományainktól teljesen idegen módon, de akkor is. Jól esik az a csokor virág vagy doboz bonbon, de még egy szívecskés plüssállatnak is tudok örülni. Mert Tőle kapom. (Bár, ha jobban belegondolok, azt nem hinném, hogy Ő szívecskés plüssállatot vesz nekem. Talán majd legközelebb, miután olvasta e sorokat.)
Alaphelyzetben olyan, hogy szerelmesek napja úgysincs a naptárban, és ha van anyák napja meg nőnap meg gyereknap, akkor miért ne lehetne egy ilyen is. Sőt, több ez annál, mint a szerelmesek ünnepe, hiszen tágabban értelmezve Valentin a barátságé, a másik nem tiszteletéé is.
Évekkel ezelőtt történt, hogy akkori főnököm, a tavaly elhunyt István Lajos professzor február 14-én reggel minden, a környezetében dolgozó nőt egy-egy szál vörös rózsával és egy „Szeretettel” feliratú kísérőkártyával köszöntött. Valaminek tehát csak kell lennie ebben a napban, ha még egy ilyen kiváló, idős tudósember is komolyan vette …
Irédy Dénes
Rohamosan amerikanizálódó (ha nem egyenesen mcdonaldizálódó) világban élünk. Csak a kihalás szélén álló állatok kapcsán emlegetünk eszményi értéket. Csak az általunk kiirtott kultúrák köznapi tárgyait tesszük múzeumi vitrinbe. Csak képmutatásból, tehetetlenségből vagy jól felfogott érdek mentén cselekszünk „jól”. Satöbbi, satöbbi. A legmérvadóbb bűnünk mégsem ezek egyike, hanem az, hogy nem fogadjuk meg Simone Weil legismertebb, a Nők Lapjában állandó mottóként szereplő mondatát: „Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk.”
A Valentin nappal megint valami olyasmire csodálkozunk rá teljes erőből, olyasmit teszünk kötelezővé, aminek evidensnek, egy szolidabb formában napi gyakorlatnak illene lennie. Nincs a kedvesünknek se név-, se születésnapja, sőt egyéb – a férfiagytól könnyen távolmaradó – évforduló sincs, és mégis be kell megint merészkedni a virágboltba, megint gesztusértékű haszontalan mütymürüttyökkel kell előállni, megint pátosztól tocsogó, nagy szavakban bővelkedő, hazug szerelmes dalokra kell andalodni.
Vétót emelek. Hadd én mondjam már meg, hogy melyik hétköznap milyen színű, és melyik piros napon húzzak ünneplőt. És legfőbbképpen, hogy mikor és kivel vagyok szerelmes, illetve azt mi módon mutatom ki. Fenét kell még ezt is intézményesíteni! Megint az ilyesmivel nagy pénzeket szakítók és az ilyesmi szeretetes dolgokat egy adagban letudni szeretők járnak jól. A pénz ügyesei és a mismásolók.
De ha már így adódott, nyilvánítsuk csak ki, amit érzünk, de csak akkor, tényleg a mai napon érezzük azt, amit ez a nap hirdet. Legelőbb is nevezzük inkább Bálint napnak.
Józing Antal
Nem tudom, szeretem-e a globalizációt, mert a túl nagy jelentéstartalmú főnevekkel csak részleteiben lehet valamit kezdeni. Például nem bánom, hogy nem túrnak bele a személyes holmijaimba a határon, hogy működik az internet, van török étterem a Mariahilfer Strassén, és az sem keserít el, hogy majd egy kellően távoli napon majd vízum nélkül meg tudom nézni a Grand Canyont. Viszont nem díjazom, hogy a multinacionális cégek kizsigerelnek városokat és családokat majd továbbállnak, hogy thaiföldi stílusú házakat építenek a balatoni nádas mellé vagy hogy egy zenekar, könyv, film vagy pattogatott kukorica sikerét az dönti el, hogy mekkora tőke és marketinggépezet áll mögötte.
Mindez úgy jön ide, hogy a Valentin-nap – és direkt nem Bálint-nap, mert az csak a dolgok újabb összekutyulása – egyértelműen a globalizáció azon melléktermékei közé tartozik, melyeket elméletben szeretünk szapulni, ám a gyakorlatban mégiscsak kellemesnek és fogyasztásra igencsak alkalmasnak bizonyulnak: ilyenek mondjuk a nagy bevásárlóközpontok, a hollywoodi szuperprodukciók vagy a gyorséttermek is.
Mert nehéz letagadni, hogy Valentin napon nem kellemetlen adni és kapni, elvonulni és összebújni, főleg mert azokkal cserebelélünk tárgyakat és érzéseket, akik eleve közel állnak hozzánk. Ami engem illet, én mindezek ellenére nem tartok Valentin-napot, de nem azért mert akkora antiglobalizációs utcai harcos lennék, hanem mert nem érzem természetesnek ezt az ünnepet, nekem valahogy nem elég a kereskedelem és a média lelkesedése, az az izzadtságszag, ahogy ezt az egészet rám akarják tukmálni. Egy darabig még én szeretném eldönteni, hogy a magánszférámban kivel és mit ünneplek.
Várnai Zsolt (Morn)
Soha egyetlen Valentin napot nem tartottunk meg még, de mindig tervezzük. Talán idén…
Azt hiszem, idén készítek Valentin-napi üdvözlőkártyát, küldök Valentin-napi SMS-t. Talán veszek virágot is, esetleg valami meglepetés-ajándékot anyucinak.
Ha beindulok, még elnevezek egy csillagot róla (58.000 Ft), rendelek egy luficsodát (24.500 Ft), sőt készíttetek egy meglepetés videót is (9900 Ft).
Rendelek meglepetés mackót (a mackó örökre barát marad – 20.000 Ft) és a hódításhoz elengedhetetlen vágykeltő feromont (7540 Ft).
Estére zenés szerelmi vallomással készülök (25.000 Ft), szerenáddal, de talán egy, kizárólag erre az alkalommal írt, vagy pénzért mással íratott verssel is előrukkolok (15.000 Ft). Végül az éjszakát egy wellness hotelben töltjük egzotikus masszázs kíséretében (68.000 Ft).
De az is lehet, hogy simán csak kidolgozzuk a belünket ezen a csütörtökön is.