A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Vas megyei kamarában tartott előadást. Szerinte a 2010-ben elindított gazdasági folyamatok fenntarthatók. Finomhangolásokra még szükség van.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Vas megyei kamarában tartott előadást. Szerinte a 2010-ben elindított gazdasági folyamatok fenntarthatók. Finomhangolásokra még szükség van, és meg kell akadályozni a visszarendeződést.
Utóbbi kapcsán a szakember Robert Ficót hozta példaként: a szlovák politikus megígérte a választóknak: amennyiben a 2006–2010-es időszak után 2012-ben újra a miniszterelnöki székbe ülhet, megszünteti az egykulcsos személyi jövedelemadót. Ezt is tette, méghozzá úgy, hogy az intézkedés az adófizetők 0,4 százalékát érintette – vagyis a szabályozás tulajdonképpen megtartotta az adórendszer egykulcsosságát.
Az elnök úgy látja, az elmúlt négy évben professzionális, jól működő, világos, egy irányba tartó, kiszámítható a magyar gazdaságpolitika, amelynek működő, sikeres, fenntartható pályán álló gazdaság az eredménye. Mindez annak köszönhető, hogy a politika, a gazdaság és a közigazgatás szereplői között valós az együttműködés, hiszen a felek belátták, hogy sikeres politikai vezetés nélkül nincs eredményes gazdaság, s ugyanez igaz fordított esetben is.
Parragh László a magyar gazdaság jelenlegi helyzetének és jövőjének leírását a hazai és a német gazdaság összehasonlításával kezdte. Azt mondta, ha elemezzük, hogy a 2008-as pénzügyi–gazdasági világválság következtében miért volt jóval nagyobb a magyar gazdaság visszaesése, illetve ezt követően miért növekedett lényegesen lassabb ütemben, megkapjuk a válaszokat a legfontosabb kérdésre: Hol rontottuk el?
Úgy vélekedett, az alacsony növekedés egyik oka, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások hatékonysága lényegesen elmarad nyugat-európai társaik termelékenységétől.
A 2010-es gazdaságpolitikai fordulat úgynevezett transzformációs veszteségek sorát eredményezte. Ezek rövidtávon lassítják a gazdaságot, viszont már középtávon stabilizálják a költségvetés helyzetét. Ilyen a devizahitelezés leállítása, amely gyakorlatilag megállította például az ilyen formában egyébként fenntarthatatlan lakásépítéseket. Hasonló veszteség az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségeinek szűkítése, a különadók kivetése, a pénzügyi rendszerek átalakítása vagy éppen a plázastop is.
Parragh részletesebben szólt a rezsicsökkentés pozitív hatásairól. Elmondta, a lakossági energiaár-csökkentés eredményeképp 2013-ban főképp a középréteg pénzügyi megtakarítása 1100 milliárd forinttal nőtt, az eladósodottsága pedig 430 milliárddal csökkent. Mindez a magyar GPD öt százalékát jelenti, s a folyamat egyre gyorsul. Másik eredmény: a rezsicsökkentés hatására a fogyasztás statisztikailag nőtt.
Szóba került az is, hogy a hazai energiaárak a versenyszektorban 2013-ig egyharmaddal voltak magasabbak, mint a visegrádi országokban, jelenleg Magyarországon 3–4 százalékkal kerül kevesebbe az ipari áram és gáz.
Az elnök véleménye az, hogy a jövőben számos, tabukat döntögető vita lesz arról a kérdésről, hogy az energiaárak versenyképességi elemek vagy profittermelő eszközök-e? A magyar kormány az előbbi mellett tette le a voksát. A probléma nagyságát jól érzékelteti: az USA-ban a hazai árak egyharmadába kerül az ipari energia. Az olcsó energia pedig hatalmas versenyelőny egy ország számára.
A gazdasági alrendszerek átalakítása azért volt halaszthatatlan, mert amíg 1990 és 2010 között a magyar GDP 13,5-szeresére, az államadósság 21-szeresére, az adósságszolgálat pedig (az az összeg, amit ténylegesen fizetni kell) 25-szörösére nőtt. Ezt az aránytalanságot egy struktúra sem viseli el.
Szlovákia 2000-ben, Németország pedig 2004-ben már elvégezte azokat az átalakításokat, amelyeket hazánk az utóbbi négy évben: teljesítményközpontú adórendszert vezettek be, átalakították a foglalkoztatási szabályokat, a segélyezési és a nyugdíjrendszert. Az elnök szerint többek között kezelhetetlen volt, hogy a Magyarországon nyugdíjba vonulók kétharmadát az előnyugdíjasok adták, de az is, hogy bizonyos esetekben a különféle segélyek révén több pénzhez lehetett hozzájutni, mint munkával.
