Weöres Sándor Vas megyéről

Az utóbbi napokban óhatatlanul is figyelmünk központjába került Weöres Sándor. 

És miközben az ismereteinkben mutatkozó méretes fehér foltokat igyekeztünk betömni, Kenyeres Zoltán Tündérsíp című könyvében befutottunk az alábbi Weöres Sándor-idézetbe.

Gondoltuk, felszolgáljuk afféle ünnepi utáni fogásként, mint amikor a bőséges vacsoráról még másod- vagy harmadnapra is marad egy kis desszert.

Vas megye országunk legváltozatosabb megyéje.

Sűrítve és kicsiben majdnem az egész Európa benne megtalálható.

Délkeleti szöglete, Jánosháza és környéke, mediterrán jellegű, mintha Itáliában járnánk.

De már néhány kilométerrel északabbra Karakó, a hajdani avar székhely, a kelet-európai sztyeppéket idézi.

Tovább, Celldömölk mellett a Sághegy, a Balaton menti bazalthegysor szélső tagja, kialudt vulkán, bora Badacsonyéval és Somlóéval versenyezhet.

Körülötte a Kemenes-hát, Gérce, Nagysimonyi, Csönge, az ukrán dombvidék bánatos szépségéhez hasonló.

A Rába-part, Sárvárnál vagy Hídvégnél, az erdős-lombos francia folyópartokról beszél, antik nyugalmú tájakról, ahol mintha latin pásztor-istenek őriznék gulyáikat..."

(Bevezető a Vasmegyei Képeskönyvhöz. Irodalmi Szemle, 1972.)

Weöres Sándor Szombathelyen

Nem mellesleg úgy érezzük, a költő Szombathelyhez való viszonyának finomságait is elnyomta az ünneplés zaja.

Néhány olvasóinknak talán tudunk újdonságot mondani az alábbiakkal, melyeket az szintén az említett Kenyeres Zoltán-könyvből, illetve a színházi díszbemutatóra kiadott Weöres Sándor: Szent György és a Sárkány című kiadványból gyűjtöttük össze.

• Weöres Sándor a szombathelyi Bábaképezdében született 1913. június 22-én. Azért nem Pápán, a család akkori lakóhelyén, mert a szükséges császármetszést ebben az intézményben tudták biztonságosan elvégezni.
• A gyerek Weöres Sándor a gépek iránt vonzódott, ezért íratta apja szombathelyi reáliskolába. A választáshoz hozzájárult az is, hogy a szombathelyi gimnáziumot katolikusok, a premontreiek tartották fenn, a Weöres család pedig evangélikus volt.
• 1923-tól 1927-ig az első négy osztályt magántanulóként végezte, és csak vizsgázni járt be a városba, ötödik osztályban aztán rendes tanuló lett, és tulajdonképpen ekkor került életében először közösségbe.
• Kezdetben lenyűgözte, de meg is rémítette a megyeszékhely forgataga. Erről így vallott: .Akkor Szombathely volt számomra valahogyan a metropolis, ami megadta mindazokat a nagyvárosi élményeket, amilyen méretűeket, amilyen monumentálisakat most talán New Yorktól vagy Londontól sem kapok..."
• Amikor a városba költözött, először egy Gábriel János nevű matematikatanárnál lakott, majd Pável Ágostonnál lett kosztos diák.

• Pável Ágoston nem volt iskolai oktatója, mert a leányiskolában tanított, mégis ő határozta meg előrehaladását ezekben az években, ő irányította szellemi fejlődését a növekedés legérzékenyebb korszakában.
• A szerveződő helyi irodalmi körökkel a kultúregyesületben meg a kispityeri kocsmában rendezett irodalmi ivászatokon barátkozott össze.
• Szombathelyen nyitott szellemű tanárai Kassák Lajost, Illyés Gyulát, Sárközi Györgyöt, Georgét, Rilkét olvastatták vele. Mindez azt sugallja, Szombathely nem provinciális város volt.
• Az iskolai tanulást gyakorlatilag teljesen kiiktatta életéből, a hatodik osztályban ezért megbukott, s évismétlésre szülei Győrbe íratták. Így lett vége a szombathelyi diákéveknek.
• Erről Szombathely című versében így ír:

"Életem a régi reállal lekvittelt
ehelyütt öt évet. De két tanár pikkelt,
azt mondták, nem érek egy rossz huszas nikkelt
s elüldöztek engem, a lézengő rittert."

• Prózában viszont reálisabban fogalmaz. "Az iskolával való kapcsolatom nagyon különös volt. A tanáraim egyrészt sokat foglalkoztak velem, másrészt kissé egyetemszerűen végeztem én a középiskolát, gyakran inkább az iskola mellé jártam, mint bele. Így aztán annak ellenére, hogy a tanárok részben szerettek és becsültek, mégis rúgtak egyik iskolából a másikba, mint a futball-labdát. Egyáltalán nem voltam könnyen kezelhető diák. Enyhe alkoholizmusban szenvedtem már abban az időben, és nemigen tanultam. Csak azt tanultam, ami érdekelt. És amelyik tantárgy nem vonzott, azokról szinte sejtelmem sem volt. Nem volt a tanáraimnak könnyű dolga velem, és hát középiskolás pályám ennek megfelelően elég viharos volt." (Moldován Domokos: Magnetofonbeszélgetés Kodály Zoltánról Weöres Sándor és Károlyi Amy költőkkel. Forrás, 1972)
• Egyetemistaként is rendszeresen visszatért szülővárosába. Ilyenkor Pável Ágoston Szent Imre herceg utcai házában szállt meg, innen kereste fel barátait, ismerőseit. Innen indultak a Pityer kocsmába, hogy hajnalig vitatkozzanak újabb verseikről.
• 1948 után a költő jó ideig szülőföldjén sem volt szívesen látott vendég. Hosszú szünet után, 1963 decemberében került sor szombathelyi látogatására. Szerepelt az Ady Endre Művelődési Otthon, a Tanítóképző Intézet és a megyei könyvtár rendezvényein.
• Szombathely Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1983-ban díszpolgári címet adományozott neki. Utolsó Vas megyei látogatására 1988 nyarán került sor.

Forrás:
Kenyeres Zoltán Tündérsíp (Szépirodalmi Kiadó, 1983.),
Szent György és a Sárkány (A Weöres Sándor Színház műsorfüzete a díszelőadáshoz, 2013.)