Villámséta Pozsonyban (képsorozat)

Szlovákia már a paradicsomban van – tartja a közvélemény.  Lehet, de az a fővároson alig-alig látszik.

Szombaton délután a pozsonyi reptéren kellett családtagot begyűjtenünk, és mivel az napfény módfelett kimozdulásra csábított, néhány órával korábban indultunk, hogy tegyünk egy gyors sétát a szlovák fővárosban.


Először is mert 5-6 éve nem voltunk itt, másrészt pedig személyesen akartuk ellenőrizni, mi igaz abból a hitből, hogy „bezzeg a Szlovákok!”.


Nos, a néhány órás belvárosi séta konklúziói a következők:


Pozsonyban sétálva továbbra sem taglóz le az a bizonyos fővárosi hangulat.


A város általános állapota talán egy fokkal jobb, mint Budapestté, de nagyon messze van még Bécstől.


Euró ide, euró oda, az árak többsége - az előzetes várakozásainkkal ellentétben – megmaradt a magyarországi szinten.


A legnagyobb bevásárló-központot, az Euveát nem szedte szét a vásárlók hada. (Ennek alagsorában három óra hosszan ingyenes a parkolás.)

Igaz, a belvárosi vendéglátóhelyek tele voltak, és nemcsak a turistákkal.


Turisták vannak, szép számmal közülük amerikai, de – ahogy Budapesten is - sokkal több elférne belőlük.


Sok magyar szó van az utcákon, de a szlovákok továbbra is fukarkodnak a magyar nyelvű tájékoztató feliratokkal.


Pozsony régi városrésze továbbra is szép, és ezt még a turistalehúzásra szakosodott vállalkozások és a környező lakótelepek hangulata sem tudja tönkretenni.


Az a bizonyos kelet-európai hangulat - melynek része a töredezett aszfalt, a kézzel kreált feliratók és a rosszul szabott női ruhák - még messze nem vásott el. Talán sajnálnánk is, ha így lenne.