Átadták a felújított Kossuth Lajos utcai házat Szombathelyen (fotók + videó)

Az épületről:

A középkori Szombathely Forró utcája, ami a város legrégebbi utcái közé tartozik, 1894. óta viseli Kossuth Lajos nevét. A város a "turini remete" halálakor hozott határozatot a névváltoztatásról. A középkortól lakott utcához számos kultúrtörténeti emlék fűződik. Itt található Magyar László Afrika kutató és a konduktív pedagógiai gyógyítás atyja, Pető András szülőháza.

Ebben az utcában született Dobozy Péter Pál ezredes, aki az amerikai függetlenségi háborúban szerzett dicsőséget nemcsak az országnak, de Szombathelynek is.

A ház megépítésének pontos ideje is a történelem homályába vész. Biztosan római alapokon áll, akárcsak a szomszédos 9. számú házé, amelynek a folyosóin napjainkban is 1. századból származó mozaikpadlókon járnak a lakosok.

Az épület középkori eredetű. Építtetője, illetve tulajdonosa nem ismert, valószínű, hogy bérbeadási szándékkal készült, de akár itt is lakhatott. Építője sem ismert, de nem lehet kizárni, hogy Kirchmayer Károly, vagy Hötzl József volt.
A város 1857. évi kataszteri térképén 59. sz házként jelölték.
Építéstörténetének polgári kori adatai 1897-ből valók, amikor Tóth Lajos háztulajdonos udvari szárny építését határozta el.

A ház eredetileg földszintes beépítésű volt, főleg iparosok (szabó, cipész, üveges) telepedtek meg itt. Átépítése feltehetően a XIX. Század második felében kezdődött. A Walder Alajos által készített terveket a város építő bizottsága jóváhagyta és ekkor nyerte el mai alakját. A ház kultúrtörténetéhez tartozik, hogy itt élt a Divicsek család, akinek György nevű leszármazottja iskolái elvégzése után beállt a Radeczky huszárezredbe.

A 1848-as forradalom kitörésekor otthon volt szabadságon és természetesen honvéddé lett. A harcokban szerzett érdemeiért őrnagyi rendfokozatot szerzett. A szabadságharc bukása után Törökországba menekült. Bem tábornokkal együtt állt a török hadseregbe, az oroszok elleni hadjáratban nagyon kitüntette magát és lovas ezredessé lett, később Ali pasa néven magas méltóságba jutott.

Sok feljegyzés maradt a ház bérlőiről:
1900 körül Berger Henrik – marhaalkusz
Tóth Lajos – gépszíjgyártó
Gregoriusz Alajos – cukrász
Gestetter Károlyné – női szabó
1933 körül Bartos Ferenc üveg- és porcelánkereskedő
Schwatz József - „ - „”
1939 körül özvegy Szűcs Aladárné – lakatos
Thomanek Vera kalapos
1950 körül siketek cipőipari szövetkezete

1944 májusától szomorú emléket őriz az épület, ugyanis itt húzódott a gettó határa. A kényszerlakhelyet az Erzsébet királyné utca (ma Fő tér) páros számú oldala, a Sabaria vendéglő déli oldalától a Szenczy utcáig (ma:Bejczy utca), innen a Kossuth Lajos utca  páratlan számú házai a villamos telepig, a Thököly Imre utca páros oldala, a Zrínyi Ilona utca páratlan oldala, a Brenner János utca páros oldala alkotta, magában foglalva a neológ zsinagógát, a Batthyány tér 9. számú házat is. A falakkal nem övezett részeket három méter magas deszkakerítéssel vették körül.

Az épület 1960-óta műemlék.

Itt született 1899-ben Gál Geláz, Gregorius Alajos cukrász és Lukács Mária, Nándor nevű gyermeke. 1917-ben lépett a bencés rendbe ahol a Geláz nevet kapta.
Ekkor kérelmezte a név magyarosítását. 1922-ben pappá szentelték.

Természetrajz tanári diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte. Ugyanitt 1939-ben ornitológiából doktorált. Tudományos munkásságában a költöző madarak endokrin rendszerének kutatásával foglalkozott.  Doktori fokozatot A madarak pajzsmirigyének ciklikus változási c. dolgozatával szerzett.  Nyugdíjas éveiben a pannonhalmi arborétumot gondozta. Jelentősen növelte a telepített növények fajszámát. Nevéhez fűződik a Jerikói lonc (lonicera caprifolium) meghonosítása.

Szenvedélyes fotós volt. Érdeklődő tanítványait szakkörök keretében oktatta a fényképezés és fotóelőhívás technikájára. Több ezer darabból álló fénykép gyűjteményét a pannonhalmi Főapátság fotótára őrzi.
Emléktábláját 2010-ben, a Magyar Tudomány napján helyezték el a ház falán.