A tervek szerint egy éven belül hasznosítják a régi szombathelyi városi strand területét. Közösségi terek, játszótér, kutyafuttató vagy sportpálya kialakítása szerepel az elképzelések között.
Hetek óta cső- és betondarabok, föld-, faág- és levélkupacok csúfítják a csaknem nyolcvan évvel ezelőtt megnyílt, de strandként éppen 40 éve nem használt terület medencéjének egy részét. A medencét szalaggal körbekerítették, s balesetveszélyre, illetve munkaterületté nyilvánításra felhívó feliratot is kihelyeztek.
Németh Zsolttól, a Szombathelyi Sportközpont és Sportiskola Nonprofit Kft. ügyvezetőjétől megtudtuk, a jelenlegi munkálatok célja a balesetveszély elhárítása, ami a medence feltöltését jelenti.
Egy, a Markusovszky utcára nyíló kis kapun át megközelíthető létesítmény – a Szombathelyi Sportközpont és Sportiskola Nonprofit Kft. „nyitott kapuk” kezdeményezése okán – sportolásra, valamint a szabadidő eltöltésére ingyenesen használható; a témáról tavaly részletesen írtunk. Ezért az egykori strand területére gyerekek is bejárnak, akikre fokozottan veszélyt jelent az üresen álló medence.
Németh Zsolt elmondta, a munkálatok elvégzéséhez nem áll a Kft. rendelkezésre anyagi forrás, ezért a feltöltésre szakaszosan kerül sor, akkor, amikor a városban például járdaépítés, építkezés következtében betondarabok vagy éppen föld válik feleslegessé. A cég tervei szerint ebben a tempóban egy éven belül temetik be a medencét.
A feltöltéssel egységes, már kihasználható zöld terület jön majd létre, amely több célra is hasznosítható lesz. A cél az élhetőség. Az ügyvezető szerint közösségi terek, játszótér vagy sportpálya kialakítása épp úgy szóba jöhet, mint például az, hogy kutyafuttatóvá alakítják, hiszen ezen a városrészen jelenleg nincs ilyen terület.
Ami biztos, hogy az egykori városi strand utóda semmilyen formában nem nyitja meg a kapuit, mivel egyrészt az Európai Unió előírásai miatt ez kivitelezhetetlen, másrészt létezik már egy városi strand, ami ráadásul pillanatnyilag veszteséges.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy a város ezzel hosszú idő után lemondott-e arról, hogy értékesítse a több százmillió forintot érő – nem egyszer parázs politikai viták tárgyául szolgáló – területet, az ügyvezető úgy vélekedett, ha eddig nem kapkodtak érte a befektetők, könnyen lehet, hogy ezután sem fognak. (Ráadásul a vásárló nem is használhatná akármire, lakóparkot például nem építhetne rá, de jó ideje a város se tudta említésre méltó eredménnyel hasznosítani azon kívül, hogy nyári táborok helyszíne volt.) Azzal viszont, hogy nem árválkodik kihasználatlanul, az enyészet helyett remélhetőleg nem csupán anyagi vonatkozásban nő a korábban szép napokat megélt terület értéke.