Szellemes kritikák és továbblépési ötlettelenség.
Nem vagyunk egy tüntetős egyetem – állapítja meg kedves ismerősöm, látva, hogy úgy százan gyűltek össze a Savaria Egyetemi Központ (SEK) aulájába meghirdetetett hallgatói fórumra.
A házigazda a HÖK, előbb IMF-plakát mintás lapokat oszt szét - „Nem engedünk a kormánynak”, „Eladósodott fiatalság? Nem.” – aztán Hurtik Péter elnök beszél, a lényeg: Nem értenek egyet az államilag finanszírozott keretszámok csökkentésével, a röghöz kötéssel, ezen még lehet változtatni – mondja.
Az a száz ember, aki ott volt, ezzel mind egyetért, fel is tették a kezüket, el is fogadták a közös tiltakozás tartalmát.
Viszont, hogy hogyan lépjenek tovább, ahhoz nem nagyon volt ötletük.
A hozzászólások inkább arról szóltak, hogy az egyetemisták – akiket közvetlenül a pénztárcájukon keresztül ezek az intézkedések nem érintenek – nagyon is jól átlátják, hogy mire fut ki az orbáni felsőoktatás-politika: a SEK-et még a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe hozza a keretszámcsökkentés gazdaságilag, ez a mostani hallgatókat is érinti – mondja az egyik felszólaló.
A másik azzal toldja meg, hogy egy lebutított ország a cél, mert azt jobban lehet uralni. Az is elhangzik, hogy ha így haladunk, a gyerekeinknek már az általános iskola is fizetős lesz. A megszólaló hozzátette, hogy ez most elég hihetetlennek tűnik, de néhány éve azt sem tudták elképzelni, hogy ilyen kevés egyetemista (tíz és félezer fő) kerülhet be a tandíjmentesen a felsőoktatásba.
Szellemes kritika éri az egyetemisták teljesítményéről (túl sokáig tart megszerezni a diplomájukat, öt-hat évig lébecolnak az egyetemen) szóló véleményeket. Az egyik hallgató kijelenti: A világon minden tizedik ember kínai, majd megszámolta a társait, és a tizedikre kimondta: „Te kínai vagy. Ennyit a statisztikáról.”
Prof. dr. Gadányi Károly rektorhelyettes, a SEK elnöke szerint a probléma nem csak az egyetemet, hanem a várost is érinti, a fiatalság elvándorol a városból, egyetem nélkül főleg, és ide se fog jönni senki, a következő népszámlálás újabb meglepetést hozhat. Az elnöknek szimpatikusak az értelmiség (a hallgatók) felelősségére apelláló hozzászólások: meg kell szólalni a következő generációért, hogy ők is megkapják azt a lehetőséget, amit az előttük járók megkaptak. Elmondja azt is, az egyik szomszédos országban hét egyetemet avattak az elmúlt években, de egy brüsszeli tisztviselő is azt mondta neki, az az ország vészeli át legjobban a válságot, amelyik legtöbbet fektet az oktatásba.
Egy volt egyetemi polgár, ma pedagógus arról számol be, hogy a diákjai körében is érzékeli a bizonytalanságot: már a tavalyi keretszámcsökkentés (amely egyes szakokat, szakmákat érintett) is az utolsó pillanatban kényszerítette a már jól meghatározott céllal tanuló középiskolásokat váltásra, a mostani még jobban elbizonytalanítja azokat, akik azzal a céllal mentek gimnáziumba, hogy utána továbbtanuljanak.
Egy gimnazista is kiállt a plénum elé: négy évig keményen küzdött, hogy megvalósíthassa az álmait, és egyszer egyetemista lehessen, most „Hoffman Rózsa elintézte, hogy ezekből az álmokból ne sok maradjon.” Beszámolt arról is, osztálytársai legyintettek, amikor hívta őket a hallgatói fórumra: Minek tiltakozni, úgyse változik semmi…
A hallgatók is szorgalmazták a középiskolások bevonását a tiltakozásokba, össze kell fogni, mondták, Schiller Erzsébet oktató viszont arra kérte a fiatalokat a megjelentek létszámát látva, hogy előbb egymással fogjanak össze.
A HÖK-ösök is arról számoltak be, hogy társaik közül sokan szintén nem látják foganatját a vélemény-nyilvánításnak. Abban viszont megállapodnak, hogy ma (csütörtökön) egy újabb akcióval lépnek elő. (Hogy mivel, azt nem hozták nyilvánosságra.)
A fórumon ott volt Nemény András országgyűlési képviselő (MSZP) és Horváth Zoltán városi képviselő (LMP), de nem szólaltak fel. Megszólalt viszont a Szolidaritás egyik helyi aktivistája, aki nem csak egy ugyancsak diákhitelből tanult fiatal anyjaként szólalt meg, hanem segítséget is felajánlott az egyetemistáknak a további megmozdulásukhoz.
Egy óra alatt vége lett a fórumnak, kezdődött a karácsonyi gálaműsor. A háttérben széles felirat hirdeti a gólyabáli jegyeket. Jövőre vajon hány gólyát avatnak Szombathelyen?
Hitek és tévhitek
Elolvasván egy korábbi cikkhez fűzött kommentárokat, teszek egy óvatos kísérletet a tévhitek eloszlatására.
- 1. Az egyetemisták nem teljes tandíjmentességért vonulnak az utcára. Egyetlen hallgató, oktató, rektor nem állt elő azzal a követeléssel, hogy mindenki számára legyen ingyenes minden kar, minden szak, a tanulmányok végéig.
- 2. A tandíj ma is létezik, államilag finanszírozott helyre erre a tanulmányi évre 48.000 fiatalt vettek fel, míg 30.000 diák tandíjas helyen kezdte meg a tanulmányait. A mostani konfliktus oka, hogy egyrészt Orbán nem ezt ígérte (emlékezzünk tán a 2008-as népszavazásra), a másik, hogy a jelenlegi keretszám-csökkentés azt jelenti, hogy a jelenlegihez képest közel egyötödére csökkenne a tandíjmentes helyekre felvehető hallgatók létszáma. (Ez 10.500 fő. A szegedi egyetemen jelenleg összesen 6000 diák tanul „ingyen”.)
- 3. Tévhit, hogy az állami finanszírozásos helyre bejutott hallgatók jól elvannak hosszú évekig az adófizetők pénzén, és nem érdekük minél előbb abszolválni a diplomát. A rendszer úgy működik, hogyha valaki egy adott félévben nem teljesíti az egyetemen érvényes „normát,” kiesik a tandíjmentességből, fizet a tanulmányaiért, és elveszíti – ha volt neki – a szociális támogatást, de még a kollégiumi férőhelyet is akár.
- 4. Az igaz lehet, hogy valamelyest nőtt a diplomás munkanélküliek aránya. Tény viszont az, hogy a legfeljebb szakmunkás végzettségűek körében a foglalkoztatottság valamivel alatta van a 40 százaléknak (ez kb. 15 százalékkal rosszabb az országos átlagnál), diplomások körében a foglalkoztatottság valamivel alatta marad a 80 százaléknak, ami 25 százalékkal jobb, az országos átlagnál. A legfeljebb szakmunkás végzettségűek körében a munkanélküliek aránya 25 százalék, a diplomások körében 4 százalék.