Majd egy szülői értekezleten eldöntjük, mennyire sajnáljuk őket, ha egy-kettő leesik a kettőslétráról.
Nőm azzal jön haza a Szombathely egyik jó nevű középiskolájának szülői értekezletéről, hogy minden rendben a csemetével, a tanárokkal és a világgal, lesz gólyabál, kirándulás és orosz szakkör, ahogy illik, különben is tudjuk, mire számíthatunk, a nagyobbik csemetével már végigcsináltunk itt egy teljes menetet, és összességében nem bántuk meg.
Az viszont újdonságnak hangzik, hogy az osztálypénzbe az idén beépül az osztályterem festése is.
A szülők akkor döntöttek így, miután körbenéztek az adott helyiségben, amely állapotát tekintve leginkább a harmadik világot idézi, de könnyen lehet, ezzel az összehasonlítással alaposan megsértek néhány ugandai vagy afganisztáni iskolafenntartót.
Szóval a szülők nézegettek, dörzsölték a szemüket, és kellemetlenül érezték magukat. Persze eszükkel tudják, hogy sem ők, sem az osztályfőnök nem tehetnek arról, hogy pereg a festék, mállik a vakolat, a falak firkáin egészen a kezdetekig vissza lehet követni a popkultúra történelmét, de valahogy még sincs ez rendben. Így inkább vállalták, hogy saját zsebből kifestetik a falakat, vagy ha úgy jön ki, akkor vesznek festéket és maguk kifestik. Mert hát azért mégis, a tudást össze lehet ugyan egyeztetni a lepusztultsággal, de ha nem muszáj, akkor talán ne tegyük, mint ahogy a hatalmat sem lenne feltétlen muszáj összeegyeztetni a szemellenzővel és a harácsolással.
Na mármost. Kerülve mindenféle populizmust, ugyanakkor ránézve azokra a költségvetési, szakértői, pályázati, gépkocsi-beszerzési, látványberuházási és mindenféle hasznos kifizetésekre, melyekre nagy tudású és nagy tekintélyű politikusaink rábólintottak az elmúlt években, arra a következtetésre jutunk, hogy ezt a festésügyet talán mégsem a szülőkre, hanem az illetékes döntéshozókra kellene rábízni.
De szép is lenne nézni, ahogy felkapják magukra az overallt, fejükre hetyke papírcsákót nyomnak, a korongecsetet belecuppantják a diszperzites küblibe, aztán a kettős létrák tetején ide-oda tipegnek és közben bepótolják, amit slendrián vagy ostoba módon elfelejtettek. Ebben az iskolában és még a többi ötezerben.
Ha egy-kettő leesik közben a létráról, sajnálni fogjuk, de hogy őszintén-e, az majd eldöntjük egy másik szülői értekezleten.