Jackie: Natalie Portman - Az esendő ember elképesztően erős

Szenkovits Péter

2017.02.15

teremtuccse.blogspot.hu.

Hirdetés


Azokban a golyókban is benne volt a Jóisten, amelyek eltalálták JFK (John Fitzgerald Kennedy, született: 1917; az USA 35. elnöke) fejét Dallasban,1963. november 22-én. Abban is, ami nem volt halálos, s abban szintúgy, amely szétfröccsentette az agyvelejét. Minderről is tűnődik Jacqueline Kennedy (1929-1994) lelki atyja a Jackie című amerikai-francia-chilei filmdrámában.

A valóság és a film

E soraimban szintúgy benne van az abszolút létező? De hát akkor mi múlik rajtam/rajtunk? Ebben az égi-földi „bújócskában” ez az egyik legfurább talány. Bizonyos sávokat, rétegeződéseket - oh, egek, még mi mindent! - képtelenek vagyunk érzékelni, érteni, átlátni.  

Ha egy filmalkotás ilyeténképpen inspirál engem/bennünket, azt jelentheti/jelezheti: létművészeti produkcióról van szó. A Jackie az.

Natalie Portman tökéletes first lady.

Jacqueline tíz év két hónap házasság (1953. szeptember 12. – 1963. november 22.) után veszíti el – golyó általi halálra ítélt – párját. Millió darabra törik, akár egy szétrobbanó kristálygömb. És ekkor történik meg a csoda, ami a filmből is süt: az esendő ember elképesztő energia-mozgósításra képes.

Persze nem „csak” Kennedyvel végzett az orvlövész, hanem bizonyos szempontból Jackie-vel és egy egész nemzettel is.

S a folyamatosan mindenben, mindenkiben, mindenkor ott lévő Örökkévaló, definiáljuk ezúttal ekképpen: nem hagyja cserben sem az özvegyet, s „rajta keresztül” az Egyesült Államok népét sem.

Jackie nem csak magát szedi össze s építi újjá, heroikus küzdelmek árán, természetesen, hanem sugározza: a méltóságot, az elnök-férjhez és annak szellemi örökségéhez való ragaszkodást, a végső tisztesség olyan módon való megadását, ami szinte emberfeletti s mégis igen-igen emberi, bensőséges. Megtisztít, vigasztal, segíti nemzetét is a továbbélésben.

 

Így történhetett ez 1963 komor őszén; most a művészet erejével lendít előre minket a Jackie című film. Rendező a chilei Pablo Larraín, forgatókönyv Noah Oppenheim. Oscar-jelölések: Natalie Portman (legjobb színésznő), Mica Levi (legjobb eredeti filmzene), Madeline Fontaine (legjobb jelmeztervezés).

A bölcselő papot mesterkéletlenül megjelenítő, Golden Globe- és BAFTA-díjas John Hurt hetvenhét évesen, 2017. január 25-én hunyt el.

Hogy e remekmű 2016-ban született, s éppen most ért el hozzánk, ez sem lehet véletlen. Benne van ebben is – természetesen – a legfőbb lény jelzése.

Vajon veszi-e a világ az adást? 

Filmfilmkritikakultúra