Parragh szerint az oktatási rendszerben elkerülhetetlen a duális képzés bevezetése, valamint a felsőoktatás és a szakképzés közötti merev korlátok lebontása. A vállalatok nagy része technikusokat keres, olyan szakembereket, akik a szakmunkásoknál többet tudnak, de nem fejlesztő mérnökök, hanem üzemmérnökök. Az elnök úgy fogalmazott, bármennyire is tetszik a felsőoktatási intézményeknek a tudósképző szerep, leginkább a munkát megfogni tudó szakemberek képzésére van szükség. A felsőoktatás szerkezeti hibáiról szólva megtudtuk: a főiskolákon, egyetemeken jelenleg 550 ezer férőhely van, erre 320 ezer hallgató jut; utóbbiak száma demográfiai folyamatok miatt ráadásul folyamatosan csökken. De a felnőttképzés átalakítása is elengedhetetlen.
Az elnök kiemelte a közigazgatás reformját is. Az elmúlt négy évben gyakorlatilag eltűntek a régiók – hiszen (tette fel a kérdést) hogyan tudott volna együttműködni egy olyan régió, amelynek Győr és Nagykanizsa is a része, de Tatabánya nem?
A parlament átalakításának egyik jelentős eredménye, hogy a polgármesterek, így a csaknem 90 városvezető alkotta önkormányzati lobbi tagjai már nem ülnek ott a padsorokban.
Parragh kijelentette: rossz pályára vitte a magyar gazdaságot egyebek mellett a korábbi hibás állami szerepfelfogás (mikor van szükség piaci és állami irányításra?), hogy az ország lemondott az iparról (ma már a visegrádi országok egységesen azt vallják, iparosítás nélkül nem tudnak fejlődni), s történelmi bűnnek nevezte, hogy 2010 előtt a kormány és a jegybank nem hangolta össze tevékenységét.
Meglátása szerint 2012-től a magyar gazdaság növekedési görbéje a korábbi néhány év tendenciájához képest meredekebb, s ez a pálya a következő két–három negyedévben fenntarthatónak tűnik. Magyarország felismerte az érdekeit, s ezt képviseli is – tette hozzá. Meglátása szerint „ilyen mértékű változások békeidőben nem szoktak bekövetkezni”, ami azt jelenti, hogy „bizonyos szempontból a politika átlépte a saját árnyékát”.
Az elmúlt napokban két olyan rendezvénynek is otthont adott a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, amelyek a kis- és középvállalkozások (kkv) fejlesztésének lehetőségeivel, illetve a beruházások lehetséges pénzügyi forrásaival kapcsolatos kérdéseket boncolgattak. Ezek egyike volt az, amelyen Parragh László tartott előadást. A konferencia a Széchenyi Kártya Programról tájékoztatta az érdeklődőket.
Harangozó Bertalan
A rendezvényen köszöntőt mondott Harangozó Bertalan kormánymegbízott, aki a KSH 2013-as évre vonatkozó, március végén megjelent adataiból szemezgetett. Elmondta: a vasi cégek 90 százaléka kis- és középvállalkozás, ők a foglalkoztatottak nagyjából háromnegyedének adnak munkát.
Kifejtette, országos viszonylatban Vas megyében a foglalkoztatási ráta a harmadik legmagasabb, a havi bruttó átlagkereset az egy évvel korábbihoz képest 5 százalékkal több, immár 200 ezer forintnál magasabb összeg, ezzel a megye a 8. helyen áll. A munkanélküliség 5,4 százalékos, Győr–Moson–Sopron megye és Budapest után ez a harmadik legalacsonyabb szám. 2013 végén 1750 betöltetlen álláshely volt Vas megyében, 1028-cal több, mint egy évvel korábban, s egy felkínált álláshelyre az egy évvel korábbi 12 helyett 4 álláskereső jutott. Azaz elmondható, Vasban már munkaerőhiány van.
Harangozó Bertalan hangsúlyozta, a kormány határozottan kiáll a magyar vállalatok fejlesztése mellett, egyebek mellett azzal, hogy a korábbi 15–17 százalék helyett az európai uniós források 60 százalékát fordítja gazdaságfejlesztésre a 2014–2020 közötti költségvetési időszakban. További cél a jelenlegi kétezer exportképes hazai kkv számának meghatszorozása. A területi államigazgatás a jogszabályokban rögzítetteken kívül is minden eszközzel együtt kíván működni a gazdaság szereplőivel – hangsúlyozta a kormánymegbízott, aki a Széchenyi Kártyáról úgy vélekedett, hogy az jó eszköz a kkv-k pénzügyi forrásainak megteremtéséhez.
