A Madách-darabot szerdán már megtekinthették a sajtó képviselői.
Utolsó simításához érkezett a szombathelyi színház Az ember tragédiájával. Jordán Tamás úgy nyúlt hozzá a tragédiához, mint az építész a Hemóhoz: a főfalakat és a tartószerkezeteket meghagyta, de közben funkcióbővítést hajtott végre.
Ahogy azt már többször hírül adtuk, január 22-én adják át az új szombathelyi színházat. Az ünnepély részleteiről nem szólnánk ismét, és valószínűleg azt is tudja mindenki, hogy a nagy esemény tiszteletére egy új darab premierje, illetve díszbemutatója is zajlik.
Jordán Tamás színházigazgató Madách Imre Az ember tragédiája klasszikusát választotta erre a célra, amely első gondolatra talán túlságosan is kézenfekvő.
Ha viszont újfent megnézzük a darabot – mellyel sokan utoljára az érettségire való felkészülés jegyében találkoztak -, akkor be kell látnunk, színházavatásra nincs nagyon más lehetőség. (Esetleg ha lenne egy megfelelő helyi szerző.)
Az ember tragédiája komplex, sokrétű és sokolvasatú, egyetemes mondanivalójú darab, amely a világ drámairodalmának a krémjébe tartozik, egyben kiváló alapanyag is. Ugyanis bármennyire is egy tömbből van kifaragva, mégis bátran hajlítható, kalapálható, hegeszthető, úgy, hogy közben – csodák-csodája – a lényege mégiscsak megmarad.
Jordán Tamás és a Weöres Sándor Színház úgy nyúlt hozzá, mint az építész az egykori szombathelyi Hemóhoz. A főfalakat, a tartószerkezeteket megtartotta, de közben sok minden átalakult, hogy jobban illeszkedjen a mai kor közönségéhez, a megváltozott funkciókhoz.
Így aztán Az ember tragédiája a Weöres Sándor Színházban egyszerre klasszikus és modern. Klasszikus, mert a lényegi dolgokban, stílusában és a nyelvezetében a hagyományokat követi, ugyanakkor modern, rövidebb az eredetinél és a játékba bevonja a digitális technikát, a televíziós, filmes megoldásokat is.
Hiába no, a mai kor emberéhez nem könnyű eljuttatni az üzenetet, főleg, ha az üzenet egy hangyányival bonyolultabb, mint a reklám- vagy politikai szlogenek.
Mindenesetre szerdán a fotóspróba után, amikor a rendező, Jordán Tamás, és a három főszereplő Szabó Győző (Ádám), Csonka Szilvia (Éva) és Mertz Tibor (Lucifer) leül beszélgetni a sajtó képviselőivel, érezhető a feszültség rajtuk. Ennek részben az az oka, hogy éppen most jöttek le a színpadról, részben az, hogy Az ember tragédiája mint színházavató nem kis munka, és hát az sem idegcsillapító, hogy még nem érkezett meg a greenbox felvételekhez a videoháttér. (Csütörtökön biztosra ígérik.)
A színpadszéli hangulat azért inkább vidám, mint szomorú.
Az Alon megjegyzésére, mely szerint a szombathelyi interpretáció inkább a pozitívak közé tartozik, Jordán Tamás azt mondja: Nincs elvetve végképp a remény, és a madách-i végszó is azt sejteti, hogy – habár kicsi az esély, még nem dőlt el véglegesen. „Lucifer a meccset elvesztette” – ezzel egyetért velünk a rendező, mire Mertz Tibor lucireferesen hozzáteszi: „Nem baj, lesz új meccs.”
Arra a kérdésünkre, hogy vajon 2011-ben mi a darab legfőbb üzenete, Jordán Tamás azt mondja:
„Régen, amikor azt mondták, hogy Az ember tragédiájának főszereplője a nép, ezt egy nagy hülyeségnek tartottam. Aztán eltelt kis idő - játszottuk a darabot a Merlinben is – és most mélyen vallom, hogy tényleg: a főszereplő a nép. És le kell vonni a konzekvenciát, hogy – Lucifer szövegével ellentétben – hiába telik el négy és félezer év a történelemben, az emberi alaptulajdonságok egy jottányit nem változnak. Nagyon aktuális szerintem a homousion- homoiusion vitája, ahol egyetlen „i” betű miatt mennek csatába. Érvényes a londoni szín üzenete is, ahol mindeni csak törtet és a saját javát akarja, Egyiptomnak meg az a tanulsága, hogy tulajdonképpen nincs demokrácia: a nép nevet cserél, de a gazda megmarad.
Képek a szerda délelőtti próbáról: