A vasútállomástól a Szent István parkig fotóztunk.
Könyvtári kutakodás után nyakunkba vettük a várost, na meg a fényképezőgépet, és megállóról megállóra végigmasíroztunk Szombathelyen.
A múltidézést 1894-ben kezdtük, mivel akkor indultak meg a tárgyalások Szombathelyen a villamosvasút megépítéséről.
Fotó: Szombathely régen Facebook oldala
Akkor a Szent Márton utcától a Fő téren át egészen a Kálvária utcáig tervezték. A vasútvonal Kliegl József tervei alapján készült.
Fotó: Szombathely régen Facebook oldala
Az idő elteltével a villamos olyan népszerű tömegközlekedési formává vált, hogy 1900-ban kibővítették az útvonalát: az Óperint utca, Kálvária utca, Szent István park részre.
Nem csak személy, hanem áruforgalom lebonyolítására is használták a villamost.
Fontos volt, hogy a pályaudvart és a Szent István parkot, azaz a város legsűrűbben lakott részét és - ahogy az akkori források említik - „Szombathely nyilvános sétakertjét” kössék össze.
Tudta-e, hogy…
- A villamoson való közlekedés nem mindenki számára volt evidens. A tömegközlekedési eszközök széles társadalmi rétegek számára voltak hozzáférhetőek, mégis leginkább a középosztály és a kispolgárság utazott rajtuk. Az arisztokrácia rangon alulinak tartotta a villamossal való közlekedést, a szegényebb rétegeknek meg nem tellett rá.
Fotó: Szombathely régen Facebook oldala
- A villamosoknak a végállomásokról történő elindulásakor kigyulladtak a jelzőlámpák, illetve jelezték azt is, hogy nem kell sokat várni a kocsikra.
- Eleinte a járművek reggel 5 és este 11 óra között működtek, 12 perces időközökben. Később az időpont többször módosult.
- Naponta majdnem százötvenszer tették meg a távot. Nagy utasforgalom esetén két kocsi közlekedett egymás után.
- Idővel olyan népszerű lett, hogy kezdte elhódítani a teret az omnibuszoktól és a bérkocsiktól.
- A korona, a fillér pénznemre történt áttérés után a közúti vasúton egy vonaljegyért 12 fillért, gyermekjegyért 6 fillért, poggyászjegyért szintén 6 fillért kellett fizetni.
Íme az útvonal:
A végállomás vagy kitérő a szombathelyi vasútállomásnál volt.
Innen haladt a villamos a belváros felé, a Széll Kálmán utcán keresztül.
A második megállója a mai Vörösmarty utcában, az akkori Oktogonon volt.
A harmadik a Gyöngyös-hídnál, az akkori Gőzfürdőnél.
Érintette a Savaria Szálló előtti teret, a Vasvármegyei Kaszinónál volt egy újabb kitérő.
Át a Király utcán, útba ejtve a Sabaria vendéglőt és kávéházat, majd a Pollák kávéházat ment tovább a Fő tér felé.
Érintette a Szombathely házát, ami határszakasznak számított az útvonalon.
Az út a Széchenyi utcában lévő Premontrei rendház előtti megállóval folytatódott.
Át az akkori színház előtt, a Püspöki iskolai megállón keresztül.
Innen következett az 1900-ban átadott, meghosszabbított szakasz: a Perint híd megállóhely, a Híd utcai megállóhely és kitérő, valamint az Evangélikus templom előtti megállóhely.
Az egykori Csillag utcai megálló.
A Gyalogsági laktanya előtt is volt megállóhely.
A végállomás a Szent István parknál volt.
(Forrás: Kalocsai Péter: Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon 1867-1914)