Piac & Profit konferencia
A másik rendezvényen, a 11. alkalommal Szombathelyre érkezett Piac & Profit Kiadó Pénz, de honnan? elnevezésű országos roadshow-n a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklus pályázati forrásairól, a kkv-k számára elérhető operatív programokról esett szó.
Ahogy Demcsák Lajos kiadóigazgató bevezetőjében fogalmazott, mindezt azon cégek képviselői mondják el az érintetteknek, akik a kormánypolitikát közvetítik a vállalkozások felé.
Molnár Miklós szombathelyi alpolgármester köszöntőjében kifejtette: a városban olyan mértékű gazdaságfejlesztés valósult meg az utóbbi években, amelynek köszönhetően jelentősen, 2010-hez képest 2013-ra 45 százalékkal nőtt az önkormányzat iparűzési adó bevétele. Jól jött az adósságkonszolidáció is, bár Szombathely e segítség nélkül is képes lett volna adósságának kezelésére, hiszen az önkormányzat 2012-ben és 2013-ban már nem vett fel újabb hitelt, 2011-ben is csak olyat, amelyet a korábbi hitelek tőke- és kamattörlesztéseire fordított. Egyébként pedig a település az elmúlt években egyetlen hitelét sem ütemezte át, és nem késett a törlesztő részletek fizetésével.
A megyeszékhelyen komoly gazdaságfejlesztési potenciál van – hangsúlyozta az alpolgármester –, a városvezetés pedig minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a fejlődés kibontakozását. A legfontosabb, hogy megfelelő számú képzett munkaerő álljon a cégek rendelkezésére – csak idén körülbelül 1500 munkásra lesz szükségük, két–három éven belül pedig 400 mérnökre, különben a gazdaság fejlődése megtörik. S ha fejlődnek a „nagyok”, akkor húzzák magukkal a beszállítókat is, így a számítások szerint a jelenlegi évente 6,3 milliárd forintos iparűzési adó bevétel 2018-ra 9 milliárd forintra nőhet, amely nagy részét a gazdaság további fejlesztésére költené a város.
A Piac & Profit konferencia előadásainak anyagait itt, a Széchenyi Kártya Program részleteit pedig ide kattintva tanulmányozhatják.
Utóbbi kapcsán a szakember Robert Ficót hozta példaként: a szlovák politikus megígérte a választóknak: amennyiben a 2006–2010-es időszak után 2012-ben újra a miniszterelnöki székbe ülhet, megszünteti az egykulcsos személyi jövedelemadót. Ezt is tette, méghozzá úgy, hogy az intézkedés az adófizetők 0,4 százalékát érintette – vagyis a szabályozás tulajdonképpen megtartotta az adórendszer egykulcsosságát.
Az elnök úgy látja, az elmúlt négy évben professzionális, jól működő, világos, egy irányba tartó, kiszámítható a magyar gazdaságpolitika, amelynek működő, sikeres, fenntartható pályán álló gazdaság az eredménye. Mindez annak köszönhető, hogy a politika, a gazdaság és a közigazgatás szereplői között valós az együttműködés, hiszen a felek belátták, hogy sikeres politikai vezetés nélkül nincs eredményes gazdaság, s ugyanez igaz fordított esetben is.
Parragh László a magyar gazdaság jelenlegi helyzetének és jövőjének leírását a hazai és a német gazdaság összehasonlításával kezdte. Azt mondta, ha elemezzük, hogy a 2008-as pénzügyi–gazdasági világválság következtében miért volt jóval nagyobb a magyar gazdaság visszaesése, illetve ezt követően miért növekedett lényegesen lassabb ütemben, megkapjuk a válaszokat a legfontosabb kérdésre: Hol rontottuk el?
Úgy vélekedett, az alacsony növekedés egyik oka, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások hatékonysága lényegesen elmarad nyugat-európai társaik termelékenységétől.
A 2010-es gazdaságpolitikai fordulat úgynevezett transzformációs veszteségek sorát eredményezte. Ezek rövidtávon lassítják a gazdaságot, viszont már középtávon stabilizálják a költségvetés helyzetét. Ilyen a devizahitelezés leállítása, amely gyakorlatilag megállította például az ilyen formában egyébként fenntarthatatlan lakásépítéseket. Hasonló veszteség az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségeinek szűkítése, a különadók kivetése, a pénzügyi rendszerek átalakítása vagy éppen a plázastop is.
