Minden eszköz a kezük ügyében van, hogy valami értéket, valami szépet állítsanak elő a közös kertünkben. És erre fröccsöntenek egy kertitörpét.
A közszolgálati televízió immár évek óta nagy lelkesedéssel nyomatott produkciójának a zsűrijében idén ott ül az a Kovács Kati, akit a legjobb magyar női hanggal áldotta meg a teremtő, de aki ahelyett, hogy csak ilyen dalokat énekelt volna nekünk és a világnak, …
…. bevállalt minden vacakot:
Kovács Kati persze van annyira tehetséges és szimpatikus, hogy mindent megbocsássunk neki.
Ellentétben az állami televízióval.
Az állami televíziónak ugyanis nem bocsátható meg, hogy a kezében levő anyagi és kommunikációs hátteret nem értéképítésre és –bemutatásra, hanem a giccs piedesztára emelésére használja.
Kereskedelmi televíziózás esetében a tömegízlés kiszolgálása vagy annak üzletileg jól kiszámított rombolása – bár erkölcsi kérdéseket felvet ugyan, de - érthető gyakorlat.
A közmédia esetében azonban nincs mentség.
A kétségkívül tehetséges Oláh Ibolya is egy feledhető dallal rukkolt elő szombat este
Az állami csatorna – mivel nem kell tekintettel lennie semmire - megtehetné, hogy valódi tehetségkutatót rendez valódi tehetségeknek, zenészeknek, szövegíróknak, daloknak stb., megadva nekik azt a lehetőséget, amit megöl a pénzre és a talmi hírnévre koncentráló 21. századi tömegkommunikáció. Aztán van, aki talán sikeres lenne, lehetne róluk beszélni, vitatkozni, talán még valódi kultúrbotrány is kirobbanna.
De szép is lenne.
Ehelyett a köztévé a legröhejesebb nemzetközi dalfesztiválra toboroz magyar dalokat, és ami a legrosszabb, még komolyan is veszi a misszióját.
Mintha kerti törpe faragásra keresnének szobrászokat, azzal kecsegtetve őket, hogy a legjobban sikerült mű még akár egy burgenlandi ház előkertjét is díszítheti.
Ebből, kérném, lehetetlen jól kijönni.
Hacsak úgy nem, hogy magunkkal együtt hülyét csinálunk az egész Eurovíziós Dalfesztiválból, mint teszi ezt alkalomról alkalomra néhány bátor nemzet és bátor előadó.
Ebből a szempontból eddig a legjobb és legemlékezetesebb az ukrán transzvesztita, Verka Szergyucska 2007-es produkciója volt:
Igen, ez már tökösség.
Tavaly elküldtük ByeAlexet, aki látszólag vállalhatóbb volt mint az átlag, legalábbis a képernyőn, de amikor az énekest megláttam élőben a szombathelyi magyar dal napján, életem egyik legzavarbaejtőbb koncertélményét éltem át. És nem pozitív értelemben.
Ha Magyarország szeretne igazán nagyot durrantani az Eurovíziós Dalfesztiválon, akkor más helyen kellene keresgélni: mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, Laár András vagy a Belga háza táján.
Ehelyett megint mi történt szombat este?
A patetikus, teljesen közegidegen Rákay Philip által vezetett zsűri - kiegészítve a jobb sorsra érdemes többiekkel - szemérmesen adták a magasabbnál magasabb pontokat még a kifejezetten kínos produkcióknak (Hien, Lil C, Cserpes Laura) is.
A dalok többsége egyébként – ahogy várható volt – a teljesen érdektelen kategóriába esett, az átlag felettiek (Group'N'Swing, Depresszió, Szabó Leslie) sem lépték túl látványosan az adott műfajtól elvárható minimumot.
Király Viktor ezzel a dallal érdemelte ki a zsűri maximális pontját
Mindezek tükrében teljesen mindegy, hogy kik jutottak tovább. (A zsűrinél Király Viktor, Szabó Laslie és Marge, a közönségnél Oláh Ibolya, Group'N'Swing és a Depresszió.)
Az első elődöntő alapján azt mondom, ha rajtam múlna, Magyarországot Koppenhágában a színpadi látványtervező képviselné. Az tényleg jó volt.