Parragh részletesebben szólt a rezsicsökkentés pozitív hatásairól. Elmondta, a lakossági energiaár-csökkentés eredményeképp 2013-ban főképp a középréteg pénzügyi megtakarítása 1100 milliárd forinttal nőtt, az eladósodottsága pedig 430 milliárddal csökkent. Mindez a magyar GPD öt százalékát jelenti, s a folyamat egyre gyorsul. Másik eredmény: a rezsicsökkentés hatására a fogyasztás statisztikailag nőtt.
Szóba került az is, hogy a hazai energiaárak a versenyszektorban 2013-ig egyharmaddal voltak magasabbak, mint a visegrádi országokban, jelenleg Magyarországon 3–4 százalékkal kerül kevesebbe az ipari áram és gáz.
Az elnök véleménye az, hogy a jövőben számos, tabukat döntögető vita lesz arról a kérdésről, hogy az energiaárak versenyképességi elemek vagy profittermelő eszközök-e? A magyar kormány az előbbi mellett tette le a voksát. A probléma nagyságát jól érzékelteti: az USA-ban a hazai árak egyharmadába kerül az ipari energia. Az olcsó energia pedig hatalmas versenyelőny egy ország számára.
A gazdasági alrendszerek átalakítása azért volt halaszthatatlan, mert amíg 1990 és 2010 között a magyar GDP 13,5-szeresére, az államadósság 21-szeresére, az adósságszolgálat pedig (az az összeg, amit ténylegesen fizetni kell) 25-szörösére nőtt. Ezt az aránytalanságot egy struktúra sem viseli el.
Szlovákia 2000-ben, Németország pedig 2004-ben már elvégezte azokat az átalakításokat, amelyeket hazánk az utóbbi négy évben: teljesítményközpontú adórendszert vezettek be, átalakították a foglalkoztatási szabályokat, a segélyezési és a nyugdíjrendszert. Az elnök szerint többek között kezelhetetlen volt, hogy a Magyarországon nyugdíjba vonulók kétharmadát az előnyugdíjasok adták, de az is, hogy bizonyos esetekben a különféle segélyek révén több pénzhez lehetett hozzájutni, mint munkával.
Parragh szerint az oktatási rendszerben elkerülhetetlen a duális képzés bevezetése, valamint a felsőoktatás és a szakképzés közötti merev korlátok lebontása. A vállalatok nagy része technikusokat keres, olyan szakembereket, akik a szakmunkásoknál többet tudnak, de nem fejlesztő mérnökök, hanem üzemmérnökök. Az elnök úgy fogalmazott, bármennyire is tetszik a felsőoktatási intézményeknek a tudósképző szerep, leginkább a munkát megfogni tudó szakemberek képzésére van szükség. A felsőoktatás szerkezeti hibáiról szólva megtudtuk: a főiskolákon, egyetemeken jelenleg 550 ezer férőhely van, erre 320 ezer hallgató jut; utóbbiak száma demográfiai folyamatok miatt ráadásul folyamatosan csökken. De a felnőttképzés átalakítása is elengedhetetlen.
Az elnök kiemelte a közigazgatás reformját is. Az elmúlt négy évben gyakorlatilag eltűntek a régiók – hiszen (tette fel a kérdést) hogyan tudott volna együttműködni egy olyan régió, amelynek Győr és Nagykanizsa is a része, de Tatabánya nem?
A parlament átalakításának egyik jelentős eredménye, hogy a polgármesterek, így a csaknem 90 városvezető alkotta önkormányzati lobbi tagjai már nem ülnek ott a padsorokban.
Parragh kijelentette: rossz pályára vitte a magyar gazdaságot egyebek mellett a korábbi hibás állami szerepfelfogás (mikor van szükség piaci és állami irányításra?), hogy az ország lemondott az iparról (ma már a visegrádi országok egységesen azt vallják, iparosítás nélkül nem tudnak fejlődni), s történelmi bűnnek nevezte, hogy 2010 előtt a kormány és a jegybank nem hangolta össze tevékenységét.
Meglátása szerint 2012-től a magyar gazdaság növekedési görbéje a korábbi néhány év tendenciájához képest meredekebb, s ez a pálya a következő két–három negyedévben fenntarthatónak tűnik. Magyarország felismerte az érdekeit, s ezt képviseli is – tette hozzá. Meglátása szerint „ilyen mértékű változások békeidőben nem szoktak bekövetkezni”, ami azt jelenti, hogy „bizonyos szempontból a politika átlépte a saját árnyékát”.
Az elmúlt napokban két olyan rendezvénynek is otthont adott a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, amelyek a kis- és középvállalkozások (kkv) fejlesztésének lehetőségeivel, illetve a beruházások lehetséges pénzügyi forrásaival kapcsolatos kérdéseket boncolgattak. Ezek egyike volt az, amelyen Parragh László tartott előadást. A konferencia a Széchenyi Kártya Programról tájékoztatta az érdeklődőket.
Harangozó Bertalan
A rendezvényen köszöntőt mondott Harangozó Bertalan kormánymegbízott, aki a KSH 2013-as évre vonatkozó, március végén megjelent adataiból szemezgetett. Elmondta: a vasi cégek 90 százaléka kis- és középvállalkozás, ők a foglalkoztatottak nagyjából háromnegyedének adnak munkát.
Kifejtette, országos viszonylatban Vas megyében a foglalkoztatási ráta a harmadik legmagasabb, a havi bruttó átlagkereset az egy évvel korábbihoz képest 5 százalékkal több, immár 200 ezer forintnál magasabb összeg, ezzel a megye a 8. helyen áll. A munkanélküliség 5,4 százalékos, Győr–Moson–Sopron megye és Budapest után ez a harmadik legalacsonyabb szám. 2013 végén 1750 betöltetlen álláshely volt Vas megyében, 1028-cal több, mint egy évvel korábban, s egy felkínált álláshelyre az egy évvel korábbi 12 helyett 4 álláskereső jutott. Azaz elmondható, Vasban már munkaerőhiány van.
Harangozó Bertalan hangsúlyozta, a kormány határozottan kiáll a magyar vállalatok fejlesztése mellett, egyebek mellett azzal, hogy a korábbi 15–17 százalék helyett az európai uniós források 60 százalékát fordítja gazdaságfejlesztésre a 2014–2020 közötti költségvetési időszakban. További cél a jelenlegi kétezer exportképes hazai kkv számának meghatszorozása. A területi államigazgatás a jogszabályokban rögzítetteken kívül is minden eszközzel együtt kíván működni a gazdaság szereplőivel – hangsúlyozta a kormánymegbízott, aki a Széchenyi Kártyáról úgy vélekedett, hogy az jó eszköz a kkv-k pénzügyi forrásainak megteremtéséhez.
Piac & Profit konferencia
A másik rendezvényen, a 11. alkalommal Szombathelyre érkezett Piac & Profit Kiadó Pénz, de honnan? elnevezésű országos roadshow-n a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklus pályázati forrásairól, a kkv-k számára elérhető operatív programokról esett szó.
Ahogy Demcsák Lajos kiadóigazgató bevezetőjében fogalmazott, mindezt azon cégek képviselői mondják el az érintetteknek, akik a kormánypolitikát közvetítik a vállalkozások felé.
Molnár Miklós szombathelyi alpolgármester köszöntőjében kifejtette: a városban olyan mértékű gazdaságfejlesztés valósult meg az utóbbi években, amelynek köszönhetően jelentősen, 2010-hez képest 2013-ra 45 százalékkal nőtt az önkormányzat iparűzési adó bevétele. Jól jött az adósságkonszolidáció is, bár Szombathely e segítség nélkül is képes lett volna adósságának kezelésére, hiszen az önkormányzat 2012-ben és 2013-ban már nem vett fel újabb hitelt, 2011-ben is csak olyat, amelyet a korábbi hitelek tőke- és kamattörlesztéseire fordított. Egyébként pedig a település az elmúlt években egyetlen hitelét sem ütemezte át, és nem késett a törlesztő részletek fizetésével.
A megyeszékhelyen komoly gazdaságfejlesztési potenciál van – hangsúlyozta az alpolgármester –, a városvezetés pedig minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a fejlődés kibontakozását. A legfontosabb, hogy megfelelő számú képzett munkaerő álljon a cégek rendelkezésére – csak idén körülbelül 1500 munkásra lesz szükségük, két–három éven belül pedig 400 mérnökre, különben a gazdaság fejlődése megtörik. S ha fejlődnek a „nagyok”, akkor húzzák magukkal a beszállítókat is, így a számítások szerint a jelenlegi évente 6,3 milliárd forintos iparűzési adó bevétel 2018-ra 9 milliárd forintra nőhet, amely nagy részét a gazdaság további fejlesztésére költené a város.
A Piac & Profit konferencia előadásainak anyagait itt, a Széchenyi Kártya Program részleteit pedig ide kattintva tanulmányozhatják.